A Fővárosi Törvényszék Kf.650032/2016/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §, 78. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Vitál-Eigner Beáta

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33033/2014/45., *Fővárosi Törvényszék Kf.650032/2016/12.*, Kúria Kfv.37110/2017/13. (BH 2018.8.235)

***********

Fővárosi Törvényszék

2.Kf.650.032/2016/12.

A Fővárosi Törvényszék a Germus és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző. dr. Kékuti Ákos ügyvéd által képviselt I. rendű, az Oppenheim ügyvédi Iroda, ügyintéző. dr. Marosi Zoltán ügyvéd által képviselt II. rendű, valamint az Andrékó Kinstellar Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Andrékó Csilla ügyvéd és a dr. Vörös Péter Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Vörös Péter ügyvéd által képviselt III. rendű felpereseknek a jogtanácsosok által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., hivatkozási szám: ...) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. évi január hó 26. napján kelt 3.K.33.033/2014/45. számú ítélete ellen az I. rendű felperes által 46., a II. rendű felperes által 47. és a III. rendű felperes által 48. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a 2016. évi október hó 26. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket arra, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek külön-külön 100.000 (azaz százezer) - 100.000 (azaz százezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - az I. rendű felperes 2.500.000 (azaz kétmillió-ötszázezer), a II. rendű felperes 1.200.000 (azaz egymillió-kétszázezer), míg a III. rendű felperes 2.500.000 (azaz kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperes a ... értékesítésével foglalkozó felperesi vállalkozásoknak a piackutató céggel kötött projekt szerződések folytán 2003-tól a versenyhivatali eljárás megindításáig fenntartott információs rendszert érintően lefolytatott vizsgálata eredményeként a határozatában megállapította, hogy a felperesek jogsértést követtek el, amikor a piackutatási szolgáltatás kereteit felhasználva - a jelentések készítése az érintettek részéről szolgáltatott adatok alapulvételével - máshonnan be nem szerezhető egyedi mennyiségi és árbevételi adatokat osztottak meg egymással. E megállapodás és összehangolt magatartás a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11.§-ába ütközik, mivel a gazdasági versenyt megakadályozó, korlátozó vagy torzító hatást fejthet ki, valamint sérti az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 101. cikkét is, mivel hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. E jogsértés miatt az alperes az I. rendű felperest 34.500.000 forint, a II. rendű felperest 15.400.000 forint, a III. rendű felperest 48.900.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. A Kft-vel szemben mellőzte a bírság kiszabását, míg a piackutató céggel szemben az eljárást megszüntette. Határozata indokolásában rögzítette a vizsgálat tárgyát, az eljárás alá vontak és az érintett piacok jellemzőit, a kifogásolt magatartásokat érintően feltártakat, összefoglaltan az eljárás alá vontak észrevételeit, ismertetve a döntés jogi hátterét, a jogi értékelést, a csekély jelentőség és mentesítés vizsgálatának eredményét, a jogkövetkezmények mértékére vonatkozó megállapításait, valamint az egyéb kérdéseket érintő érveket is.

A versenyhatóság határozata 335. pontjában úgy foglalta össze a jogsértő magatartás lényegét, hogy az eljárás alá vontak olyan értékesítési és bevételi/áradatokat cseréltek egymással, amelyek a vizsgált oligopol piacon más forrásból nem beszerezhetők. Az információcsere csökkenthette a piaci bizonytalanságot, lehetővé tehette a versenytársak jellemző piaci magatartásának jog kiismerését az aktív versenyzés ösztönzőinek kárára, valamint lehetővé tehette a megállapodásban résztvevő vállalkozások számára értékesítési teljesítményük nyomon követését. Ezáltal olyan helyzetet teremtettek egy amúgy is koncentrált, potenciális piacra lépő vállalkozás nélküli piacon, amelyben kevésbé tudnak érvényesülni az aktív versenyzés irányába ható ösztönzők. Amelyben kiismerhetőbb a versenytársak várható magatartása, és amelyben lényegesen egyszerűbb az árakra vagy az értékesítési mennyiségekre vonatkozó összejátszást kialakítani és fenntartani; a kicserélt adatok alkalmasak lehettek arra, hogy összejátszás tárgyai legyenek, illetve alkalmasak az összejátszásban résztvevők magatartásának precíz figyelésére, az esetleges devianciák kiszűrésére és hatékonyabb büntető mechanizmusok működtetésére is. Mindezt tették úgy, hogy a transzparencia csak a megállapodásban résztvevők számára emelkedett, de a versenytorzító határokat igazán ellensúlyozni képes vevők számára egyáltalán nem. A kicserélt adatok így alkalmasak lehettek a verseny torzítására; a vizsgált magatartás magában hordozhatta a versenykorlátozás lehetőségét.

Az előterjesztett mentesítési érvek kapcsán kiemelte, hogy a 7.5. pontban a vizsgált magatartás hatásának értékelése alapján nem bizonyított, hogy az információcsere kapcsán az első három mentesítési feltétel hogyan teljesül. Hivatkozás történt arra, hogy a fogyasztók az információcsere által erősített versenyből profitáltak, illetve az eljárás alá vontak benchmarking tevékenysége élénkítette a piaci versenyt. Nem cáfolható, hogy a piackutatás adatai benchmarkingra is felhasználhatók voltak, azonban annak eredményei, illetve a bizalmas, máshonnan be nem szerezhető adatok megosztása ugyanúgy alkalmas lehetett a piacon fennálló stratégiai bizonytalanság csökkentésére és versenykorlátozó hatás kifejtésére. A 7.4. pontban kifejtettek szerint az információcsere túlmutatott azon a mértéken, amely a vállalkozások jogszerű tevékenységének ösztönzéséhez szükséges volt. Rámutatott arra, hogy a vizsgált piacon fennálló gazdasági jogi környezetben nem tekinthető indokoltnak a vállalti szintű adatok megosztása; azon jogszerű célok eléréséhez, amiket a felek a piackutatás okául megneveztek, elegendő lett volna a teljes piacra vonatkozó adatok megosztása.

A bírság összegét a Tpvt. 78. § (3) bekezdésében, illetve a GVH Elnökének és a Versenytanács Elnökének 1/2012. számú közleményében (a továbbiakban: Bírságközlemény) foglaltak alkalmazásával határozta meg az alperes, melynek első fázisaként minden eljárás alá vont esetén az alapösszeget határozta meg a releváns forgalomból kiindulva. Rögzítette a jogsértés egyedi időtartamát és a jogsértés idején a ... értékesítésből származó árbevételt figyelembe véve, hogy a felperesek esetén a releváns forgalmi értékek képezték a bírságszámítás alapját. A Bírságközlemény szerint az alapösszeget a jogsérelem súlya és a jogsértő vállalkozásnak a jogsértéshez való viszonyulása alapján határozta meg. Értékelte, hogy az eljárás alá vontak magatartása kevéssé felróható tekintettel arra, hogy a közösségi és a hazai joggyakorlatban elenyésző számú olyan ügy van, ahol múltbeli adatok cseréje miatt került volna sor jogsértés megállapítására. A Bizottság Horizontális Iránymutatása szintén csak 2011-ben jelent meg, így a vizsgált időszakban nem volt elérhető egyértelmű iránymutatás a vizsgált magatartáshoz hasonló magatartások értékelése kapcsán. Nem vette figyelembe bírságcsökkentő tényezőként azt az I. rendű felperesi hivatkozást, hogy az eljárás megindulásakor a jogsértő magatartással önként felhagyott, mivel a piackutatás megszűnésére a ... kilépése következtében került sor. Nem tekintette enyhítő körülménynek, hogy az adatszolgáltatás megszűnése óta hosszabb idő telt el, mivel a kialakult bírói gyakorlat szerint a jogsértés súlya szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a számonkérésre mikor került sor. A jogsértés elkövetése és a versenyfelügyeleti eljárás megindulása között eltelt hosszabb idő a jogsértő fél javára nem szolgálhat, mint ahogy az sem, hogy a versenyfelügyeleti eljárás az ügyintézési határidőkre vonatkozó jogszabályok megsértésével, aránytalanul hosszan zajlott. Emiatt a védekezéshez való jog sem csorbult, erre való hivatkozását a II. rendű felperes érdemben nem is indokolta.