BH 2018.5.144 Hatósági szerződés megszegésével kapcsolatos igények a tényleges szerződéses tartalom szerint minősülhetnek polgári vagy közigazgatási jogi vitának [A pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos perek hatásköri kérdéseiről szóló 1/2012. (XII. 10.) KMK-PK vélemény, 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 77. § (3) és (4) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 1. §].

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék P.20092/2015/21., Debreceni Ítélőtábla Pf.20218/2016/8., Kúria Pfv.21927/2016/7. (*BH 2018.5.144*), Debreceni Ítélőtábla Pf.20032/2020/16.

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes - a pénzügyi támogatást nyújtó minisztérium megbízottja - és a perben nem álló Kft. 2013. november 28-i keltezéssel hatósági szerződést kötöttek egymással, amelyre tekintettel a miniszter a Kft. részére vissza nem térítendő, teljesítésarányosan kifizetésre kerülő pénzügyi támogatást folyósított. A támogatott Kft. nyilatkozott, hogy a 2013. szeptember 1-jén megkezdett munkahelyteremtő beruházást 2013. november 30-áig befejezi és a záró pénzügyi elszámolást benyújtja azzal, hogy a szerződés megszegése esetén a támogató a szerződéstől elállhat és a folyósított támogatást visszakövetelheti. A Kft. szerződéses kötelezettségét a felperes zálogjogosult és az alperes zálogkötelezett közötti szerződés alapján az alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanra - a támogatás 358 millió forintos összege erejéig - alapított jelzálogjog biztosította. A hatósági szerződést megkötő felek a beruházás teljesítési határidejét több alkalommal módosították, a végső határidőt az utolsó, negyedik módosítás 2014. június 30-ában határozta meg. A szerződés módosításait egy - a harmadik módosítás - kivételével az alperes is aláírta.

[2] A kedvezményezett Kft. a beruházást a módosított határidőre sem fejezte be, ezért a felperes a hatósági szerződést 2014. október 27-én azonnali hatállyal felmondta, további kifizetést nem teljesített és határozatával a már folyósított 224 219 350 forint összegű támogatás és kamatai visszafizetésére kötelezte a Kft.-t. Követelését a Kft. ellen 2014. október 10-én indult felszámolási eljárásban is bejelentette és ellene nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt feljelentést tett.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A jelen pert megindító keresetében a felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 255. §-a alapján annak tűrésére kérte kötelezni az alperes jelzálog-kötelezettet, hogy a jelzálogul lekötött ingatlanából kielégíthesse a támogatott Kft.-vel szemben fennálló, a 223 910 173 forint tőke és 2014. október 27-étől a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szerinti késedelmi pótlék címén járó követelését.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a hatósági szerződést a felek visszadátumozták, ezért az jó erkölcsbe ütközően érvénytelen, ezen­kívül az eredeti teljesítési határidő tarthatatlansága miatt lehetetlen szolgáltatásra is irányult, a legutolsó módosítását pedig nem írta alá, így az létre nem jött módosításnak tekintendő. Hivatkozott arra is, hogy a támogató a pályázat elbírálásánál és a megvalósulás ellenőrzésénél nem a kellő körültekintéssel járt el.

Az első- és a másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével az alperest a felperesi követelés kielégítésének tűrésére kötelezte. A szerződés érvényessége kérdésében úgy foglalt állást, hogy a ténylegesen 2013. december 4-én - megkötésének valós időpontjában - létrejövő szerződés jó erkölcsbe már a beruházás célja miatt sem ütközhetett. Utalt arra, hogy az alperes a zálogfedezetet nem ingyenesen, hanem a kötelezettel való gazdasági együttműködés nyereségéből való részesedés reményében vállalta, a hatósági szerződés - általa is tudott - visszadátumozása az ő érdekeit is szolgálta. Ilyen körülmények között nem felel meg az elvárható magatartás és a jóhiszemű joggyakorlás követelményének, hogy utóbb, amikor a beruházás meghiúsulása nyilvánvalóvá vált, a zálogkötelezettség alóli szabadulása érdekében a szerződés visszadátumozása miatt annak jó erkölcsbe ütközését állítja.

Megalapozottnak találta ugyanakkor, hogy a felek lehetetlen szolgáltatást foglaltak szerződésbe, mert a beruházás akkor sem lett volna befejezhető, ha az ténylegesen az okirat szerinti időpontban jön létre. Az események későbbi menete, a teljesítési határidő módosítása, ahhoz a támogató hozzájárulása viszont azt támasztják alá, hogy a felek a szerződést e lehetetlen feltétel - az érvénytelen rész - ismeretében, kifejezetten a későbbi módosítás szándékával kötötték meg. Minderre figyelemmel a perbeli esetben a részleges érvénytelenség azon szabályát kell alkalmazni, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna, ezért a szerződés egésze nem dől meg, ezen túlmenően az érvénytelenség okát a teljesítési határidő módosításával ki is küszöbölték, így a teljesítés lehetségessé vált.

Az a körülmény, hogy az alperes a hatósági szerződés harmadik módosítását nem írta alá, a végső határidőt megállapító negyedik módosítást azonban igen, a korábbi módosítás érvénytelenségét eredményezi csupán, azonban nem változtat azon, hogy az utolsó, negyedik módosítás érvényes: az alperes a zálogkötelezettséget a 2014. október 31-i teljesítési határidőnek megfelelően elvállalta.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta azt az alperesi hivatkozást is, hogy a támogató a pályázat elbírálásánál és a megvalósulás ellenőrzésénél, a nyertes pályázó kiválasztásánál nem a kellő körültekintéssel járt el, mivel a pályázatot nem a felperes, hanem a támogató bírálta el, míg a támogatás folyósítása utólag, számla ellenében, teljesítésarányosan történt, és a felperes a helyszínen hatósági ellenőrzéseket tartott. Mindezek alapján a támogatói oldalon mulasztás nem állt fenn.

[6] Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokolásában rámutatott: az alperes ügyvezetőjének a fellebbezési eljárásban közvetlenül, jogi képviselő közreműködése nélkül benyújtott beadványát - hatálytalansága miatt - nem értékelhette. Álláspontja szerint a támogató pályázati felhívása alapján a pályázónak küldött tájékoztató levél a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdésének megfelelő, a miniszter által hozott, nem fellebbezhető elsőfokú közigazgatási határozat, ellene közigazgatási perben van helye jogorvoslatnak, a polgári per bírósága a pályázat jogszerűségének kérdésében nem foglalhat állást. Utalt arra: a támogató hatóságnak a folyósítás feltételeivel kapcsolatos esetleges mulasztása szerződésszegés, amely miatt az alperes a Ket. 77. § (3) bekezdése értelmében közigazgatási bírósághoz fordulhatott volna, a polgári perben eljáró másodfokú bíróságnak nem volt hatásköre az ezzel kapcsolatos fellebbezési érvelés elbírálására. A szerződés okirat visszadátumozására alapított érvénytelenséget a teljesítési határidő módosítása miatt az elsőfokú bírósággal egyezően kiküszöböltnek tekintette. Hangsúlyozta: az ily módon konvalidálódó szerződés érvénytelenségét a kötelezett csalárd magatartására, a teljesítési szándék hiányára vonatkozó alperesi érvelés sem teszi megállapíthatóvá, a kötelezettnek a támogatót tévedésbe ejtő magatartására a megtámadás konstitutív jellegéből következően az alperes a keresettel szemben nem hivatkozhatott. Az alperes kifogás formájában gyakorolt megtámadása csak a kereset alapjául szolgáló szerződésre vonatkozhat, az alapszerződés érvényességét azonban a fél csak keresettel vagy viszontkeresettel, valamennyi szerződő fél perben állása mellett vitathatja. Rámutatott, hogy a hatósági szerződés módosításával a felek szerződési akaratukat megerősítették, melynek következtében a Ptk. 236. § (4) bekezdése értelmében a megtámadás joga meg is szűnt.