BH 1997.1.48 Az adós elleni felszámolási eljárásban a hitelező követelése zálogjoggal biztosított követelésként csak akkor sorolható be, ha a zálogjogot az adós felszámolás körébe tartozó vagyonára alapították [1991. évi IL. tv.* (Cstv.) 4. §, 48. § (1) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek.].

A hitelező K. Bank Rt. 1992. augusztus 25-én feltétlen és visszavonhatatlan garanciát vállalt az M. Bank Rt. javára az I. P. Kft.-nek mint használónak két lízingszerződés alapján fennálló használatidíj-fizetési kötelezettsége teljesítéséért. A nyilatkozat viszontbiztosítékaként a kapcsolódó megbízási szerződésben a követelés és járulékai erejéig jelzálogjogot alapítottak az M. Sz. tulajdonában álló, természetben B. község Attila u. 1. szám alatt elhelyezkedő ingatlanra. A garancianyilatkozathoz kapcsolódó megbízási szerződésben az M. Sz. tulajdonában álló másik ingatlanra alapítottak jelzálogjogot.

Az adós ellen a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem 1993. május 7-én érkezett a bíróságra, a felszámolásra vonatkozó közlemény pedig a Cégközlöny 1993. július 8-án megjelent számában jelent meg. A hitelező a felszámolónak a hitelezői igényét bejelentette, amit a felszámoló az 1991. évi IL. törvénynek (Cstv.) a módosítás előtti 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába soroltan igazolt vissza.

A felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogásában a hitelező a bankgarancia beváltásából eredő követelésének a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolására kérte utasítani a felszámolót.

Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a zálogtárgy nem az adós vagyona, ezért az 57. § (1) bekezdésének b) pontjába a hitelező igénye nem sorolható. Ezt erősíti meg a Cstv. 58. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a b) pontba foglalt követeléseket a zálogtárgy értékesítésekor kell kielégíteni. Abban az esetben, ha a zálogtárgy nem az adós vagyona, a zálogtárgyból az általános szabályok szerint kereshet kielégítést a hitelező. Az adós felszámolójának előadása szerint az M. Sz. ellen megindult felszámolási eljárás ügyében a hitelező a követelését szintén bejelentette, és ott a felszámoló jelzálogjoggal biztosított követelésként be is sorolta. Az erre vonatkozó iratokat azonban a hitelező felhívás ellenére nem nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.

A végzés ellen a kifogást előterjesztő hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatásával kérte a kifogásának helyt adni. Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy a követelés lejártával a jogosult akár egyidejűleg is fordulhat mind a személyi, mind a dologi kötelezettel szemben. Így a dologi kötelezett M. Sz. felszámolási eljárásában bejelentett követelése nem zárja ki azt, hogy a személyes kötelezett ellen indított felszámolási eljárásban is bejelentse követelését. A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja nem tesz különbséget a zálogjogos követelések között aszerint, hogy a biztosíték az adós vagyonába tartozik vagy sem. A hitelezői kategóriákba történő besorolást nem befolyásolhatja az a tény, hogy a kielégítés alapjául szolgáló vagyontárgy már nem áll, vagy egyáltalán nem is állt rendelkezésre.

A fellebbezésre az adós észrevételeket nem terjesztett elő.

A fellebbezés alaptalan.