A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30176/2007/4. számú határozata választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában. [1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. §] Bírók: Murányi Katalin, Török Judit, Váradi Károlyné

Gfv.XI.30.176/2007/5.szám

A Legfelsőbb Bíróság a Dr. Csikós Csaba ügyvéd által képviselt T. E. és K.Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt" felperesnek a Kálmán, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt P. M. E. T. és Sz. Korlátolt Felelősségű Társaság alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság által 2007. február 9-én hozott 8.G.21.242/2006/11. számú ítélet ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt az alperes részéről 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 8.G.21.242/2006/11. számú ítéletének a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság 2006. július 10. napján meghozott Vb/05234 számú ítéletét részben érvénytelenítő rendelkezését hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét e részében is elutasítja.

A jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi és arra kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 4.032.000 Ft perköltséget.

Mellőzi az alperes kötelezését az Állam javára eljárási részilleték megfizetésére.

Kötelezi a felperest hogy a Magyar Államnak az APEH Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága Illetékfőosztályának felhívására fizessen meg 900.000 (Kilencszázezer) Ft kereseti illetéket.

Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 6.100.000 (Hatmillió-egyszázezer) Ft felülvizsgálati költséget, melyből 3.000.000 (Hárommillió) Ft az ügyvédi munkadíj és 600.000 (Hatszázezer) Ft az ÁFA.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az APEH Dél-dunántúli Regionális Igazgatóságának Illetékfőosztálya felhívására 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbírósághoz (továbbiakban: Választottbíróság) benyújtott keresetében kérte az alperes kötelezését 581.044.251 Ft és járulékainak megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy a közöttük létrejött vállalkozási jogviszonyban az alperes - szerződésszerű teljesítés ellenére - nem fizette meg a neki járó vállalkozói díjat. Előadta, hogy a vállalkozási szerződésben az abból eredő jogvitáik elbírálására a Választottbíróság hatáskörét kötötték ki.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes a szerződésben meghatározott kötbérköteles teljesítési határidőt túllépte olyan okokból, amelyért felelősséggel tartozik, ezért 517.337.500 Ft késedelmi kötbér megfizetésére köteles. Másrészt az alperes megvásárolta a P.-S. Kft.-nek a felperessel szemben még fennálló 70.928.633 Ft összegű követelését. Az alperes ezeket a követeléseit beszámította a felperes vállalkozói díjkövetelésébe.

A felperes válasziratában azzal védekezett, hogy a teljesítési késedelem nagyrészt az alperes szerződésszegő magatartására vezethető vissza, ugyanis késve adta át a felperesnek a munkaterületet, illetve a késedelem kisebb részt rajta kívül eső okból következett be. Előadta, hogy a próbaüzem 2004. augusztus 9-én, a garanciális mérések 2004. szeptember 11-én fejeződtek be, ezt követően az alperes 2004. december 7-ig jogellenesen tagadta meg a felperes teljesítését dokumentáló Működési Átvételi Bizonylat kiadását. Állítása szerint a létesítmény 2004. október 17-től folyamatosan és hibátlanul üzemel, ezért késedelmes teljesítése nem állapítható meg. A beszámítási kifogással érintett másik követelés tekintetében tagadta, hogy a P.-S. Kft-nek lenne vele szemben olyan meg nem fizetett, lejárt követelése, amit engedményezhetett volna az alperesre és kérte e beszámítást megalapozó tények alperes által történő bizonyítását. Ezt követően a felek több válasziratot is előterjesztettek, amelyekhez csatolták saját okirati bizonyítékaikat és kifejtették a jogvita érdemére vonatkozó ténybeli és jogi álláspontjaikat. Ezek között az alperes a 2005. január 3-án kelt válasziratában hivatkozott arra, hogy a felperes 2004. november 25-re teljesítette a próbaüzem zárás feltételit, így például a dinamikai próbák csak erre az időpontra fejeződtek be. A felperes a harmadik beadványában kiemelte, hogy az alperes 2004. szeptember 11-re elvégeztette a garanciális méréseket is, ez pedig az átadás-átvétel folyamatában a sikeres próbaüzem lezárását követő eseménynek minősül. A berendezés 2004. júliusa óta üzemel, augusztustól kezdve 20 millió Kwh feletti áramot termel egyenletesen, amely az országos elektromos hálózat áramellátásához hozzájárul.

Az alperes a válasziratában nem vitatta a felperes által állított üzemelés tényét, azonban hivatkozott arra, hogy a peres felek nem a próbaüzem zárásához és a létesítmények átvételéhez, hanem a felperes szerződésszerű, Működési Átvételi Bizonylat kiadására vonatkozó nyilatkozatához kötötték a késedelmi kötbér fizetésének a kötelezettségét.

Az alperes a 2006. június 15-én kelt, utolsó beadványához csatolta egy 2004. november 17-én - többek között - a peres felek képviselőjeként megjelent személyek által felvett és aláírt jegyzőkönyv másolatát. E beadványában az alperes - a korábbi, január 3-án kelt beadványában írtakkal összhangban - hivatkozott arra, hogy e jegyzőkönyv a próbaüzem lezárásának a feltételéül szabta a dinamikai próbák lefolytatását, a felperes képviselője a jegyzőkönyvet véleményeltérés nélkül írta alá, tehát egyetértett azzal, hogy a próbaüzem zárásának még vannak nem teljesített feltételei.

Az utolsó alperesi beadvány 2006. június 22-én érkezett meg a felperes jogi képviselőjéhez. A választottbírósági tanács 2006. június 27-én végzéssel befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást és a tárgyalást berekesztette. A végzést a felperes 2006. július 6-án vette át, majd 2006. július 10-én kelt beadványában a bizonyítási eljárás újbóli megnyitását kérte, s kifejtette az utolsó alperesi beadványra vonatkozó észrevételeit, amelyben lényegében megismételte korábban előadott álláspontját, de új tényeket nem adott elő, új bizonyítási indítványt nem tett. A felperes beadványa 2006. július 11-én került iktatásra a Választottbíróságon, amely már július 10-én meghozta ítéletét.

A Választottbíróság VB/05234. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a perköltségek viselésére. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek között létrejött szerződéscsomag a felperes teljesítésének határidejét a Megbízhatósági Vizsgálat (próbaüzem) zárás sikeres befejezéséhez kötötte és 2004. július 31-ében határozta meg, míg a befejezési határidőt a Működési Átvétel befejezésének 2004. augusztus 15-re előírt határidejében határozta meg. A Megbízhatósági Vizsgálatot követő mozzanatként szabályozta a Garanciális Vizsgálat és a Működési Átvétel intézményét. A Garanciális Vizsgálat viszont annak megállapítására szolgált, hogy a létesítmény képes-e a reá meghatározott funkcionális garanciákat megfelelően kielégíteni. A felperes 2004. augusztus 26-án az építési naplóba a próbaüzem sikerességét jegyzete be, az alperes azonban ugyanerre a bejegyzésre úgy reagált, a próbaüzem lezárásának feltételei nem teljesültek, mert a próbaüzem kezdetén feltárt hibák teljeskörű felszámolása nem történt meg és a próbaüzem részét képező egyes vizsgálatokat sem végezték el. Tényként állapította meg a Választottbíróság azt is, hogy a P.-S. Kft. az alperesre engedményezte a felperessel szemben fennálló 182.657.128 Ft vállalkozói díj követelését, amelyből 2005. január 17-én még 70.928.633 Ft követelés állt fenn.