EH 2002.631 Autópályán vaddal való ütközés következtében ért kárért az autópálya kezelőjét csak vétkességi és nem objektív felelősség terheli. [Ptk. 339. § (1) bek., 1988. évi I. tv. 35. §]

A felperes 1997. július 21-én Ford Sierra gépkocsijával az M 5-ös autópálya fizető szakaszán 120 km/h sebességgel haladt Budapestről Kecskemét irányába. Az útszakasz 69+800 km szelvényénél váratlanul, az autópálya két szakaszát korláttal elválasztó területről egy őzbak ugrott elé, amellyel az ütközést nem tudta elkerülni. A gépkocsiban jelentős összegű kár keletkezett, az őzbak pedig elhullott.

A felperes keresetében 245 125 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. Az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetében a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, mivel az ütközés az autópálya fizető szakaszán következett be; a közút kezelője pedig az I. r. alperes volt.

A II. r. alperes vadásztársaság felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján kérte megállapítani. Az alpereseket egyetemlegesen kérte a kár megtérítésére kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest 232 625 forint kártérítés és 1997. augusztus 9. napjától a kifizetésig járó évi 20 kamata, valamint perköltség megfizetésére; a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.

Az I. r. alperes felelősségét az elsőfokú bíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 34. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége elmulasztása miatt állapította meg és ezért a törvény 35. §-a folytán alkalmazott Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte kártérítésre. Az ugyanis, hogy az őz az autópályára bekerülhetett összességében azt mutatja, hogy a védőháló megfelelő karbantartása nem történt meg, tehát az I. r. alperes nem tett maradéktalanul eleget a kezelői kötelezettségének. Hivatkozott az elsőfokú bíróság a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére is azzal összefüggésben, hogy a baleset az autópálya fizető szakaszán történt.

Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - nem fellebbezett részében nem érintve - a fellebbezéssel támadott keretben helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. alperes a vadvédő háló nem megfelelő karbantartásával jogellenesen és felróhatóan okozott kárt a felperesnek, azt pedig nem bizonyította, hogy az adott helyzetben általában elvárható módon járt volna el.

A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását.

Az I. r. alperes álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok jogszabálysértéssel tekintették az I. r. alperes közútkezelő kárfelelősségét vétkességtől független objektív felelősségi formának, holott az az általános szabályok szerinti vétkességen alapuló felelősség.

Az I. r. alperes, mint a közút kezelője eleget tett az 1988. évi I. törvény 34. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségének, a baleset helyszínén a vadvédő kerítést az előírások szerint kiépítette, azt céljának megfelelő alkalmas állapotban tartotta. A vadvédő berendezés elkészültével a vadászati jogosultsággal együtt járó, fokozott veszéllyel járó tevékenységgel kapcsolatos speciális kárfelelősség nem száll át a közút kezelőjére. Az autópálya üzemeltetője még díjfizetés ellenében sem vállalt objektív garanciát arra, hogy az autópályán közlekedők vaddal (amely pl. madár is lehet) nem találkozhatnak, ugyanakkor a jogerős ítélet a terhére vétkesség nélküli felelősséget telepített.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, így nem volt lehetőség a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasító, első fokon jogerőre emelkedett ítéleti rendelkezés felülbírálatára; a felülvizsgálati eljárás tárgyát kizárólag az I. r. alperes kártérítési felelősségének a kérdése képezte.

A jogerős ítélet az I. r. alperes felelősségét a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 34. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége elmulasztása miatt állapította meg a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján. A Kktv. 35. §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy az út kezelője a kezelői kötelezettségének megszegésével okozott kárt a polgári jog általános szabályai szerint köteles megtéríteni.

A felperes károsodása a vaddal való ütközéssel következett be. A gyorsforgalmi úton haladó gépjármű vaddal való ütközése tekintetében a Ptk. 346. §-ának (2) és (3) bekezdése irányadó. Emellett azonban nem volt akadálya annak, hogy a felperes keresetét az I. r. alperesnek, mint az út kezelőjének a vétkességen alapuló felelősségére alapítva is előterjessze, amennyiben az okozati összefüggés a kezelő valamely jogellenes és felróható magatartása és a kár bekövetkezése között fennáll. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alkalmazásának feltétele a felróhatóság is, a polgári jogi kártérítési felelősség kimentéses rendszeréből viszont következik, hogy a felróhatóság hiányát kell bizonyítani, ez a bizonyítási teher pedig az I. r. alperesre hárult. Az I. r. alperes igazolta, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható magatartást tanúsította, amikor a Közlekedési Főfelügyelet határozatában foglaltak szerint már korábban kiépített vadvédő kerítést fenntartotta, illetőleg az autópálya újonnan épült szakaszain azt teljes hosszában megépítette. Ezzel bizonyította, hogy nem tanúsított olyan felróható magatartást, amely a bekövetkezett kárral okozati összefüggésben állna. Nincs olyan peradat, amely alapján az lenne megállapítható, hogy az I. r. alperes elmulasztotta volna a vadvédő kerítés megfelelő karbantartását.

Önmagában az a tény, hogy a megfelelően kialakított és karbantartott kerítés sem képes teljes mértékben visszatartani az autópályától a vadakat, nem alapozhatja meg az autópálya üzemben tartójának a kárfelelősségét, hiszen ez akkor már nem vétkességi, hanem objektív felelősség lenne, márpedig a Kktv. 35. §-a alapján a kezelő kárfelelőssége a polgári jog általános szabályai szerinti, vagyis a Ptk. 339. § (1) bekezdésében megfogalmazott vétkességi felelősség.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatva az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21.603/1999. sz.)