A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20287/2012/5. számú határozata jogsértés megállapítása (SZERZŐI jogsértés megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 206. §, 253. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.23377/2009/34., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20287/2012/5.* (ÍH 2014.27)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.287/2012/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a 224. számú Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Győri Erzsébet ügyvéd) által képviselt felperes neve (....) felperesnek a Dr. Kiss György Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Kiss György ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerzői jogsértés megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2011. december 14. napján kelt, 14.P.23.377/2009/34. számú ítélete ellen a felperes 35. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

A másodfokú költségüket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes szerzői jogait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 49 125 forint perköltséget, ezt meghaladó perköltségüket a felek maguk viselik.

A tényállásban rögzítette, hogy az alperes jogelődje és a felperes között 1974. november 4-én szerződés jött létre egy M..., K... központjában felállítandó "Felszabadulási emlékműre". Az elkészült mészkő-kompozíció egy virágkehely formából előtűnő fiatal nőalakot ábrázol, a rajta lévő felirat: 1945-1975. A kompozíció magassága a talapzattal együtt 350 cm. A felavatásra 1975. április 4-én került sor, az 1990-es évek előtt a szobor előtti részen tartották a nemzeti ünnepeket. A rendszerváltás után a tér funkciója megváltozott, a szobor környezete gondozatlanná vált, és azt autóparkolóként használták.

Az alperesi önkormányzat a közterület rendezését, parkosítását határozta el és az .../2007., valamint a .../2008. számú határozatokkal akként döntött, hogy a perbeli szobrot a téren belül egy másik helyre helyezi át. Az alperes a képviselőtestületi határozat és a tér rendezési tervének elkészülte után beszerezte a Magyar Művelődés és Képzőművészeti Lektorátus szakvéleményét, amely a szobor áthelyezését nem javasolta azzal az indokkal, hogy a művész a tér geometriáját is figyelembe véve határozta meg a szobor méreteit és helyét, ezért az áthelyezéssel a mű integritása és a kifejezésmódja sérülne. Az áthelyezéshez a felperes nem járult hozzá.

A szobor áthelyezése a tér átépítésével megtörtént. A szobor a régi helyén az utca túloldaláról és oldalirányból távolabbról is látható volt, az új helyén a tér bal hátsó részén, füvesített parkban áll, az utca túloldaláról nem látszik minden szögből, azonban a járdáról a legtöbb szögből zavartalan rálátás nyílik. A kompozíció hátsó részét "L"-alakban egy méter magas sövény választja el a járdától, ahonnan a virágszár és virágszirom részre nyílik rálátás.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette szerzői jogait és kérte, hogy az alperes az emlékművet állítsa vissza saját költségén az eredeti helyére.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekezett, hogy, mint tulajdonosnak joga volt arról dönteni, hogy a szobrot más helyre helyezi át. Előadta, miszerint a Lektorátus véleménye és a művész nyilatkozata rá nézve nem kötelező. A felújított téren a felperes szobra méltóbb helyre került, kifejezésmódja nem változott.

Az elsőfokú bíróság indokolásában az 1991. évi XX. törvény 109. § (1) és (2) bekezdéséből indult ki, amely szerint a művészeti alkotás közterületen való elhelyezéséről, áthelyezéséről az önkormányzat képviselő-testülete dönt, amelyhez a műalkotás művészeti értékére vonatkozóan szakvéleményt kell beszerezni. E szabályok értelmezése alapján arra jutott, hogy az alperesnek az áthelyezés megkezdése előtt be kellett volna szerezni a szakvéleményt, de erre csak a munkák folyamán került sor és a Lektorátust, illetve a felperest nem vonták be az előzetes tervezésbe. A jogsértés abban nyilvánult meg, hogy a mű áthelyezéséhez a jogszabályban előírt szakvéleményt az alperes nem a határozathozatal előtt szerezte be. Emellett az áthelyezés - a Lektorátus és a perbeli szakvélemény szerint is - érinti az alkotás integritását, ami a műnek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 13. §-a szerinti megváltoztatásának minősül, ezért az Szjt. 94. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogsértést megállapította.

A szobor eredeti helyére történő visszahelyezésére irányuló kérelmet azonban nem találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság. Elsődlegesen hangsúlyozta, hogy a közterület tulajdonosa, az alperes joga dönteni a szobor helyéről, de e tulajdonosi jogosítvány korlátja, hogy gyakorlása során nem sértheti a szerzői jogokat. Ezt követően a szakvélemények, az eredeti állapotot tükröző fényképek, valamint a helyszíni szemlén tapasztalt jelenlegi állapot Pp. 206. §-a szerinti mérlegelése alapján, a Budapesti Történeti Múzeum szakvéleményével szemben arra a meggyőződésre jutott, hogy a szobor méltó helyen áll, a visszahelyezése nem indokolt.