BH 2013.12.323 A költségvetési csalás valamennyi, korábban más törvényi tényállásban szabályozott költségvetést, vagy annak valamely alrendszerét, illetőleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait károsító megtévesztő magatartást büntetni rendeli, ezért az új törvény hatályba lépését követő elbírálás során az elkövetés idején jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének minősülő cselekmény miatt felmentésnek nincs helye [1978. évi IV. tv. 2. §, 310. §].

A bíróság a 2011. április 12. napján kihirdetett ítéletével

- az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének kísérletében (Btk. 288. §), és ezért őt 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 2000 forintban állapítva meg;

- a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében [Btk. 288. § (1) bekezdés a) pont], és ezért őt 540 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 2000 forintban állapítva meg.

Ugyanakkor a III. rendű és a IV. rendű terhelteket az ellenük folytatólagosan elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének [Btk. 288. § (1) bekezdés] vádja alól felmentette.

A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2012. február 15. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta; az I. rendű vádlottat a Btk. 288. §-a szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének kísérlete, a II. rendű vádlottat pedig a Btk. 288. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének vádja alól felmentette; továbbá a III. és a IV. rendű vádlottakat a Btk. 288. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, bűnsegédként elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének vádja alól tekintette felmentettnek.

A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben a terheltek terhére - törvényes határidőben - a főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva.

Az indítványozó szerint a törvényszék törvénysértően jutott arra az álláspontra, hogy a terheltek vád tárgyává tett cselekménye a Btk. elbíráláskor hatályban lévő rendelkezései alapján már nem minősült bűncselekménynek. A jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettét az időközben hatályba lépett új tényállás, a költségvetési csalás ugyanis nem dekriminalizálta, hanem egy tényállásba fogta össze több költségvetést károsító cselekménnyel.

A cselekmény (szándékolt) eredménye az állami költségvetésben, mint vagyontömegben beállott értékcsökkenés, azaz kár, amely a vagyoni hátrány egyik eleme. Erre figyelemmel önmagában az a körülmény, hogy a vagyoni hátrány mint fogalom nem szerepel a tényállásban, nem alkalmas annak a következtetésnek levonására, hogy a 2012. január hó 1. napja előtt megvalósított elkövetési magatartás már nem bűncselekmény.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

A Kúria nyilvános ülésén a Legfőbb Ügyészség képviselője felszólalásában hivatkozott a törvény indokolására, amely szerint az új tényállás létrehozásának célja nem az egyes gazdasági bűncselekmények dekriminalizálása, hanem a költségvetést károsító bűncselekmények következetes üldözésének a biztosítása volt. A bíróság függetlenül attól, hogy annak megjelölésére nem a vagyoni hátrány kifejezést használta, az ítéleti tényállásban pontosan megjelölte a terheltek cselekményének szándékolt és tényleges eredményét, és az megfelel a Btk. 313/E. §-a szerinti vagyoni hátránynak.

Mindezekre figyelemmel valamennyi terhelt tekintetében arra tett indítványt, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül és kötelezze új másodfokú eljárás lefolytatására.

Az I. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság okfejtésével mindenben egyetértett. Emellett álláspontja szerint a lombard-hitelként felvett és lekötött pénzösszeg is alkalmas a saját forrás igazolására.

Emellett törvényszerkesztési hibának tartva azt, hogy a jogalkotó a költségvetési csalásban öt bűncselekményt vont össze, és egyes elemeket nem megfelelően kodifikált, hangsúlyozta, hogy jogértelmezéssel a jogalkotási hibák nem korrigálhatóak.

A II. rendű terhelt védője indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság határozatát hatályában tartsa fenn, egyebekben csatlakozott az I. rendű terhelt védője által előterjesztett indokoláshoz.

A III. rendű és a IV. rendű terheltek védője is arra tett indítványt, hogy a Kúria a másodfokú bíróság határozatát hatályában tartsa fenn, hangsúlyozva, hogy tettesi cselekmény nélkül a részes bűnössége megállapításának nem lehet helye, más bűncselekményben pedig védencei bűnössége az elévülésre figyelemmel nem állapítható meg.

A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdése alapján a megtámadott határozatot az indítványban megjelölt ok alapján felülvizsgálta, emellett ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján eljárva figyelemmel volt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is.

Ennek során észlelte a Kúria, hogy a másodfokú eljárásban a II. rendű terhelt nyilvános ülésre szóló idézése "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza.

A Be. 529. §-ának (5) bekezdésére figyelemmel a vádemelést követően ismeretlen helyre távozott terhelt esetében irányadó intézkedéseket - így a Be. 529. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat is - megfelelően alkalmazni kell a másodfokú, illetve harmadfokú bírósági eljárásban is.

A másodfokon eljáró tanács elnöke azonban egyáltalán nem vizsgálta, hogy helye van-e a terhelt távollétében lefolytatandó eljárásnak, és ahelyett, hogy a szükséges intézkedéseket megtette volna, illetve a foganatosított intézkedések eredményét bevárta volna, annak ellenére, hogy erre a távollévő terhelttel szembeni külön eljárásra történő áttérés nélkül nem volt törvényes lehetősége, hirdetményi kézbesítéssel rendelte idézni a terheltet.

Amennyiben a másodfokú eljárásban a bíróság nem a külön eljárás szabályai szerint jár el, a Be. 362. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a nyilvános ülés a terhelt távollétében csak akkor tartható meg, ha idézése szabályszerű volt. A II. rendű terhelt idézése nem volt szabályszerű, mert az idézés hirdetményi kézbesítésére csak a távollévő terhelttel szembeni külön eljárás keretében van lehetőség.

Tekintettel azonban arra, hogy a II. rendű terhelt a másodfokú bíróság nyilvános ülésén megjelent, az eljárási szabálysértésnek nincs jelentősége, a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontja szerint az ítélet hatályon kívül helyezésére nem kerülhet sor.

A Kúria egyéb - a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - eljárási szabályszegést nem észlelt.

A Be. - indítványban hivatkozott - 416. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.