BH 2003.12.490 I. Nem a kényszerítés bűntettét, hanem az aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének a bűntettét valósítja meg a vádlott, aki a sértettet a ház lépcsőházában visszatartva a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülése érdekében olyan írásbeli nyilatkozat aláírására bírja rá, mely szerint az előző napon általa elkövetett erőszakos közösülés elkövetésével a sértett alaptalanul vádolta meg őt [Btk. 174. §, 175. § (1) bek., (3) bek. a) pont].

II. Az ölési cselekménynek a sértett megfojtásával való megvalósítása általában nem alapozza meg az emberölés különös kegyetlenséggel történő minősítését [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. d) pont].

III. Az emberölésnek szerelemféltésből elkövetése nem minősül aljas indokból elkövetettként [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. c) pont].

A megyei bíróság a 2001. június 21. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, erőszakos közösülés bűntettében, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért - halmazati büntetésül - 17 évi fegyházbüntetésre, valamint 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott elvált, egy kiskorú gyermekének részbeni eltartásáról havi 5000 forintos tartásdíj formájában gondoskodott, gyermeke jelenleg a sértett testvérénél van elhelyezve. Az általános iskola elvégzését követően gipszkartonszerelő szakképzettséget szerzett.

Az 1999. szeptember 21. napján jogerős - tárgyalás mellőzésével meghozott - végzésével a bíróság lopás vétsége miatt vele szemben 22 500 forint pénzbüntetést szabott ki.

A vádlott és a sértett 1997. évben kötött házasságot, mely házasságból 1997. május 2-án egy gyermekük született. A házastársak kapcsolata az együttélés évei során fokozatosan megromlott - közöttük gyakran hangos veszekedések folytak -, majd a sértett kérelmére megindult házassági bontóperügyben a városi bíróság 2000. február 16. napján a házasságot felbontotta, a gyermek az édesanyánál került elhelyezésre, a vádlott elköltözött az édesanyjához.

A vádlott a válás kimondását követően - a gyermeke láthatása ürügyén - szinte napi rendszerességgel feljárt volt felesége lakására. Ilyen látogatás történt 2000. május 9-én is, amikor a vádlott 18.30 óra körüli időpontban - a gyermektartásdíj fizetése kapcsán - felkereste a sértettet. A sértett beengedte az ittas állapotban levő vádlottat. A volt házastársak ezt követően a szobában beszélgettek, televíziót néztek, majd a sértett a lakás elhagyására több ízben - végül már erőteljesebben - felszólította a vádlottat, aki azonban ennek nem tett eleget, hanem a zsebéből elővett egy zsebkést, és azt felmutatva felszólította a sértettet, hogy ne kiabáljon vele. A vita a felek között tovább folytatódott, a vádlott azt sérelmezte, hogy a volt felesége ellene neveli a gyermekét, majd később elcsendesedett, és a szobában levő egyik fotelben ülve elaludt. A sértett ezt kihasználva gyermekét felöltöztette, és a lakásból el akart menni a rendőrségre feljelentést tenni, azonban erre nem került sor, mivel a vádlott felébredt. Ekkor a sértett a gyermekét a szobában levő ágyra maga mellé fektette, majd kis időn belül mindketten elaludtak.

Éjfél körüli időpontban a vádlott az ágyon fekvő sértett arcára egy kispárnát nyomott, és kézzel a nyakát kezdte szorítani. A sértett a támadásra felébredt, próbálta lefejteni magáról a vádlott kezét, és segítségért kiáltott. Ezt hallva a vádlott a sértettet megfenyegette, hogy maradjon csendben, mert különben megöli, majd őt elengedve a zsebéből egy 12 cm pengehosszúságú, fanyelű zsebkést vett elő, mellyel egy esetben kis erővel a sértett mellkasának jobb oldali része felé szúrt, a zsebkés azonban a sértett testének mell alatti részét hegyével érve becsukódott, bebicsaklott. Ezután a vádlott - a további támadással időlegesen felhagyva - a konyhába ment, majd egy fekete nyelű, kb. 20 cm pengehosszúságú konyhakéssel tért vissza, és azt a sértett hátának szegezve megfenyegette, hogy ha nem közösül vele, leszúrja. A vádlott kérte a sértettet, menjen ki vele a konyhába. Ennek megtörténtét követően a vádlott a sértett nyakát hátulról átkulcsolta és a kést a nyaka elé tartva megismételte fenyegetését, majd mivel a szobából a kislány sírása hallatszott, a sértettet elengedte, aki a gyermekhez visszament. A vádlott követte volt feleségét, és a szobában újból megragadta a sértett nyakát, és ismét fenyegette. A sértett ennek hatására megígérte, hogy teljesíti a vádlott követelését, majd együtt kimentek a konyhába, ahol a sértett szóban ismét ellenkezni próbált, illetőleg alsóneműjét nem akarta levenni. Ezért a vádlott a sértett nyakát kézzel újból megragadta és testét felfelé emelte, melynek hatására a sértett levetkőzött, majd eltűrte, hogy a vele szemben elhelyezkedő vádlott őt a konyhaasztalnak támasztva, nemi szervét a hüvelyébe helyezve közösüljön. Ezután a vádlott cigarettára gyújtott, majd a lakásból távozott.

A sértett az említett történések után kora hajnalban gyermekével együtt elindult a lakásából a baleseti ügyeletre sérüléseinek ellátása, illetőleg a rendőrségre feljelentés megtétele érdekében, azonban útközben az utcán összetalálkozott volt férjével, aki lebeszélte szándékáról, így a kislányával visszatért a lakásba.

Másnap hajnalban a sértett munkába indult, amikor a lakásból kilépve a lépcsőházban újból találkozott a vádlottal, aki a sértett karját megragadva őt visszahúzta, és kb. 10 percnyi időtartamban személyi szabadságában korlátozva megakadályozta az épület elhagyásában, mindaddig, amíg a sértett a vádlott utasítását teljesítve olyan tartalmú írásbeli nyilatkozatot nem tett, mely szerint volt férjét alaptalanul vádolta meg bűncselekmény elkövetésével. A sértett által aláírt nyilatkozatot - amelyet későbbiekben a büntetőeljárás során a vádlott lakásán lefoglaltak - a vádlott átvette, majd a sértettől elkérte a lakása kulcsát, és oda bemenve pihenni tért. A sértett ezután az édesanyját kereste fel, akinek beszámolt az éjszaka történéseiről, majd tanácsára a rendőrkapitányságon büntető feljelentést tett, mely feljelentésében a sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűntette vonatkozásában joghatályos magánindítványt terjesztett elő. Ugyanezen nap délutánján a sértett a megyei kórház baleseti ambulanciáján is megjelent, ahol sérüléseiről látleletet vettek fel, illetőleg a nőgyógyászati osztályon is megvizsgálták.

A nyomozati eljárás során a sértett sérülései tekintetében kirendelt igazságügyi orvos szakértők véleményében és annak kiegészítésében rögzítettek szerint a sértett a vádlott bántalmazása következtében a nyaka jobb oldalán a pajzsporc magasságában kb. 3 cm-es területen, valamint jobb kulcscsontja belső harmada felett 1 cm átmérőjű, kis-közepes erejű, tompa erőbehatástól - a nyak kézzel történő megragadásától - származó bevérzéses sérülést, valamint a jobb felkarján a középső harmadban, a belső oldalon kb. 3 cm-es zúzódásos sérülést szenvedett. A sértett által elszenvedett sérülések gyógytartama egyenként és összességében is 8 napon belüli, azonban a támadott testtájékok helyére, a támadás jellegére és intenzitására, így különösen a mellkas késsel történő kis erejű megszúrására tekintettel a sértett által elszenvedettnél súlyosabb - 8 napon túl gyógyuló - sérülések bekövetkeztének a reális veszélye is fennállt.