BH 1973.2.71 Ha az üzemnek légszennyezésben jelentkező károsító tevékenysége állandó, s olyan mérvű és jellegű, hogy a károsult azzal szemben eredményesen nem képes védekezni, vagy a védekezés rendkívüli nehézségekbe ütközik, a tevékenység veszélyes jellegét meg kell állapítani, és a károkozót az ebből eredő kár megtérítésére vétkességére tekintet nélkül kötelezni kell [Ptk. 345. §].

Az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes üzemének működése kapcsán napi 42 tonna különféle anyagokból álló por jut a levegőbe. E pormennyiség jelentős része a felperesek mezőgazdasági ingatlanain, közelebbről az itt termesztett növényeken ülepszik meg, mert a terület viszonyaira jellemző északi, észak-északnyugati, illetve északnyugati szél ezekre a felperesi területekre hordja. Az egy négyzetméternyi területre hulló por mennyisége jelentősen meghaladja a szakirodalomban károsnak ítélt 1 grammos határértéket.

A felperes által e területen termesztett növényeken megülepedő por a növények fejlődésére káros hatással van, mert a növények felületeit vastagon belepi, ennek következtében azok légzését és anyagcseréjét károsan befolyásolja. A különböző növényeken - azok természetéhez és felépítéséhez képest - különböző méretű bemaródásokat és szövetelhalásokat okoz. Ugyanakkor a por lerakódik a növények bibéjére, ami által a növények megtermékenyítését károsan befolyásolja. Azoknál a növényeknél - mint pl. a paradicsom, paprika, uborka stb. - amelyeknél a piacon való értékesítés szedés után közvetlenül történik, a károsodás még azzal is emelkedik, hogy a növények termését le kell mosni, viszont a lemosott növények tartósságát a vízzel történt kezelés hátrányosan befolyásolja, mert ennek nyomán a romlás és rothadás lehetősége jelentékeny mértékben fokozódik. A rét és legelő füveinél, valamint a különféle egyéb takarmánynövényeknél a károsító hatás akként is jelentkezik, hogy a porral szennyezett takarmány az állati szervezetekben károsodást idézhet elő, az állatok fejlődését károsan befolyásolja.

Megállapította az első fokú bíróság azt is, hogy a por előnytelenül befolyásolja a mezőgazdasági ingatlanok talaj összetételét oly módon, hogy az alperesi porforráshoz közelebb eső földeken a talaj baktériumok száma lényegesen alacsonyabb, mint a távolabb eső helyeken. Károsodás következik be a halastavak halállományában is, mert a vízfelületre lerakódó por szennyezi a vizet, és ez a halak fejlődését károsan befolyásolja.

Az alperesi üzemből távozó por vegyi összetétele is károsító hatású az abban található szilícium-dioxid, az alumínium, illetőleg a ferrumtrioxid előnytelen hatása miatt. Magára a talajra a pornak sem károsító, sem talajjavító hatása nincsen.

Az első fokú bíróság - összegszerű elkülönítés nélkül - arra kötelezte az alperest, hogy 30 nap alatt fizessen a felpereseknek 1 052 452 Ft-ot és járulékait.

Az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg. Nem fogadta el az alperesnek a jogellenesség hiányára alapított védekezését.

A kár mértékét a szakértők véleménye alapján állapította meg.

Az első fokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés a kártérítési felelősség fennállását érintő részében nem alapos.

A fellebbezési eljárásban beszerzett szakértői vélemények alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az alperes üzemi tevékenysége során a felpereseknek kárt okozott. Az alperes tevékenysége fokozott veszéllyel járó tevékenység.

A veszélyes üzem működéséből eredő károk megtérítésével kapcsolatban a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A (2) bekezdés értelmében mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A (3) bekezdés értelmében nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott.