A Fővárosi Törvényszék Bf.7368/2009/6. számú határozata rágalmazás vétsége (NAGY NYILVÁNOSSÁG ELŐTT elkövetett rágalmazás vétsége) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 71. §, 179. §, 180. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §] Bírók: Bíró Emese, Csekéné dr. Szegedi Mónika, Masszi Katalin

Fővárosi Bíróság

mint másodfokú bíróság

20.Bf.7368/2009/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2009. évi november hó 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t

A nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2009. évi június hó 2. napján kihirdetett 4.B.964/2008/2. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére megállapított bűncselekményt becsületsértés vétségének (Btk. 180. § (1) bekezdés b/ pont) minősíti.

A vádlottat megrovásban részesíti.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

Az első fokú bíróság ítéletében megállapította vádlott bűnösségét nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében, ezért őt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.

Az első fokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentésért. A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában, valamint a nyilvános ülésen szóban arra hivatkozott, hogy a vádlott véleményt nyilvánított, így cselekménye a véleménynyilvánítás szabadsága folytán nem valósít meg bűncselekményt.

A vádlott és a védő felmentést célzó fellebbezése nem alapos, azonban azt a másodfokú bíróság egyéb okból alaposnak látta és lehetőséget látott a joghátrány enyhítésére.

Az első fokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül folytatta le a tárgyalást.

A tényállást az általa feltárt és értékelése körébe vont bizonyítékok alapján, azok okszerű mérlegelésével, megalapozottan állapította meg. E tényállást a másodfokú bíróság a Be. 352.§ (1) bekezdésének a/ pontja értelmében az iratok tartalma alapján a teljes szövegösszefüggés vizsgálhatósága érdekében a sérelmezett kijelentéseket tartalmazó írás alábbi szövegével egészíti ki:

"Az ünnep legemelkedettebb pillanatában a degeszre zabált társaság valamely házigazda beosztású tagja kisettenkedik a spájzba, és onnét egy palack tokajit hoz elő, amelyet a népes társaság a legnagyobb áhítattal fogyaszt, a nők még nyelvüket is öltögetik, belenyalunk, vihogják, amitől, mondjuk, falnak tudok menni, de a férfiak is komoly arccal néznek össze és koccintanak, és ilyenkor tényleg a világ legsznobabb, legbunkóbb, legérzéketlenebb köcsögének érzem magam, mert nem tudom megállni, hogy ne szóljak: de hát ez szar! Tízből kilencszer a mv.. valamely ezer forint alatti palackáron hozzáférhető terméke reprezentálja a világ legjobb borvidékét, a Magyar Nemzet Büszkeségét és Kincset a mi teljesen átlagosnak tűnő családi körünkben, minden borkulturális elvilágosító erőfeszítésem ellenére, és ettől sírni tudnék. Nem csak az íz miatt, pedig az is elég volna, simán, egy kiadós zokogáshoz: savanyú, buta eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók, hanem hogy itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezerei isszák büszkén, sőt áhítattal a szart; ez van megetetve (itatva ) a sokat szenvedett néppel, és legalább kétezer ( vö.: állami vállalat ) meg kifizettetve vele, be van magyarázva a legsuttyóbb demagógiával, jobbról és balról is, bőven, hogy ez a nemzeti kincs, ezt így kell csinálni, mindannyiunk pénzéből, és ez nekünk jó, nagyon jó, és végül még jó pofát is kell vágni hozzá, ünnepélyeset. Így alázza meg az ország lakóit ( alattvalóit ) a görénykurzus fél liter alkoholtartalmú italon keresztül.

És hát megint emlékeztetnék mindenkit arra, hogy mekkora rinyálás volt itt annak idején, hogy jönnek a külföldiek, oszt tönkreteszik majd Tokajt, piacot vesznek meg összemultiznak mindent, összeidegenszerűznek, aztán meg kiderült, hogy a külföldiek pazar borokat készítenek éppúgy, ahogy néhány szerencsés, eltökélt és roppant tehetséges magyar családi borászat, újra világhírűvé próbálják tenni Tokajt, ez az üzleti érdek ( pfuj, profit! ) ugyanis, mi meg állami pénzből, közösségileg próbáljuk megsemmisíteni azt, amit eddig elértek, nehogy valami sikerüljön már. Ah. Pedig igazából nem pampogni akartam, hanem. Sőt.

Mert a minőségi bortermelés még az országnak azon nagyon kevés kis zugai közé tartozik, amelyik működni látszik, jobbnál jobb dolgokat produkál, például az elmúlt egy-két évben teljesen újrateremtődött a tokaji szamorodni műfaja, pedig a szamorodni aztán tényleg padlón volt, évekig csak a legszörnyűbb, kenyérhéjízű és - illatú, édes-savanyú, a legváltozatosabb borászati hibákat felvonultató borok jelentek meg ezen a néven, de aztán jött Szepsy, jött az Oremus, és végül most jött Dégenfeld, ezerhatszázért, egy büntető tokaji selejt árának alig kétszereséért, na ez a nemzeti kincs."

Az így pontosított tényállás mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a felülbírálat során is irányadó volt.

Az első fokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, amikor kifejtette, hogy a vádlottnak a sérelmezett kijelentéseket tartalmazó cikk megírásának tényét beismerő vallomására és a cikk szövegére alapozva állapította meg a tényállást.