A Kúria Kfv.35326/2013/11. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 81. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §] Bírók: Balogh Zsolt, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Az adóhatóság a becslési eljárást - a feltételek fennállása esetén - az adózó költségei tekintetében is köteles lefolytatni.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.35.326/2013/11.szám

A Kúria az ügyvéd által képviselt felperesnek - a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága (4034 Debrecen, Vágóhíd u.2.) alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. február 18. napján kelt 9.K.29.673/2013/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.29.673/2013/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperesi jogelőd 2128168655. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 580.000 (ötszáznyolcvanezer) forint elsőfokú és 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes 2006., 2007. évekre általános forgalmi adó és társasági adóbevallásait a bevételek, költségek, értékesítések és beszerzések körében nulla adattartalommal nyújtotta be, személyi jövedelemadót 2006-ra nem, 2007-re hiányos összegben vallott be.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006., 2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatát végezte el, melynek során a felperes többszöri felhívást követően iratait csak részben csatolta be, teljességi nyilatkozatot nem tett. Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 36.595.000 Ft, javára 3.940.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 36.379.000 Ft minősült adóhiánynak Kötelezte a felperest az adóhiány, 18.214.000 Ft adóbírság és 13.723.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2010. augusztus 30. napján kelt 2128168655. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban hivatkozott többek között a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 72.§ (1) bekezdésében, 77.§ (2) bekezdésében, 80.§ (1) bekezdésében, 81.§ (1) bekezdésében, 165.§-ában, 166.§-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44.§ (1) bekezdésében, 95.§ (1) bekezdésében, 178.§ 3.) pontjában, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) 3.§-ában, 22.§-ában, 29.§-ában, 32.§ (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 40.§ (6) bekezdésében, a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 6.§ (1) bekezdésében foglaltakra.

Érvelése szerint jogszerűen járt el az elsőfokú adóhatóság, amikor az adóellenőrzést a felperes által rendelkezésre bocsátott számlák, nyilvántartások és a hivatalból beszerzett adatok alapján folytatta le. A társaság a feltárt adatok alapulvételével 2006-ban 63.438.000 Ft, 2007-ben 59.234.000 Ft adózás előtti eredményt ért el, mely után társasági adó és különadó fizetési kötelezettsége áll fenn.

A felperes keresetére indult közigazgatási perben beszerzett szakvéleményre figyelemmel az alperes másodfokú határozatát a 2012. március 2-án kelt 2112301428. számú határozatával módosította, az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes terhére megállapított adókülönbözetet 34.101.000 Ft-ban, a javára feltárt adókülönbözetet 5.458.000 Ft-ban, az adóhiányt 33.787.000 Ft-ban, az adóbírságot 16.918.000 Ft-ban, a késedelmi pótlékot 12.293.000 Ft-ban határozata meg. Az indokolásban rögzítette, hogy a BMW 320 típusú személygépkocsi, a típusú félpótkocsi beszerzési árát és regisztrációs adóját, továbbá a láncos forgókotró beszerzési árát a ráfordítások között figyelembe vette. A szakértő szerint nyugta alapján is elszámolható parkolási és autópálya-díjakat mindkét vizsgált adóévben 600.000 - 600.000 Ft-ban állapította meg, a költségek között elfogadott 138.000 Ft közüzemi díjat. Álláspontja szerint a lopáskárra tekintettel hivatkozott ráfordítás elszámolásának nincs helye, ugyanis az utólag becsatolt ítélet szerint is a kártérítés-fizetési kötelezettség 2005. május hónapban vált ismertté, tehát annak költségét a 2005. évi adózás előtti eredmény meghatározása során lehet elszámolni, figyelemmel az Sztv.15.§ (7) bekezdésében megfogalmazott összemérés elvére is. A 2006. évi adózás előtti eredmény 62.421.000 Ft-ra, ugyanez a tétel 2007-ben 47.817.000 Ft-ra csökkent, így kevesebb a fizetendő társasági adó és különadó is.

A felperes módosított keresetében - 9.K.30.627/2010/48. számú irat - kérte az alperes módosított határozatának megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság a 2006. évi adózás előtti eredményt a félpótkocsi 6.800.000 Ft összegű beszerzési árával, valamint a fuvarozási tevékenység költségének becsléssel történő megállapítása alapján 18.798.811 Ft-tal csökkentett összegben állapítsa meg. Ezt meghaladóan a 2007. évi adózás előtti eredményt a BMW 320 gépkocsi 5.919.808 Ft-os, a láncos forgókotró 2.916.000 Ft-os beszerzési árával, valamint a biztosítónak kártérítés címén jogerős ítélet alapulvételével kifizetett 4.000.000 Ft-tal és a fuvarozási tevékenység költsége körében 20.160.404 Ft-tal csökkentse. A felperes továbbá kérte az adózás előtti eredményhez mérten az adóbírság és késedelmi pótlék leszállítását.

Az elsőfokú bíróság a 9.K.30.627/2010/53/I. számú végzésével a pert a módosítással érintett határozati részek tekintetében megszüntette.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Indokolásában felhívta az Art.44.§-át, 95.§ (1) és (2) bekezdését, az Sztv.12.§ (1) bekezdését, 15.§ (2), (3), (7) bekezdéseit, a 165.§ (1) és (2) bekezdését, a Taotv.8.§ (1) bekezdés d) pontját és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§ (1) bekezdését és 336/A.§ (2) bekezdését. Okfejtése szerint az adóhatóság a felperes adókötelezettségét helytállóan az általa csatolt iratokból kiindulva határozta meg. A módosító határozat és melléklete is rögzíti, hogy a BMW személygépkocsi, a félpótkocsi beszerzési árát és regisztrációs adóját, valamint a láncos forgókotró beszerzési árát a hatóság a ráfordítások között figyelembe vette. A felperes az őt terhelő bizonyítási teher ellenére nem tudta bizonyítani ezzel ellentétes álláspontját. A felperes a forgókotrót 2007-ben beszerezte, azonban 2008. év elején eszközei között nem került nyilvántartásra. Az alperes alappal feltételezte, hogy a gépet a felperes 2007-ben értékesítette, ennek ellenkezőjét a társaság nem tudta bizonyítani. Az, hogy a felperes az eszközt 2011. júniusában nyilvántartásba vette, önmagában nem bizonyítja a 2007. év óta fennálló folyamatos felperesi tulajdonjogot. Az elsőfokú bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy az Sztv. értelmében a felperesnek a lopási kár megtérítésével összefüggő ráfordításait a vizsgált éveknél korábbi adóévben kellett volna figyelembe venni. A kárigény körében a biztosító a pert 2004. júniusában indította meg, így a felperesnek a 2004. évi mérlegkészítés időpontjáig tisztában kellett lennie a követelés tényével, így azt egyéb ráfordításként könyvelnie kellett volna. Ezt meghaladóan a lopáskárt és annak kamatát egyéb ráfordításként kellett volna elszámolni, mely növelte volna az adózás előtti eredményt, így a felperes fizetési kötelezettsége változatlan maradt volna.