62003TJ0330[1]

Az Elsőfokú Bíróság (egyesbíró) 2004. június 10-i ítélete. Xanthippi Liakoura kontra az Európai Unió Tanácsa. Tisztviselők. T-330/03. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (egyesbíró)

2004. június 10.

T-330/03. sz. ügy

Xanthippi Liakoura

kontra

az Európai Unió Tanácsa

"Tisztviselők - Előléptetés megtagadása - Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset"

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy: A felperest a 2002. évi előléptetési időszakban a C 1 besorolási fokozatba elő nem léptető tanácsi határozat megsemmisítése iránti, valamint kártérítési kérelem.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Elő nem léptetett jelölt panasza ─ Elutasító határozat ─ Indokolási kötelezettség ─ Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

2. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Az érdemek összehasonlító vizsgálata ─ Az adminisztráció mérlegelési jogköre ─ Bírósági felülvizsgálat ─ Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

3. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Az érdemek összehasonlító vizsgálata ─ Szempontok ─ A jelöltek személyes érdemei ─ Az azonos besorolási osztályba tartozó, azonos besorolási fokozattal rendelkező valamennyi előléptethető tisztviselő figyelembevétele

(Személyzeti szabályzat, 5., 7., és 45. cikk)

4. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Szempontok ─ Érdemek ─ A hivatalban eltöltött szolgálati idő és az életkor figyelembevétele ─ Szubszidiárius jelleg

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)

5. Tisztviselők ─ Kereset ─ Előzetes közigazgatási panasz ─ Tárgybeli és jogcímbeli azonosság ─ A panaszban nem szereplő, de ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek ─ Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk)

6. Tisztviselők ─ Kereset ─ Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem ─ A megsemmisítés iránti kérelem elutasítása, amely maga után vonja a kártérítési kérelem elutasítását

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1. Jóllehet a kinevezésre jogosult hatóság nem köteles az előléptetési határozatot az elő nem léptetett tisztviselők felé indokolni, ugyanakkor köteles megindokolni az elő nem léptetett tisztviselő panaszát elutasító határozatát; ezen elutasító határozat indokolása vélhetően egybeesik azon határozat indokolásával, amely ellen a panasz irányult. Mivel az előléptetésre a személyzeti szabályzat 45. cikke szerint "választással" kerül sor, elégséges, ha a panaszt elutasító határozat indokolása a személyzeti szabályzat által az előléptetés szabályosságával kapcsolatban meghatározott jogszabályi feltételek teljesülésére korlátozódik.

(lásd a 35. és 36. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C 343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7-én hozott ítéletének (EBHT 1990., I-225. o.) 13. pontja; a Bíróság C-115/92 P. sz., Parlament kontra Volger ügyben 1993. december 9-én hozott ítéletének (EBHT 1993., I-6549. o.) 22.és 23. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-6/96. sz., Contargyris kontra Parlament ügyben 1997. május 29-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-119. és II-357. o.) 147. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-142/95. sz., Delvaux kontra Bizottság ügyben 1997. december 18-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-477. és II-1247. o.) 84 pontja; az Elsőfokú Bíróság T-157/98. sz., Oliveira kontra Parlament ügyben 1999. szeptember 21-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-163. és II-851. o.) 50. pontja.

2. A személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő előléptetési határozat meghozatala során - a figyelembe veendő érdemek összehasonlító vizsgálatakor - a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, mivel az előléptetésre az említett cikk szerint "választással" kerül sor. E körben a közösségi bírói felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció - figyelemmel azokra az eljárásokra és eszközökre, amelyek a döntéséhez vezethettek - nem kifogásolható korlátok között maradt-e, és hatáskörében nem járt-e el nyilvánvalóan hibásan. Az Elsőfokú Bíróság így nem vonhatja el a kinevezésre jogosult hatóságnak a tisztviselők képességei és érdemei megítélésére vonatkozó hatáskörét.

(lásd a 45. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 282/81. sz., Ragusa kontra Bizottság ügyben 1983. április 21-én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1245. o.) 9. és 13. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-283/97. sz., Thinus kontra Bizottság ügyben 1999. április 27-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-69. és II-353. o.) 42. pontja.

3. A kinevezésre jogosult hatóságnak a személyzeti szabályzat 45. cikkében foglalt azon kötelezettségében, hogy elvégezze az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elve és az előmenetelhez való joguk egyaránt kifejeződik. Érdemeik vizsgálata e tekintetben meghatározó szempont. A személyzeti szabályzat 5. és 7. cikkének szövegéből és szelleméből, valamint a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elvéből és előmenetelhez való jogukból következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak az előléptethető tisztviselők érdemeit összehasonlító vizsgálat elvégzésekor figyelembe kell vennie minden olyan előléptethető tisztviselőt, aki ugyanazon besorolási osztályba tartozik és ugyanolyan besorolási fokozatú, e tényező pedig magában foglalja azt, hogy az érintetteknek azonos munka- és feladatkört kell betölteniük. Ennélfogva az előléptetési eljárás során, a kinevezés - az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata céljából - figyelembe veszi "az adott tisztviselő analitikus értékelésének szintje és az ugyanazon szervezeti egységhez beosztott, ugyanazon besorolási fokozatú tisztviselők, valamint a bármely szervezeti egységhez beosztott, ugyanazon besorolási fokozatú tisztviselők analitikus értékelésének átlagos szintje között fennálló különbséget", és így a kinevezés összeegyeztethető az imént említett elvekkel.

(lásd a 46?48. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-52/90. sz., Volger kontra Parlament ügyben 1992. február 12-én hozott ítéletének (EBHT 1992. II-121. o.) 24. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-221/96. sz., Manzo-Tafaro kontra Bizottság ügyben 1998. március 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-115. és II-307. o.) 17. pontja.

4. A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése értelmében "az előléptetés kizárólag olyan tisztviselők közüli választással történhet, akik besorolási fokozatukban egy minimális időszakot letöltöttek, az előléptetésre alkalmas tisztviselők érdemeinek összehasonlítása és a róluk szóló értékelések figyelembevétele után". Mindazonáltal az előléptetésre történő kiválasztás szempontjai kapcsán, a kinevezésre jogosult hatóság szubszidiárius jelleggel figyelembe vehet egyéb körülményeket is, különösen az előléptethető tisztviselők életkorát és a besorolási fokozatban, illetve a szervezeti egységnél eltöltött szolgálati idejüket. Ebből az következik, hogy az előléptethető tisztviselők karriertörténetének előléptetés során történő figyelembevétele érdemeik összehasonlító vizsgálatába illeszkedik.

(lásd a 49. és 50. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 298/81. sz., Colussi kontra Parlament ügyben 1983. március 24-én hozott ítélete (EBHT 1983., 1131. o.); a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17-én hozott ítélete (EBHT 1989., 23. o.); a Bíróság Manzo-Tafaro kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 17. pontja.

5. A tisztviselői keresetek esetében, az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett kereseti kérelmek tárgyának azonosnak kell lennie a panaszban foglalt kérelmek tárgyával, és azok kizárólag a panaszban megjelölt követelésekével egyező jogcímen nyugvó követeléseket tartalmazhatnak, akkor is, ha e követelések az Elsőfokú Bíróság előtt, a panaszban nem szükségképpen szereplő, de ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek előadásával kifejthetők. A személyzeti szabályzat 90. cikkében szereplő pert megelőző eljárás szerepe ugyanis az, hogy lehetőséget biztosítson a tisztviselők és az adminisztráció között felmerült nézeteltérések békés rendezésére. Ahhoz, hogy az eljárás elérje célját, az szükséges, hogy a kinevezésre jogosult hatóság kellő pontossággal megismerhesse az érintett által a vitatott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat.

(lásd az 56. és 57. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 58/75. sz., Sergy kontra Bizottság ügyben 1976. július 1-jén hozott ítélete (EBHT 1976., 1139. o.); a Bíróság 48/76. sz., Reinarz kontra Bizottság és Tanács ügyben 1977. február 17-én hozott ítélete (EBHT 1977., 291. o.); a Bíróság 242/85. sz., Geist kontra Bizottság ügyben 1987. május 20-án hozott ítéletének (EBHT 1987., 2181. o.) 9. pontja; a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26-án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 10. pontja; a Bíróság 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1989. március 14-én hozott ítéletének (EBHT 1989., 689. o.) 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-57/89. sz., Alexandrakis kontra Bizottság ügyben 1990. március 29-én hozott ítéletének (EBHT 1990., II-143. o.) 8?10. pontja.

6. A tisztviselői keresetek esetében el kell utasítani azt a kár jóvátételére irányuló kereseti kérelmet, amely az - akár elfogadhatatlanság, akár megalapozatlanság miatt - elutasított megsemmisítés iránti kereseti kérelemmel szorosan összefügg.

(lásd a 69. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-1/91. sz., Della Pietra kontra Bizottság ügyben 1992. július 6-án hozott ítéletének (EBHT 1992., II-2145. o.) 34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-273/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1997. május 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-97. és II-289. o.) 159. pontja.