A Legfelsőbb Bíróság Bfv.282/2010/3. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. Bírók: Édes Tamás, Horváth Ibolya, Szabó Péter

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.282/2010/3.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, 2010. évi május hó 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rágalmazás vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt - védője útján benyújtott - felülvizsgálati indítványát elbírálva, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 4.B.964/2008/2. számú és a Fővárosi Bíróság 20.Bf.7368/2009/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

Az újságíró foglalkozású terhelttel szemben a Kereskedőház magánvádló 2008. január 14-én tett feljelentést egy országos napilapban, illetve annak az internetes portálján 2008. január 2-án "Kincskereső" címmel megjelent írásának egyes kitételei miatt.

Az elsőfokon eljárt Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2009. június 2. napján meghozott 4.B.964/2008/2. számú ítéletével a terhelt bűnösségét a Btk. 179. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében állapította meg, s ezért őt egy évre próbára bocsátotta.

A bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében bejelentett védelmi fellebbezéseket elbírálva, a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 20.Bf.7368/2009/6. számú, 2009. november 5-én kelt ítéletével a terhelt cselekményét becsületsértés vétségének (Btk. 180. § (1) bekezdés b) pontja) minősítette, s őt megrovásban részesítette.

A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás a terhelt írásából a következőket tartalmazza:

"Az ünnep legemelkedettebb pillanatában a degeszre zabált társaság valamely házigazda beosztású tagja kisettenkedik a spájzba, és onnét egy palack tokajit hoz elő, amelyet a népes társaság a legnagyobb áhítattal fogyaszt, a nők még nyelvüket is öltögetik, belenyalunk, vihogják, amitől, mondjuk, falnak tudok menni, de a férfiak is komoly arccal néznek össze és koccintanak, és ilyenkor tényleg a világ legsznobabb, legbunkóbb, legérzéketlenebb köcsögének érzem magam, mert nem tudom megállni, hogy ne szóljak: de hát ez szar! Tízből kilencszer a Kereskedőház valamely ezer forint alatti palackáron hozzáférhető terméke reprezentálja a világ legjobb borvidékét, a Magyar Nemzet Büszkeségét és Kincset a mi teljesen átlagosnak tűnő családi körünkben, minden borkulturális elvilágosító erőfeszítésem ellenére, és ettől sírni tudnék. Nem csak az íz miatt, pedig az is elég volna, simán, egy kiadós zokogáshoz: savanyú, buta eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók, hanem hogy itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt áhitattal a szart; ez van megetetve (itatva) a sokat szenvedett néppel, és legalább kétszer (vö.: állami vállalat) meg kifizettetve vele, be van magyarázva a legsuttyóbb demagógiával, jobbról és balról is, bőven, hogy ez a nemzeti kincs, ezt így kell csinálni, mindannyiunk pénzéből, és ez nekünk jó, nagyon jó, és végül még jó pofát is kell vágni hozzá, ünnepélyeset. Így alázza meg az ország lakóit (alattvalóit) a görénykurzus fél liter alkoholtartamú italon keresztül.

És hát megint emlékeztetnék mindenkit arra, hogy mekkora rinyálás volt itt annak idején, hogy jönnek a külföldiek, oszt tönkreteszik majd, piacot vesznek meg összemultiznak mindent, összeidegenszerűznek, aztán meg kiderült, hogy a külföldiek pazar borokat készítenek éppúgy, ahogy néhány szerencsés, eltökélt és roppant tehetséges magyar családi borászat, újra világhírűvé próbálják tenni, ez az üzleti érdek (pfuj, profit!) ugyanis, mi meg állami pénzből, közösségileg próbáljuk megsemmisíteni azt, amit eddig elértek, nehogy valami sikerüljön már. Ah. Pedig igazából nem pampogni akartam, hanem. Sőt.

Mert a minőségi bortermelés még az országnak azon nagyon kevés kis zugai közé tartozik, amelyik működni látszik, jobbnál jobb dolgokat produkál, például az elmúlt egy-két évben teljesen újrateremtődött a tokaji szamorodni műfaja, pedig a szamorodni aztán tényleg padlón volt, évekig csak a legszörnyűbb, kenyérhéjízű és - illatú, édes-savanyú, a legváltozatosabb borászati hibákat felvonultató borok jelentek meg ezen a néven, de aztán jött Sz., jött az O., és végül most jött D., ezerhatszázért, egy büntető tokaji selejt árának alig kétszereséért, na, ez a nemzeti kincs."

Az ily módon pontosított tényállás jogi értékelése során a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a terhelt a magánvádló olcsó borairól véleményt nyilvánított, s nem tényt állított, ekként "tényállítás", mint törvényi tényállási elem hiányában - az elsőfokú bíróság jogi minősítésétől eltérően - a rágalmazást nem valósíthatta meg.

Hangsúlyozta ugyanekkor, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága az Alkotmánybíróság 36/1994.(VI.24.) számú határozatának értelmében sem korlátlan, mivel az az emberi méltósághoz és a jóhírnévhez való jog sérelmét nem eredményezheti.

A terhelt a véleménynyilvánítás jogával élve jogszerűen kifejthette azt az álláspontját, hogy szerinte a Kereskedőház olcsó borai rossz minőségűek; nem alkalmasak e történelmi borvidék reprezentálására, azonban a "szar" minősítéssel már túllépte a szabad véleménynyilvánítás határait. Az idézett jelző szükségtelenül gyalázkodó, becsületcsorbító jellegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát, s ezzel a becsületsértés vétségét megvalósította.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen, védője útján, felmentése érdekében, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának felhívásával, a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

A védő érvei szerint a vád tárgyát képező írásában a terhelt véleményt formált a magánvádló által forgalmazott termékekről. Cikkének erőteljesebb stílusa önmagában nem lehet büntetőjogi kategória. Erre a megállapításra jutott a sajtó-helyreigazítási perben hozott - s a büntető iratokhoz mellékelt - polgári bírósági ítélet is. A vizsgált cselekmény az Alkotmánybíróság - másodfokú ítéletben is hivatkozott - határozatának tükrében sem bűncselekmény, mindezek miatt a támadott jogerős határozat büntető anyagi jogszabályt sért.

Másfelől a védő azt fejtette ki: a másodfokú bíróság által becsületsértőnek talált jelző a rossz szinonimájaként a verbális kommunikációban általánosan használatos. Az, hogy írott szövegben ritkábban fordul elő, büntetőjogi relevanciával nem bír, hiszen a törvény nem tesz különbséget írott és beszélt szöveg között.

Nyilvánvalóan más lenne a helyzet, ha a terhelt a sértettet illette volna ezzel, vagy ehhez hasonló minősítéssel. A szövegből azonban egyértelmű, hogy a kifejezés a termékre, a borra irányul. Az pedig fogalmilag kizárt, hogy a bornak, mint a cikkben minősített terméknek, emberi méltósága, becsülete lenne.