A Zalaegerszegi Törvényszék Pf.21766/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 86. §, 235. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 346. §, 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §, 78. §] Bírók: Bartalné dr. Mentes Judit, Licskay József, Polgárné dr. Vártok Irén

Zala Megyei Bíróság

mint másodfokú bíróság

2.Pf.21.766/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a Dr. Ujvári Tamás Ügyvédi Iroda (Budapest, V. kerület, Honvéd u. 22. I/3., ügyintéző: dr. Ujvári Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve , felperes lakcíme. szám alatti lakos felperesnek, dr. Nádor László igazgatási osztályvezető (alperes székhelye) által képviselt alperes neve, alperes székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 16.P.20.378/2007/22. számú ítélete ellen a felperes 23. és 24. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 /tizenöt/ nap alatt fizessen meg az alperesnek 25.000,- /huszonötezer/ Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 98.500,- Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére. A feljegyzett kereseti illeték és az állam részéről előlegezett költség (szakértői díj) állam általi viseléséről határozott.

Ítéletének indokolása szerint az frsz. frsz-ú, személygépkocsi típusa típusú személygépkocsijával közlekedő felperes 2007. március 1-jén 18 óra 35 perckor a 7410. számú közúton helységnév 1 elhagyva helységnév 2 irányába közlekedve az alperes vadászterületéről - a menetirány szerinti bal oldalról - kiváltó szarvasbikával ütközött, melynek következtében a személygépkocsiban kár keletkezett, a vad elpusztult. Az elsőfokú bíróság a rendőrkapitányság neve beszerzett vizsgálati anyag alapján megállapította, hogy a felperes közlekedési szabályt nem sértett. Az elsőfokú bíróság - idézve a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 75. § /2/-/3/ bekezdéseit, 78. § /4/ bekezdését - a kirendelt szakértő neve igazságügyi vadgazdálkodási szakértő szakvéleményét elfogadva megállapította, hogy a baleset helyszíne nem tekinthető olyan fokozottan vadveszélyes helynek, amely a vadveszélyt jelző tábla kihelyezését indokolta volna, ezért nem tanúsított felróható magatartást az alperes azzal, hogy a vadveszélyt jelző tábla kihelyezését nem kezdeményezte, ennélfogva kártérítési felelőssége nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság - a őbb Bíróság Pfv.VI.23.266/1998/2. számú ítéletében kifejtett jogi állásponttal egyezően - kifejtette, hogy önmagában a vad közúton való megjelenése nem értékelhető az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként, ezért az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 346. § /2/ bekezdésén sem alapulhat. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése eredményeként levont azon következtetése alapján, miszerint felróható alperesi magatartás hiányában és az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség hiányában a Ptk. 346. § /3/ bekezdése értelmében kárát mindkét fél maga viseli, az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A perköltség viseléséről a Pp. 78. §-ára utalással határozott.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását; másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte.

Hivatkozása szerint az alperes kártérítési felelőssége fennáll a Ptk. 346. § /1/ bekezdése alapján, mivel felróható módon nem tett eleget kármegelőzési kötelezettségének, amikor nem helyezett el vadveszélyt jelző táblát, ahol a vad a perbeli esetben megjelent, illetve a Ptk. 346. § /2/ bekezdése alapján, ugyanis a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, hogy a szarvas olyan útszakaszon bukkant fel és okozott balesetet, ahol a megjelenése táblával nem volt előre jelezve. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte ítélete indokolásában tanú neve tanúvallomásának értékelését, aki megerősítette azon nyilatkozatát, hogy a baleset helyszínén rendszeresen lát vadakat. Érvelése értelmében az igazságügyi vadgazdálkodási szakértő szakvéleménye "tisztán feltevésekre alapul", a 2007. július 31-i helyszíni szemléjén mezőgazdasági kultúra takarta a termőföldet, ezért nem látott vadnyomokat. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, miszerint a perbeli útszakasszal kb. 1,5-2 km távolságban párhuzamosan futó közúton több helyen vadveszélyt jelző táblát helyezett el az alperes, a két közút közötti távolság pedig a mozgásban lévő vadak számára csupán 3-4 percet jelent. Megítélése szerint nem értékelte kellő súllyal az elsőfokú bíróság az agancskeresők tömeges megjelenését, az etetők, sózok baleseti helyszíntől való 1 km-es távolságát, hivatásos vadász neve hivatásos vadász vadászati beírókönyvben is rögzített vadászatának tényét. Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy rendellenesség, ha olyan helyen szarvas jelenik meg a közúton, ahol arra vadveszélyt jelző tábla nem figyelmeztet, "hiszen erre sem a gépkocsivezető, sem a vadásztársaság nem számíthatott". Személyes költségmentességére, elnehezült jövedelmi és vagyoni viszonyaira hivatkozással kérte a perköltségben marasztalása mellőzését.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem alapos.

A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, melyet a perbeli baleset helyét illetően annyiban pontosít az elsőfokú eljárás során beszerzett rendőrkapitányság neve ügyszám ügyszámú jelentése alapján, hogy az ütközés a helységnév települést jelző táblától 500 méterre (helységnév 2 irányába) a menetirány szerinti bal oldalon következett be.

A másodfokú bíróság a pontosított tényállás mellett is egyetért az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetésekkel és az érdemi döntéssel.