A Kúria Pfv.20460/2014/9. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A jogerős ítéletekkel elbírált jogvita nem tehető újból vitássá a közigazgatási és bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben. A jogerős határozatoknak a felperes által vitatott tartalma nem szolgálhat a kártérítés alapjául.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.460/2014/9.szám

A Kúria a dr. Németh Judit ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a jogtanácsos által képviselt I.r., II.r., a személyesen eljárt III.r., a jogtanácsos által képviselt IV.r. és a jogtanácsos által képviselt V.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt 16.P.20.326/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.459/2013/23. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek által 50. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az I. és az V.r. alperesnek külön-külön 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg az 1.199.100 (egymillió-százkilencvenkilencezer-száz) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A H. szám alatti önkormányzati tulajdonú ingatlanban lévő földszint 1. szám alatti lakásra a felperesek 1992. november 17-én bérleti szerződést kötöttek. A Megyei Jogú Város Közgyűlése a 346/1993. (XI.22.) Kgy. határozatával a perbeli ingatlant eladásra jelölte ki azzal, hogy abból további intézkedésig csak egy darab üres lakás adható el. A határozat meghozatalakor a perbeli épületben a földszint 4. szám alatti lakás üres volt, ezt a felperesek az 1993. december 16. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták. A földhivatal az ingatlan egészére jegyezte be a felperesek tulajdonjogát egymásközt 1/2-1/2 arányban, majd utóbb elrendelte az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását. A megvásárolt lakással kapcsolatos tulajdonjog bejegyzésének előfeltétele volt a társasháztulajdon alapító okirat becsatolása, a felperesek azonban az elkészült alapító okiratot támadták, a megfelelő záradékkal ellátott szerződést nem írták alá, és az ingatlan-nyilvántartási helyzet rendezése iránt keresetet terjesztettek elő, amelyet a bíróság a jogerős ítéletével elutasított. A földhivatal által a társasháztulajdon bejegyzéséről és az önkormányzat tulajdonjogának feltüntetéséről rendelkező határozatot a felperesek keresettel támadták arra hivatkozással, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okirat nem tartalmazza a társasháztulajdon alapítására vonatkozó megegyezést. A felpereseknek ezt a keresetét is elutasította a bíróság a jogerős ítéletével. Ezzel párhuzamosan folyt a felperesek tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmének elbírálása. A felperesek kérelmét a Városi Földhivatal elutasította, mert a felperesek nem tettek eleget annak a felhívásnak, hogy az adásvételi szerződést záradékkal lássák el. A felpereseknek a közigazgatási határozatok felülvizsgálata, illetőleg a tulajdonjoguknak a szerződés szerinti ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt kezdeményezett több közigazgatási és peres eljárása eredménytelen maradt.

A felperesek mint kijelölt bérlők az 1994. március 29-i nyilatkozatukkal az önkormányzatnak bejelentették a perbeli ingatlan földszint 1. szám alatti lakás tekintetében az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló, korábban hatályos 32/1969. (IX.30.) Korm. rendelet (R.) 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja, míg az ingatlan többi része tekintetében az 5. § (3) bekezdése alapján azt, hogy vételi jogukkal élni kívánnak a rendelet 7. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott vételáron. Az 1. szám alatti lakásingatlant a V. Kft. 1995. március 21-én 1.570.000 forintra értékelte. A II.r. alperes 1995. december 27-én tájékoztatást küldött a felpereseknek, amelyben ismertette a megállapított forgalmi értéket és rögzítette azt is, hogy a vételárkötöttség időtartama 60 nap. A felperesek a tájékoztató levelet 1996. január 2-án átvették, azonban elfogadó nyilatkozatot nem tettek.

A 2. számú lakásra vonatkozóan 1995. december 31-ig határozott időre három személy javára létesített bérleti szerződés állt fenn. 1996. január 1-jén a felperesek a lakást birtokba vették arra hivatkozással, hogy 1994. március 29-én az egész ingatlanra éltek vételi jogukkal, ezért a 2. szám alatti lakás tulajdonosává váltak. A felperesek 2004. március 10-ig voltak az ingatlan birtokában. A földszint 1. szám alatti lakás bérleti díját 1995. szeptember 28. napjáig teljesítették. A bérleti díj fizetési kötelezettség elmulasztása miatt az I.r. alperes a bérleti szerződést felmondta, majd jogerős ítélet kötelezte a felpereseket az 1. és 2. szám alatti lakás kiürítésére, valamint a bérleti, illetőleg használati díj megfizetésére. A bíróság a felpereseknek azt a viszontkeresetét elutasította, amely annak megállapítására irányult, hogy az 1. és 2. számú lakásra a vételi igényük bejelentésével az adásvételi szerződés létrejött, a 4. számú lakás megvételével pedig osztatlan közös tulajdon keletkezett az egész ingatlanra. A jogerős döntés indokolása szerint a 4. számú lakás megvásárlásával nem keletkezett közös tulajdon, a felpereseket az 1. számú lakás tekintetében elővásárlási jog nem illette meg. A felpereseknek a jogerős ítélettel szemben előterjesztett perújítási kérelmét a bíróság ugyancsak elutasította. Ezt követően a felperesek keresetet terjesztettek elő aziránt, hogy az adásvételi szerződést a bíróság köztük és az önkormányzat között az 1. és a 2. számú lakásra hozza létre. A másodfokú bíróság a 2. számú lakás tekintetében helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító rendelkezését, míg a földszint 1. számú lakás tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte. Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság az 1. számú lakásra vonatkozó keresetet elutasította, döntését a másodfokú bíróság helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az R. vételi jogot keletkeztetett a felperesek javára, de mivel azzal 1994. március 29-én, az R. hatályon kívül helyezése után éltek, arra jogot nem alapíthattak. A perbeli ingatlan a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 107. §-ának (2) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonába került, így a vételi jog a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 46. §-ának a) pontja alapján kizárt. A bíróság utalt arra is, hogy mivel az önkormányzat 1995. december 27-én tett vételi ajánlatára elfogadó nyilatkozat nem érkezett, így a határozatlan időre kikötött vételi jog a Ptk. 375. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hat hónap után, azaz legkésőbb 1996. július 27. napján letelt.