BH 1994.1.44 Pénzintézet, ha egy gazdálkodó szervezettel kötött bankszámlaszerződésének teljesítéséhez egy másik pénzintézet közreműködését veszi igénybe, az általa igénybe vett közreműködő magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. Ilyen esetben a pénzintézetek kártérítési felelősségét nem zárja ki az, hogy a pénzforgalmat számítógépes rendszerben üzemeltetik [Ptk. 315. §, 339. § (1) bek., 475. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6233 Ft tőkésített késedelmi kamatot, ennek évi 20% kamatát és 3312 Ft perköltséget. Az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Itéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes 1989. szeptember 4-én beszedési megbízást adott a számláját vezető II. r. alperesnek az É. Á. Vállalattal szemben fennálló 55 216 Ft követelése beszedésére. A II. r. alperes a beszedési megbízást az É. Á. Vállalat számlavezető bankjához a B. B. Rt-hez továbbította, a B. B. Rt. az É. Á. Vállalat számláját a követelt összeggel 1989. szeptember 26-án megterhelte. Az összegnek a felperes számláján történő jóváírása azonban elmaradt, mert az I. r. alperes a banki könyvelés során az elismert bankszámla számát tévesen rögzítette a gépi adathordozóra, ezáltal az I. r. alperes az összeget tévesen az A. és Sz.-gyár számláján írta jóvá. A felperes a tartozást az É. Á. Vállalattal szemben 1990. január 29-én fizetési meghagyással érvényesítette, a fizetés megtörténtéről a kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban szerzett tudomást. A banki tévedést korrigálva a II. r. alperes a felperes számláján utólag 1990. április 23-án az összeget jóváírta.

Az elsőfokú bíróság a keresetet a II. r. alperessel mint a felperes bankszámláját vezető pénzintézettel szemben találta megalapozottnak. Megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között 1987. április 30-án bankszámlaszerződés jött létre, ennek 13. pontja szerint az esetben, ha a felperes üzleti partnerének bankszámláját nem a M. H. Bank vezeti, a pénzforgalom lebonyolítása érdekében közreműködőként igénybe veheti az üzleti partner bankszámláját vezető pénzintézetet is. Ehhez képest a beszedési megbízás teljesítése során az I. r. alperes a II. r. alperes közreműködőjeként jár el, ezért a Ptk. 315. §-a szerint a tevékenységéért a felperessel szemben a II. r. alperes tartozik felelősséggel. Nem tulajdonított ezért jogi jelentőséget annak, hogy a jóváírás elmaradása melyik bank hibájára volt visszavezethető, a felperessel szemben a közreműködőért való felelősség szabályai szerint mindenképpen a II. r. alperes tartozik helytállni. Tekintettel arra, hogy a tőkekövetelés időközben rendezést nyert, a GKT 52/1973. számú állásfoglalás,* valamint a Ptk. 301. §-a alapján kötelezte a II. r. alperest 6233 Ft összegű tőkésített késedelmi kamat, ennek az esedékességtől járó évi 20% kamata, valamint a költségek megfizetésére.

Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a II. r. alperessel szemben a kereset elutasítását és a felperes keresetében az I. r. alperes marasztalását kérte. Megismételte azt a korábbi álláspontját, amely szerint az I. r. alperes a II. r. alperes közreműködőjének csak addig tekinthető, amíg a kötelezett bankszámlájának terhelése megtörtént. Ezt követően az I. r. alperes a tevékenységét már nem közreműködőként fejti ki, és esetleges károkozó magatartása a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint önállóan kerül elbírálásra. Az I. r. alperes azzal, hogy a gépi adathordozóra helytelenül vitte fel az adatokat, olyan tényhelyzetet hozott létre, amelynek korrigálására a II. r. alperesnek nem volt lehetősége, az I. r. alperes ezért önállóan tartozik felelősséggel a felperessel szemben a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó 339. §-ának (1) bekezdése alapján.

Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés megalapozatlan.

Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg és az általa levont jogi következtetés is helytálló. Az iratokból megállapítható, hogy a felperes és a II. r. alperes között létrejött bankszámlaszerződésben a II. r. alperes jutalék ellenében vállalta a banki műveletek végzését, a felperes bankszámlájának vezetését, pénzforgalmának bonyolítását, többek között a beszedési megbízások teljesítését. A felek között tehát megbízási típusú jogviszony jött létre.

A felek által az elsőfokú eljárásban felhívott, a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1987. évi 7. számában 247. sorszám alatt közzétett eseti döntése a perbeli esetben nem alkalmazható. Az abban kifejtettek arra az esetre vonatkoztak, amikor a bankot mindkét fél megbízottjának kellett tekinteni, mivel ugyanaz a bank vezette a jogosult és a kötelezett számláját is. Ezért a bírói gyakorlat a terhelésig a kötelezett megbízottjának, a jóváírás tekintetében pedig a jogosult megbízottjának tekintette a megbízást teljesítő pénzintézetet. A bankrendszer átalakítása, a kétszintű bankrendszer kialakítása következtében a gazdálkodó szervezetek bankszámláját már nem a Magyar Nemzeti Bank vezeti, az egyes gazdálkodó szervezeteknek más és más pénzintézet a számlavezetője. A számlavezető pénzintézet megállapodás alapján - de az ügy jellegéből szükségszerűen adódóan is - a megbízás teljesítéséhez kénytelen más bankot közreműködőként igénybe venni. A Ptk. 475. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a reá bízott ügyet maga látta volna el.