A Pécsi Törvényszék K.20805/2006/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 474. §, 479. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 64. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 3. §, 13. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §] Bíró: Heinemann Csilla

Kapcsolódó határozatok:

*Pécsi Törvényszék K.20805/2006/8.*, Kúria Kfv.35005/2007/8. (AVI 2010.8.87)

***********

A Baranya Megyei Bíróság

7.K.20.805/2006/8.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Dr. Bors Erika ügyvéd (cím.) által képviselt felperes neve (címe) gazdasági társaság felperesnek, a Ruszkainé dr.Lázár Olga jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes 2006. május 29.napján kelt /2006 számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi.

Kötelezi, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 202.500,- (Kettőszázkettőezer-ötszáz) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A felperesi Kft villanyszereléssel és riasztórendszerek felszerelésével, értékesítésével foglalkozik. A riasztórendszerek értékesítését ügynökök végezték, akik szerződéses kapcsolatban álltak a céggel. Az ügynökök egyéni vállalkozók voltak, a szerződések értelmében meghatározott százalékú jutalékot kaptak az általuk eladott, értékesített riasztórendszerek után, ezen túlmenően az ezzel kapcsolatban felmerült költségeik elszámolására is jogosultak voltak. Az alvállalkozó ügynökökkel minden hónap végén az ügyvezető számolt el, mikor meghatározták az általuk értékesített riasztórendszer után járó jutalékok összegét a megbízási szerződés alapján, valamint az elszámolható költségeiket. Ezek figyelembevételével az ügynökök ügynöki szolgáltatás 526304 SZJ szám feltüntetésével állították ki számláikat.

A felperesi Kft az ellenőrzést megelőzően 2003. évi II. és IV. negyedéves Áfa bevallását módosította, és a beszerzéseit 20 db vezeték nélküli riasztóközpont és az ezekhez tartozó további kellékek számával csökkentette. Ekként 2003. évben 180 db riasztó központ beszerzése szerepelt könyvelésében, 162 db biztonsági rendszer felszerelése és értékesítése mellett.

A 2003. évi leltárában készleten 18 db riasztórendszer maradt.

A riasztórendszerek telepítését a (név). vállalkozási szerződés alapján végezte el, 2003. évre 107 db riasztórendszer telepítéséről szóló számlát bocsátott ki. A számlákon telepített mennyiségként minden esetben 1 db került feltüntetésre, a számlák azonban különböző összegűek voltak, azok 5.780,-Ft-ól 180.000,-Ft-ig szóródtak. Az alvállalkozó napi teljesítménye nem kizárólag egy riasztórendszer telepítésére, hanem több alkalmanként 3-4 vagy annál több riasztórendszer telepítésére volt képes. Ennek ellenére a napi munkájáról kiállított számlákon felszerelt mennyiségként minden esetben 1 db-ot tüntetett fel.

Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzés alá vonta a felperes 2002. november, decemberi, 2003, 2004. évi általános forgalmi adóbevallását, mely ellenőrzés eredményeképpen a 2005. március 9.napján kelt ... számú határozatával a felperes terhére 2003. évre 4.250.000,-Ft általános forgalmi adóhiányt állapított meg. Határozatában a fenti adatok elemzése útján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes által a revízió rendelkezésére bocsátott iratokból nem állapítható meg, hogy az ügynökök mekkora nettó összegű értékesítés után bocsátották ki a felperes felé a számlákat. A felperes az ügynöki jutalék kifizetésekkel kapcsolatos elszámolásokat az adóhatóság rendelkezésére nem bocsátotta, ezért álláspontja szerint megsértette a számvitelről szóló többször módosított 2000 évi C.törvény 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság elvét, vagyis a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Mindezek miatt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII.törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (1) és (2) bekezdése szerinti becslés jogalapja fennáll, ezért a kifizetett nettó jutalékok, számlában szereplő jutalékok összegéből becsülte a felperesi Kft nettó árbevételét állítva, hogy a felperes többet értékesített az adott évben, mint amennyit a számlái tükröznek. Ezzel összefüggésben az árbevételhez kapcsolódó áruforgalmi adó becslésének összegére is sor került.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. május 29.napján kelt /2006 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Álláspontja szerint a felperesi Kft. 2003. évben beszerzett riasztó központjainak száma a kimenő számlákkal dokumentált értékesítések száma, és (név) 1. tanú alvállalkozó által számlákkal dokumentált szerelések száma közötti eltérésből helyesen helyezkedett arra az álláspontra az elsőfokú adóhatóság, hogy a felperesi adózó iratok nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására. Helytállónak tartotta az ügynöki hálózat részéről realizált nettó árbevételből levezetett becslési módszert is, az értékesítési megbízási szerződések jutalék kulcsaiból képzett 14,5 %-os átlagkulcsból állapították meg a felperesi Kft árbevételét, és az árbevétel után az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992.évi LXXIV.törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 3. §-a alapján a fizetendő általános forgalmi adó összeget. Hangsúlyozta, hogy a számlák, és a revízió rendelkezésére álló iratok alapján a gazdasági események nem voltak a kívülállók számára egyértelműen rekonstruálhatók, a könyvelést végző alvállalkozói számlák nem feleltek meg az Áfa tv. 13. § 17./ pontjában e.) és f.) pontjaiban definiált követelményeknek és hivatkozott arra is, hogy a felperes ugyan a 2003.évi II. és IV.évi általános forgalmi adóbevallásait módosította, de ezzel egyidejűleg nem módosította a társasági adóbevallását és a leltár összegét sem.

A felperes kereseti kérelmében az alperesi határozat megváltoztatását és a terhére megállapított adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törlését kérte az alperes perköltség viselése mellett. Állította, hogy az alperes tényállástisztázási kötelezettségének nem tett eleget, a felperes által okiratok beszerzése iránt megtett bizonyítási indítványainak nem adott helyt, figyelmen kívül hagyta a (név) üzletvezetőjének tanúként történő meghallgatására tett indítványait, és ezáltal nem tette lehetővé, hogy az eljárás során közvetlen kéréseket tehessen fel. Figyelmen kívül hagyta a beszerzett tárgyi eszközökről szóló okirati bizonyítékait, valamint a 2003. évi mérlegben feltüntetett évi tárgyi eszközkészletet, leltárát, melyek nem csupán a 2003. évi mérlegben hanem a 2004. évi mérlegben is szerepelnek, mely adatok utólag már nem megváltoztathatók.

Kifogásolta, hogy sem az első, sem a másodfokú határozatból nem állapítható meg az a számítás, vagy akár becslés, hogy hány darab, és milyen értékű riasztóberendezés értékesítése után állapít meg az alperes Áfa hiányt a felperes terhére. Figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy a beszerzett riasztóközpontok darab számánál több riasztóközpontot a felperes nem telepített.