BH 2002.5.181 A vételi jog gyakorlásának egyoldalú lemondó nyilatkozattal való átengedése nem minősül ajándékozásnak [Ptk. 241. §, 579. §, 582. § (2)-(3) bek.].

A felperes bérlője volt a II. r. alperes tulajdonát képező perbeli lakásnak. Az önkormányzati lakás vételre történő felajánlása során a felperes hozzájárult ahhoz, hogy a vételi jogot unokája, az I. r. alperes gyakorolja, ennek megfelelően az 1996. január 22-én megkötött adásvételi szerződés alapján az ingatlan tulajdonjogát az I. r. alperes szerezte meg, a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. A kedvezményes vételár 10%-át, 54 000 forintot a szerződés aláírásával egyidejűleg a felperes fizette meg a II. r. alperesnek, ezen kívül 10 havi törlesztő részletet, így összesen 77 090 forintot teljesített, míg 1996 decemberétől kezdődően az I. r. alperes fizeti a törlesztő részleteket. 1996 nyarán az I. r. alperes gyermekével együtt a felperes hozzájárulásával beköltözött a lakásba. Az együttélésük gyakori vitákat, veszekedéseket eredményezett, ezért az I. r. alperes 1997. szeptember 20-án a lakásból elköltözött, azóta a lakást kizárólagosan a felperes használja.

A felperes keresetében az alperesek között létrejött adásvételi szerződés felbontását, illetve annak a körülmények lényeges megváltozása folytán a bíróság által történő módosítását kérte, továbbá az adásvételi szerződést tévedés és téves feltevés jogcímén is megtámadta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, ugyanakkor az I. r. alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felperes részére 77 090 forintot, melynek teljesítését a perben az I. r. alperes vállalta.

Az ítélet indokolása szerint a felperes keresete tévedés, illetőleg téves feltevés jogcímén nem alapos, a szerződés bíróság által történő módosításának pedig a Ptk. 241. §-ában írt feltételei nem állnak fenn. A felperes keresetét ajándék visszakövetelése címén sem találta alaposnak az elsőfokú bíróság figyelemmel arra, hogy a vételi jog átengedése a felperes részéről nem tekinthető ajándékozásnak.

A felperes fellebbezése során eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét (az I. r. alperest marasztaló ítéleti rendelkezést) nem érintve, fellebbezett részében helybenhagyta azt.