AVI 2010.8.87 A bíróság vizsgálja, hogy az adóhatósági becslés módszere jogszerű volt-e [2003. évi XCII. tv. 108. §]

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék K.20805/2006/8., Kúria Kfv.35005/2007/8. (*AVI 2010.8.87*)

***********

Az elsőfokú adóhatóság 2002. november, december hónapokra és 2003., 2004. évre folytatott le ellenőrzést általános forgalmi adó adónemben, melynek eredményeként határozatával 2003. évre 4 250 000 Ft általános forgalmi adóhiányt állapított meg. Kifejtette, a revízió rendelkezésére bocsátott iratokból nem volt megállapítható, hogy a riasztórendszerek felszerelésével és értékesítésével foglalkozó felperesnél az értékesítést végző ügynökök mekkora nettó összegű értékesítés után bocsátották ki a számlákat a felperes felé. A felperes megsértette a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésébe foglalt valódiság elvét, ezért az alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1) és (2) bekezdése alapján becslést alkalmazott.

Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a számlákkal dokumentált értékesítések száma és a számlákkal dokumentált szerelések száma közötti eltérés miatt ezek nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására.

A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és a terhére megállapított joghátrányok törlését kérte azzal, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. Ebből következően a becslési eljárás lefolytatásának sem volt jogalapja. Az alperes túllépte a megbízólevéllel elrendelt vizsgálat körét.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Hivatkozott az Art. 108. § (3) bekezdés c) pontjára, mely szerint becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adat, tény, körülmény alapján azok száma vagy tartalma miatt alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire való tekintettel valószínűsíti.

Az elsőfokú bíróság az iratok alapján megállapította, hogy a becslés módszerét sem találta helytállónak, mivel az adóhatóság az alvállalkozók számlájába foglalt díjból becsülte meg a felperes árbevételét, noha az ügynökök nemcsak járulékra, hanem költségeik egy részének megtérítésére is igényt tarthattak. A felek között a Ptk. 474. §-a szerinti értékesítési megbízási szerződés jött létre és a Ptk. 479. § (1) bekezdése szerint az ügy ellátásával felmerült költségek a megbízót terhelik.