BH 2005.11.393 Az elállás egyoldalú, a másik félhez címzett jognyilatkozat - Nem szükséges azonban az elállás okának, jogcímének a megjelölése - Az elállás közlése fax útján is történhet [Ptk. 300. § és 320. §].

A felperes a 2000. május 26. napján létrejött szerződéssel 330 500 000 forint vételárért megvásárolta az alperestől a perbeli ingatlanokat. A felperes az alperesnek 20 000 000 forintot megfizetett, a fennmaradó 310 500 000 forint vételárat a vevő beruházási programjára vonatkozó jogerős építési engedély kézhezvételétől számított nyolc banki napon belül volt köteles az alperes részére megfizetni. A szerződés szerint amennyiben a felperes ezen fizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, úgy az eladónak jogában áll a szerződéstől elállni és a foglalóként átadott összeget megtartani.

A felperes a jogerős építési engedélyt 2000. december 5-én átvette. A vételár megfizetésére nyitva álló határidő 2000. december 15. napján letelt.

Az alperes a 2000. december 19-én kelt levelében felhívta a felperest a vételárhátralék soron kívüli átutalására. A felperes a vételár különbözetet pénzintézeti kölcsön igénybevételével kívánta kiegyenlíteni. Az alperestől a teljesítési határidő és az adásvételi szerződésben a vevő személyének a módosítását kérte. A felperes mögött álló befektetői kör ugyanis létrehozta a K. C. Kft.-t, mely a felperes vételárhátralék tartozását átvállalta volna. A felperes a szerződéstervezeteket az alperesnek megküldte, azokat az alperes a 2001. február 1-jén megtartott közgyűlésen tárgyalta.

A közgyűlés határozatával az adásvételi szerződéstől elállt.

A K. C. Kft. 2001. február 12-én 121 000 000 forint vételárat utalt át az alperesnek. A felperes 2001. február 14-én 500 000 forintot, majd február 16-án 189 000 000 forintot utalt át, mely összegek február 15-én és február 19-én kerültek az alperes számláján jóváírásra.

A felperes 2001. február 13-án faxon levelet küldött az alperesnek, melyben bejelentette, hogy az ingatlanra igényt tart, tulajdonjogát fennállónak tekinti.

A következő napon, 2001. február 14-én az alperes ugyancsak fax útján közölte az alperessel, hogy az önkormányzat határozatával az adásvételi szerződéstől elállt. Közölte azt is, hogy a vételárrészlet visszaküldéséről intézkedik.

A levelet az alperes postai úton is elküldte a felperesnek, amelyet a felperes 2001. február 19. napján vett át.

Az alperes a 2001. február 15-én kelt levelében ismételten közölte a felperessel, hogy a vételárhátralék megfizetésének elmulasztása miatt az önkormányzat elállt az adásvételi szerződéstől. Közölte, hogy a közgyűlés azt megszűntnek tekinti, az önkormányzat nem kívánja a szerződést módosítani, illetve nem kíván a K. C. Kft.-vel szerződést kötni.

Az alperes küldeményét 2001. március 1-jén kézbesítették a felperesnek.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az adásvételi szerződéstől jogszerűtlenül állt el és az érvényesen fennáll. Álláspontja szerint a vételár megfizetése előtt az alperes a szerződéstől nem állt el és az elálláshoz fűződő érdekmúlását sem bizonyította.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a teljesítéssel késedelembe esett, ezért jogszerűen állt el a szerződéstől.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek között létrejött adásvételi szerződéstől az alperes jogszerűtlenül állt el, e szerződés érvényesen fennáll. Az alperest a felperes javára 830 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes 2000. december 16-ától a vételár megfizetésével késedelembe esett. Az alperes pedig a szerződésen alapuló elállási jogát gyakorolta. Az elállás azonban csak addig gyakorolható, amíg a teljesítés nem történt meg. Szerződésszerű teljesítés után az elállás már nem gyakorolható. Az elálláshoz fűződő joghatások pedig a jognyilatkozat közlésével állnak be. Álláspontja szerint az alperes a 2001. február 14-ei levelében csupán az elállás tényéről tájékoztatta a felperest, a jognyilatkozati követelményeknek azonban a 2001. február 15-én kelt levele felel meg, melyben az elállás oka és jogcíme is megjelölésre került. Az elállási nyilatkozatot az alperes 2001. február 26-án továbbította a felperesnek, az alperes azonban 2001. február 16-ával a teljes vételárat kiegyenlítette. Az alperes elállása tehát nem volt jogszerű.

Kifejtette továbbá, hogy a K. C. Kft. a felperes tartozását nem vállalta át. A harmadik személy által felajánlott teljesítést azonban az alperes köteles volt elfogadni, ezért a teljes vételár kiegyenlítésre került.

A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében - az alperes fellebbezett. Ebben kifejtette, hogy a felperes és a K. C. Kft. között tartozásátvállalásra vonatkozó szerződés jött létre. Téves tehát az elsőfokú bíróságnak az a fejtegetése, amely szerint az önkormányzat köteles volt a teljesítést a K. C. Kft.-től is elfogadni. Az alperes ezt a teljesítést nem fogadta el, a vételárrészletet ugyanis visszautalta. Az alperes visszautalta a felperes által teljesített további vételárrészleteket is. Kifejtette, hogy a felperes a vételárat szerződésszerűen a fellebbezés benyújtásának napjáig sem teljesítette. A teljes vételár egy összegben ugyanis nem került átutalásra. Utalt arra is, hogy a felperes késedelmi kamatot nem fizetett, ezért ez a tény megalapozza a kereset elutasítását.

A felperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alapos.