BH 2017.11.379 A jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartások nem értelmezhetőek kötelezettségszegésként, mert kötelezettségszegés csak az adott jogviszonnyal összefüggésben és annak fennállása alatt értelmezhető. Vezetője bizalmát elvesztette kötelező felmentési ok csak a Kttv. 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségek megszegésekor állhat fenn [2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés e) pont].

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2008. november 5-én létesített közalkalmazotti jogviszonyt családgondozó munkakörben. Sz. Város jegyzője 2009. november 26-án kiskorú személyek (K. gyerekek) részére ügyintézőként a felperest rendelte ki. A gyermekek védelembevételére már 2005. május 2-án sor került, mert megállapították, hogy lakókörnyezetük, ruházatuk rendkívül elhanyagolt, piszkos, nem biztosítják számukra az alapvető higiéniai feltételeket. Az erre vonatkozó határozattal egyidejűleg egyéni gondozási terv is készült, amely a védelembevétel megszüntetéséhez szükséges teljesítendő feladatokat írta elő. A védelembevétel éves felülvizsgálatakor a jegyző minden alkalommal annak fenntartásáról döntött.

[2] A gyermekjóléti szolgálat 2009. november 18-án kelt jelzése szerint a család helyzetében javulás történt, s bár a gyermekek veszélyeztetettsége továbbra is fennáll, az kisebb mértékű. A 2009. december 14-én megtartott esetmegbeszélésen rögzítették, hogy 2005 óta a helyzet sokat javult, de még mindig nem olyan jó, mint amilyen lehetne, de esélyt kell adni a családnak. A felperes 2009. december második felében hét, 2010 januárjában nyolc alkalommal járt a családnál, 2011. év elejéig állítása szerint mindent rendben talált, állítása szerint tisztaság fogadta, a gyermeket megfelelően ellátták.

[3] 2011. év elején a felperes megkereste az iskolai gyermekvédelmi felelőst és közölte vele, hogy a gyermekek helyzete reménytelen és kérte, hogy minél több jelzéssel éljen annak érdekében, hogy ki tudja emelni őket a családból.

[4] A jegyző ismételt megkeresésére írt 2011. május 17-én kelt javaslatában a felperes arról tájékoztatta a gyámhatóságot, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége az évek óta tartó családgondozás ellenére fennáll, a védelembevétel nem hozott eredményt, s javulás nem várható, így a gyermekek átmeneti nevelésére tett javaslatot. Erre figyelemmel Sz. Város Gyámhivatala 2012. január 23-án kelt határozatával a gyermekeket átmeneti nevelésbe vette.

[5] A felperes munkáltatója 2013. január 7-én kelt felmentésével szakszerűtlen munkavégzésre, illetve adminisztrációs hiányokra hivatkozva a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. A munkáltatói intézkedéssel szemben a felperes keresetet terjesztett elő, a felek a perben egyezséget kötöttek.

[6] 2013 februárjában dr. K. E., a Sz.-i Gyámhivatal vezetője megkereste a felperest azzal, hogy szeretne-e a járási gyámhivatalnál elhelyezkedni. A felperes élt a felajánlott lehetőséggel és tájékoztatta a megkeresőt arról, hogy korábbi munkáltatójával per van folyamatban, illetve egyezséget kötöttek. A gyámhivatal vezetője a járási hivatal vezetőjét a munkaügyi jogvita tényéről tájékoztatta. 2013. március 5-i hatállyal határozott időre 2015. április 9-éig a felperes kinevezésre került a Sz.-i Járási Hivatal Járási Gyámhivatalához gyámügyi ügyintéző munkakörbe. A felperes feladatai közé tartoztak a gyermekek védelme érdekében, a gyermek családi jogállásának rendezése érdekében, örökbefogadásával kapcsolatban, szülői felügyeleti joggal kapcsolatban, gyámsággal és gondnoksággal kapcsolatban ellátandó feladatok.

[7] 2013 őszének második felében a sajtóban olyan hírek jelentek meg, amelyek a K. gyermekek sérelmére elkövetett súlyos bűncselekményekre utaltak. Ezt követően a felperes tájékoztatta a gyámhivatal vezetőjét a családdal kapcsolatos ismereteiről. Az esettel kapcsolatban az alperes Gyámhivatala vizsgálatot végzett, melynek célja a rendszer működésének, valamint a gyermekvédelmi feladatokat ellátó szervek, személyek által a gyermekek veszélyeztetettsége tárgyában küldött jelzések ellenőrzése volt. A 2013. december 23-án kelt jelentés a gyermekjóléti szolgálat tevékenysége kapcsán nyilvántartási hiányosságokat rögzített. Kifogásolta, hogy a 2009. december 14-i esetmegbeszélésen a gyermekkel ténylegesen kapcsolatot tartó szakemberek nem vettek részt. A jelzőrendszerrel való együttműködés kapcsán rámutatott arra, hogy a gyermekjóléti szolgálat és az óvoda, általános iskola, illetve védőnői szolgálat között folyamatos kapcsolat alakult ki, a szolgálat munkáját szóbeli, telefonos és írásbeli jelzések segítették, azonban a visszajelzésre nem merült fel adat. Megjegyezte azt is, hogy a gyermekek védelembe vételekor a gyermekjóléti szolgálat nem tartott esetkonferenciát.

[8] A munkáltatói jogkör gyakorlója a jelentés tartalmát 2014. január elején ismerte meg, majd 2014. január 17-én bizalomvesztésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormányzati szolgálati viszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés e) pontja alapján. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes a Sz.-T. Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálat alkalmazottjaként az ügyben eljáró családgondozó volt 2009 novembere és 2012 januárja között. A 2005. év óta védelemvétel hatálya alatt álló gyermekek vonatkozásában - a problémák jelzése ellenére - csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Az ugyanazon szakmai területen végzett munkájával szemben a felperes a jelentés ismeretében vezetője bizalmát elvesztette.

[9] A felperes felmentéssel szembeni közszolgálati panaszát a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával elutasította. Kifejtette, hogy a felperesnek a K.-gyermekek sorsát érintő büntetőeljáráshoz vezető előzményekben való érintettsége és a munkáltató tudomásszerzése, különösen a nem megfelelő munkavégzése miatti korábbi felmentése kellő alapot szolgáltatott a munkáltató bizalmának elvesztéséhez. Az adott jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartás a jogviszony megszüntetésekor értékelhető, ha a magatartás következményei a jogviszony létesítése után is fennállnak. Rámutatott arra is, hogy mind a családgondozói, mind a gyámügyi ügyintézői munkakörnek ugyanazon értékek állnak a központjában.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[10] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, valamint a jogellenesség megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Érvelése szerint kormánytisztviselői jogviszonyában nem volt értékelhető az, hogy korábbi közalkalmazotti jogviszonya milyen módon került megszüntetésre.

[11] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és költségekben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a felperes a problémajelzések ellenére csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Rámutatott arra is, hogy a felperes által betöltött munkakörök hasonlóak voltak, mindkét szakterület célja a családok és gyermekek védelme.