A Pécsi Ítélőtábla Bf.54/2009/8. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 371. §] Bírók: Halász Etelka, Krémer László, Tóth Sándor

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.54/2009/8. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2009. évi december hó 11. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt a vádlottellen indított büntetőügyben a Somogy Megyei Bíróság B.469/2008/8. számú ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosbításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett, míg a vádlott és védője eltérő minősítés - erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének - megállapítása, valamint enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A védő bejelentett fellebbezését a nyilvános ülésen annyiban módosította, hogy elsődlegesen halált okozó testi sértés bűntettének, másodsorban erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapítása, harmadsorban a kiszabott büntetés enyhítése végett tartotta fenn.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§ (1) bekezdésének a) pontjára - az alábbiak szerint egészítette ki:

A sértett az 1963. évi november hó 14. napján született, a terhére elkövetett cselekmény idején 44 éves volt. (Feljegyzés a nyomozás elrendeléséről nyomozati iratok 57. oldalán.)

A vádlott 1997. év óta áll pszichiátriai gondozás alatt. Ettől az időponttól kezdődően ismétlődően került sor pszichiátriai osztályos gyógykezelésére. Elhúzódó, tartós élethelyzeti, egzisztenciális nehézségek, párkapcsolati konfliktusok talaján visszatérően jelentkeztek nála nyomott hangulattal, érzelmi esékenységgel, fáradékonysággal, öngyilkossági késztetésekkel járó depressziós állapotok. (Dr.szakértő1 és dr.szakértő2 igazságügyi pszichiáter szakértők szakvéleménye a nyomozati iratok 339-343. oldalain.)

A vádlott vérében a cselekmény elkövetésének időpontjában 1,74 ezrelék volt az alkoholkoncentráció, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. (Orvosszakértői vélemény a nyomozati iratok 345. oldalán.)

A sértett vérében halálakor 1,54 ezrelék volt az alkoholkoncentráció, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságnak felelt meg. (Dr.szakértő3, valamint dr.szakértő4 igazságügyi orvosszakértők szakvéleménye a nyomozati iratok 175-177. oldalán.)

A mintegy 6-10 cm hosszúságú szúrcsatorna a közös tüdőverőér-törzsben ért véget.

A halál bekövetkeztében a közös tüdőverőér falának folytonosság-megszakítása is szerepet játszott. (Dr.szakértő3, valamint dr.szakértő4 igazságügyi orvosszakértők előzetes véleménye a nyomozati iratok 149. oldalán.)

Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során felderítette és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat. Azokat egyenként és összességükben is a logika szabályainak megfelelően értékelve adott számot ténymegállapításairól.

Az ügy jellegzetessége volt, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában a helyszínen kizárólag a vádlott és a sértett volt jelen. Miután a sértett elhunyt, ezért közvetlen bizonyítékként mindössze a vádlott vallomásai, illetve a történések megállapítását szolgáló egyéb bizonyítékok, így a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv és az orvosszakértői vélemények álltak rendelkezésre.

Ezeket a bizonyítékokat, valamint a cselekményről közvetetten tudomást szerző személyek vallomásait értékelve az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a cselekmény lefolyását a vádlott nyomozás során első alkalommal tett vallomására alapította. Ez az előadás állt összhangban a szakértői vélemény megállapításaival, a helyszíni szemle adataival, továbbá a közvetett tanúk vallomásával is.