A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20761/2021/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek., 37. § (4) bek., 46. §, 47. §, 54. § (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §, 6:521. §, 6:525. §, 6:534. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82. § (2) bek., 83. § (1) bek., 102. § (6) bek., 265. § (1) bek., 369. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., (4) bek., 383. § (2) bek.] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A határozat elvi tartalma:

A felszámoló a Cstv. 54. §-on alapuló felelősségénél bizonyítandó tények.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.761/2021/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Gremsperger Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe; ügyintéző: felperesi jogi képviselő neve ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek - a alperesi jogi képviselő neve Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe; ügyintéző: alperesi jogi képviselő neve ügyvéd) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2021. szeptember 6. napján meghozott 31.P.23.661/2020/12/II. számú ítélete ellen a felperes részéről 13. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 38.506 (harmincnyolcezer-ötszázhat) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes a keresetében 481.333 forint és 2018. május 21-től számított késedelmi kamata megfizetésére, továbbá a munkaviszonya megszűnésével kapcsolatos igazolások kiadására kérte kötelezni az alperest, a Cstv. (1991. évi XLIX. törvény) alapján. A keresete összegszerűségében távolléti díj és két havi munkabérnek megfelelő végkielégítést jelölt meg.

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte, mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta a keresetet. Hivatkozott arra, hogy felszámolói tevékenységével okozati összefüggésben mulasztás nem terheli, a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően járt el az egyszerűsített felszámolási eljárás elvégzése során. Utalt arra is, hogy a felperes nem jelezte igényét a felszámolási eljárás alatt.

[3] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 24.065 forint perköltséget. Megállapította, hogy a 28.880 forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes a cég1 Kft.-vel 2013. október 22. napján határozatlan időtartamú munkaszerződést kötött, a munkaszerződés munkaerő-kölcsönzés céljából jött létre, amelyben három hónap próbaidőt kötöttek ki. A felperes a munkáltatótól a munkaviszonya megszűnését igazoló dokumentumot nem kapott. A felperes TB ellátást igényelt település Kormányhivatala Rehabilitációs Szakigazgatási Szervétől, mint megváltozott munkaképességű munkavállaló, azonban határozattal az igényét elutasították, melyről 2014. augusztusában tudomást szerzett. A cég1 Kft. kényszertörlési eljárás alatt állt 2015. február 5. és május 5. között, majd elrendelték felszámolását, amelynek kezdő időpontja 2017. május 17., és felszámolóként az alperes került kirendelésre. A felperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be. 2017. évben a felszámoló az egyszerűsített felszámolási eljárást befejezte, a zárómérleghez készített zárójelentés szerint a felszámolóhoz munkavállalói hitelezői igény bejelentés nem érkezett, iratok hiányában munkavállalót felkutatni nem lehetett. A felszámolás eredményeként a felperes volt munkáltatója megszűnt, 2018. május 14. napján a cégnyilvántartásból törölték. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes munkáltatója, az adós gazdálkodó szervezet esetében a bíróság döntése alapján egyszerűsített felszámolásra került sor. Az alperes a perben igazolta, hogy az adós cég munkavállalóinak felkutatása érdekében a szükséges intézkedéseket megtette, a volt cégvezetőt felhívta adatszolgáltatásra, iratok átadására, melynek elmaradása miatt a cégvezető bírságolását kérte, továbbá beszerezte a NAV-nál elérhető adatokat. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes ezzel a jogszabályban előírt kötelezettségének eleget tett. Rámutatott, hogy az alperesnek, mint felszámolónak a felszámolás alatt álló céggel kapcsolatosan további nyomozási, vizsgálódási kötelezettsége nem volt, adatok hiányában nem feladata évekre visszamenőleg a volt dolgozók felkutatása. Így megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes jogellenes károkozó magatartást nem tanúsított, a tevékenysége gyakorlásával összefüggésben mulasztás nem terheli, és a csatolt iratokkal igazolta, hogy a rá vonatkozó Cstv.-ben írt szabályoknak megfelelően járt el. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes már 2014. év augusztusában nyilvánvalóan tudomást szerzett arról, hogy a munkáltató őt biztosítottként nem jelentette be, hiszen TB ellátás iránti igénye elutasításra került. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperestől kellően gondos eljárás mellett elvárható lett volna, hogy az igényét a munkáltatójával szemben megfelelően érvényesítse. Felperes nyilatkozata szerint a munkáltatóval szemben igényét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt érvényesíteni kívánta, azonban a keresetlevele idézés kibocsátása nélkül elutasításra került, és nem igazolta, hogy ezt követően a jogszabályoknak megfelelő keresetlevél benyújtásával megkísérelte a volt munkáltatóval szemben, még a felszámolási eljárás megkezdése előtt érvényesíteni az igényét. A volt munkáltatóval szembeni felszámolási eljárás 2017. május 17-i elrendeléséről a felperes tudomást szerezhetett, és így lehetősége lett volna a jogszabály által meghatározott határidőben hitelezői igény bejelentést tenni. Ezt a határidőt a felperes önhibájából mulasztotta el. Ezért kárát nem is tartotta okozati összefüggésben állónak az alperes magatartásával, mivel a felperes e mulasztása következményeként szenvedett kárt. Az alperesnek iratok hiányában nem volt és nem is lehetett tudomása arról, hogy az adós cég munkavállalója volt a felperes. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, miszerint az érintett időszakban köztudomású volt, hogy a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó cégek feketén foglalkoztattak őrző-védő munkára dolgozókat. Megállapítása szerint az alperes részéről a felszámolási eljárás során mulasztás nem történt, jogellenes károkozó magatartást nem tanúsított. Az elsőfokú bíróság, mint szükségtelent mellőzte a felszámolási eljárás iratainak, illetőleg egyéb iratoknak a beszerzését és a NAV megkeresését. Hangsúlyozta azt is, hogy az alperes a felszámolási eljárás befejezését követően az adós cég nevében már nem jogosult eljárni és nem is adhat ki semmilyen igazolást, iratot a már szűnt cég nevében, annak képviselőjeként eljárva és az iratok sem állnak már rendelkezésére, melyre tekintettel a felperes irat kiadás iránti kérelme sem volt teljesíthető. Mindezek alapján, mint alaptalant a keresetet elutasította. A Pp. 83. § (1) bekezdés alapján rendelkezett a perköltség viseléséről.