A Kúria Pfv.20970/2015/9. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §, 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 3. §, 4. §] Bírók: Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

A határozat elvi tartalma:

Az árfolyamrés alkalmazása, valamint a kamat és hiteldíj egyoldalú emelésének lehetősége miatt jogszabályba ütközésre alapított és jogerősen elbírált kereset esetén a felülvizsgálati eljárásban a Kúria az érvénytelenség helyes jogcímének a megállapításával deklarálja ezen szerződéses rendelkezések érvénytelenségét. 1996. CXII. Tv. 213. § (1) d), 1996. CXII. Tv. 213. § (1) e), 2014. XXXVIII. Tv. 3. §, 2014. XXXVIII. Tv. 4. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.20.970/2015/6.szám

A Kúria az 1000. számú Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Toncs Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Toncs Mária ügyvéd által képviselt I.r. és a Kardos, Pető és Törőcsik Társas Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Törőcsik Tamás ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Kerületi Bíróságon 27.P.92.880/2012. szám alatt folyamatban volt és a Törvényszék 43.Pf.630.709/2014/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélettel szemben az I. és II.r. alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság 24. számú ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy megállapítja, a felek között 2005. április 14-én létrejött kölcsön és jelzálogszerződésnek az árfolyamrésre és az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésre vonatkozó rendelkezései érvénytelenek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy felhívásra fizessenek meg az állam részére egyetemlegesen 1.740.000 (egymillió-hétszáznegyvenezer) forint együttes kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati illetéket.

Kötelezi az alpereseket, hogy felhívásra fizessenek meg az állam részére egyetemlegesen 290.000 (kettőszázkilencvenezer) forint le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket.

A felek a perrel felmerült egyéb költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felperesek 2005. április 14-én, 25 év futamidőre 14.500.000 forint - CHF alapú - jelzálogjoggal biztosított lakáshitelt vettek fel az I. és II.r. alperes hitelezőktől. A szerződés lehetőséget adott a hitelezők részére a deviza vételi és eladási árfolyam között keletkező különbözet - árfolyamrés - felszámítására, amely azonban költségként nem került feltüntetésre, továbbá arra, hogy a hitelezők a hiteldíj, kamat, kezelési költség tekintetében a szerződést egyoldalúan módosítsák.

A szerződés III.2. pontja szerint a törlesztőrészletek száma 300 volt és azok esedékessége havonta, minden hónap 4. napján következett be. A hitelezők az adósok részére a tőketörlesztésre a futamidő első 50 hónapjára türelmi időt biztosítottak, ami alatt az adósok csak a hiteldíjat voltak kötelesek fizetni. Ezt követően kellett az adósoknak - ezen felül - havonta, egyenletes törlesztéssel a tőkét is megfizetniük. Az okirat aláírásának napján a törlesztőrészlet összege az I.r. alperes által 2005. április 6-án alkalmazott deviza eladási árfolyam figyelembe vételével 417,48 CHF volt azzal, hogy az egyes fizetendő törlesztőrészletek forint összegét a bank az általa alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alapján határozza meg. Megállapodtak, hogy a hitelezők a bank által alkalmazott deviza eladási árfolyam, a hirdetményben közzétett kamatláb és a még hátralévő futamidő alapján havonta jogosultak meghatározni az adós által fizetendő törlesztőrészlet összegét és az ügyleti év kezdetekor írásban közlik az adóssal az ügyleti év végét követő hónapban fizetendő törlesztőrészletet.

A felperesek keresetükben kérték a szerződés érvénytelenségének a megállapítását. Előadták, hogy a szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 213. §-ának c), d) és e) pontjában foglaltak alapján semmis, mert az az árfolyamrést, mint költséget nem tartalmazta, nem határozta meg részletesen azon feltételeket, amelyek bekövetkezte esetén az alperesek az egyoldalú szerződésmódosítás jogával élhettek, továbbá nem tartalmazta a teljes futamidőre vonatkozóan a törlesztőrészletek összegét, vagy azok kiszámításának módját.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, a II.r. alperes pedig viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a bíróság nyilvánítsa a szerződést érvényessé abban az esetben, ha az általa jogalapjában vitatott keresetet valamely részében is alaposnak fogadná el.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet, valamint a viszontkeresetet elutasította, ez utóbbi rendelkezés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

Az ítélet indokolása szerint a felek a törlesztőrészletek összegének számítására az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alkalmazásában állapodtak meg. Ez értelemszerűen a mérési időpontot megelőző utolsó árfolyamot jelenti abban az esetben is, ha egy napon több árfolyam került közzétételre. A türelmi idő lejártát követő törlesztőrészletek összegszerű meghatározása az árfolyam előre nem ismert, meg nem becsülhető változása miatt az alperesektől nem volt elvárható és nem is volt lehetséges. A szerződés megkötésekor nem lehetett tudni, hogy az a felpereseknek a lakástakarék pénztári szerződés alapján milyen összegű megtakarítása keletkezik és annak a kölcsönre való elszámolásakor a kölcsön összege milyen mértékben fog csökkenni, holott ez a tényező befolyásolja a törlesztőrészletek összegszerűségét. A szerződés III. pontja a türelmi idő lejártát követő futamidőre is részletesen tartalmazta a törlesztőrészlet meghatározásának módját, feltételeit, ezért a szerződés semmissége ez okból nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a keresetet a régi Hpt. 213. §-ának c) és d) pontjára alapítottan sem, ezért azt teljes terjedelmében elutasította.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a szerződés érvénytelen.

A jogerős ítélet indokolása szerint a régi Hpt. 213. §-a (1) bekezdésének c), és d) pontja alapján egyaránt meg kellett állapítani a szerződés teljes érvénytelenségét. A szerződés azonban nem felelt meg a régi Hpt. 213. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglaltaknak sem, mert a törlesztőrészletek összegének a meghatározása csak egzakt alapokon nyugodhat, nem pedig esetlegesen választott napi árfolyam alapulvételén. Elfogadhatatlan ezért annak a szerződésből való mellőzése, hogy az egyes napi árfolyamok közül melyik az irányadó a törlesztőrészlet pontos összegének számításakor.

A jogerős ítélettel szemben az I. és II.r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben, vagy másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróságot kötelezze új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.