A Pécsi Törvényszék K.20803/2009/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 13. §, 16. §, 74. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 65. §, 67. §] Bíró: Heinemann Csilla

Kapcsolódó határozatok:

*Pécsi Törvényszék K.20803/2009/5.*, Kúria Kfv.35546/2009/11. (BH 2011.1.27)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A személyesen eljáró felperes neve (felperes címe) felperesnek - a (név) jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A megyei bíróság az alperes 2009. május 12. napján kelt (határozat száma) számú határozatát hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a per adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes (név) nevű 2006. november 25. napján elhunyt testvérétől 2006. november 25. napján a (határozat száma) számú hagyatékátadó végzése alapján megörökölte a (helység, helyrajzi szám) hrsz.-ú ingatlannak, az OTP és Kereskedelmi Bank Nyrt.-nél az örökhagyó nevén vezetett (folyószámla száma) számú lakossági folyószámla örökhagyó halála időpontjában fennálló egyenlegén lévő 8.243,-Ft-nak, valamint kamatainak, továbbá az OTP és Kereskedelmi Bank Nyrt.-nél az örökhagyó nevén vezetett (értékpapír száma) számú értékpapír számla 700.000,-Ft-os egyenlegének és kamatainak 3/6-od részét.

A felperes az örökölt értékpapírt 2007. március 5. napján beváltotta az OTP-nél, a pénzintézet igazolása szerint az árfolyam érték összege 357.107,-Ft volt, melyből a levont kamatadó összege 71.421,-Ft volt.

A felperes a fenti összeggel kapcsolatosan 2008. május 15. napján benyújtott 0753 számú bevallásában 357.107,-Ft tőzsdei ügyletből származó jövedelem után 71.421,-Ft személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget vallott.

Az öröklés után az elsőfokú illetékhivatal 2008. június 27. napján kelt (határozat száma) számú módosító határozatával a (fizetési meghagyás száma) számú fizetési meghagyással megállapított 247.734,-Ft illeték összeget 214.599,-Ft-ra módosította. A határozatban az értékpapír öröklése vonatkozásában megállapította, hogy az értékpapír értéke 700.000,-Ft, a ráeső teher 79.000,-Ft, így a tiszta érték 621.000,-Ft volt. Ebből a felperesre eső illetékalap 310.500,-Ft-. Mivel az Itv. 16. § (1) bekezdés d.) pontja alapján mentes az öröklési illeték alól az egy örökösnek jutó ingó örökség 300.000,-Ft forgalmi értéket meg nem haladó része, így fizetési kötelezettsége a

felperesnek 10.500,-Ft után állt fenn, mely után az illeték 15 %-os illetékkulccsal számolva 1.575,-Ft volt.

A felperes személyi jövedelemadó bevallását 2208. július 28. napján módosította akként, hogy a tőzsdei ügyletből származó jövedelemként bevallásában 7.107,-Ft jövedelem után 1.421,-Ft fizetési kötelezettséget vallott, és így 70.000,-Ft személyi jövedelemadót igényelt vissza.

Az adóhatóság ellenőrzés alá vonta a felperes önellenőrzését, s a 2009. február 6. napján kelt (határozat száma) számú határozatával a felperes terhére 119.956,-Ft adókülönbözetet állapított meg, mely összegből 70.000,-Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, míg 49.956,-Ft-ot adóhiánynak minősített. Az értékpapír megszerzésével összefüggésben kifejtette, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 67. § (9) bekezdés ak.) pontja szerint az értékpapír megszerzésére fordított érték az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték. Az Itv. 13. § (1) bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy az öröklési illeték alapja az örökség tiszta értéke, a kamatjövedelem számításánál azonban az illeték kiszabása alapjául szolgáló értéket kell figyelembe venni. Ezért jelentősége van annak, hogy az örökség értékének egy része (300.000,-Ft) mentes az illeték alól. Ugyanis az ingóörökség 300.000,-Ft forgalmi értéket meg nem haladó része mentes az illeték alól, így ezután nem szabtak ki illetéket, vagyis ez a rész nem képezte az illeték kiszabásának az alapját. Az illetéket a 300.000,-Ft-on felüli rész, vagyis a 10.500,-Ft után állapították meg. Ez volt az illetékkiszabás alapja, így ez az összeg az értékpapír megszerzésére fordított érték. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság a kedvezményes illetékalapot vette figyelembe az öröklési illeték és a személyi jövedelemadó megállapításánál is a törvényi rendelkezésből adódóan. Ez a számítási mód az illeték vonatkozásában eredményezett kedvezményt az adózóra nézve, míg a személyi jövedelemadó tekintetében nagyobb adóalapot eredményezett.

Az elsőfokú adóhatóság az ingatlan öröklésével és eladásával kapcsolatosan is tett megállapítást, melynek alapján adóhiány rögzítésére került sor a felperes terhére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. május 12. napján kelt (határozat száma) számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes terhére összesen 67.585,-Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet egyben jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Határozatában a kamatadó összegére vonatkozó elsőfokú adóhatósági álláspontot osztotta, míg ezzel szemben az ingatlan értékesítésből származó jövedelem összegét megváltoztatta, és azt a felperes bevallásával egyezően 0 Ft-ban állapította meg. Az értékpapír értékesítésével összefüggésben az Szja. tv. 65.§ (1) bekezdés bb.), 67. § (1) és 67. § (9) bekezdés ak.) pontjaira alapozva állította az elsőfokú adóhatósági állásponttal egyezően, hogy az illetékfizetési kötelezettség alapjaként kizárólag 10.500,-Ft-al lehet számolni, mely után a megfizetett illeték összege 1.575,-Ft volt. Mivel az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés a.) pontja szerint az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték fogalmat kell figyelembe venni a megszerzésre fordított értékként, így egyértelmű, hogy az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték vagyis kizárólag a 10.500,-Ft-ot lehet figyelembe venni.