A Szegedi Ítélőtábla Bf.107/2014/4. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette tárgyában. [1998. évi XI. törvény (Üt.) 95. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 31. §, 78. §, 121. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 33. §, 299. §, 459. §] Bírók: Halász Edina, Harangozó Attila, Nikula Valéria

Szegedi Ítélőtábla

Bf.III.107/2014/4.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2014. május 27. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A befolyással üzérkedés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2013. december 6. napján kihirdetett 3.B.28/2013/77. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint:

A vádlott cselekményét a Btk. 299. § (2) bekezdés a) pont 1. fordulata szerint minősíti,

a vádlottat szabadságvesztésre és az ügyvédjelölti foglalkozástól eltiltásra ítéltnek tekinti.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön.

A vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült 82.418,- (nyolcvankettőezer-négyszáztizennyolc) forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezi.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki befolyással üzérkedés bűntettében [Btk. 299. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont] mint tettest, és ezért vele szemben 2 év börtönbüntetést szabott ki, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott szabadságvesztés tartamába - végrehajtásának elrendelése esetén - beszámította a vádlott által 2011. október 17. napjától 2011. december 16. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Úgy rendelkezett, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén annak - legalább kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottat az ügyvédjelölti, ügyvédi tevékenység gyakorlásától 3 évre eltiltotta, és kötelezte 71.827- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak.

Az első fokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be a vádlott és védője felmentés érdekében.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.44/2014/1-I. számú átiratában az első fokú ítélet tényállásának és indokolásának helyesbítése és kiegészítése mellett, az első fokú ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy az ítélőtábla a vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetettként minősítse és a vádlottat az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozás gyakorlásától tiltsa el, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A főügyészség eljárási szabálysértést is észrevételezett.

A másodfokú eljárásban a vádlott fellebbezését írásban indokolta és arra alapítottan, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett [Be. 351. § (2) bekezdés b) és d) pontja], megalapozatlanság okából indítványozta a felmentését, illetve álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget és téves a cselekmény jogi minősítése is.

A vádlott fellebbezéséhez a fellebbezési nyilvános ülésen védője is csatlakozott.

A vádlott, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást abban tartotta hiányosnak, hogy

- nem terjesztette ki a bizonyítást a 2011. augusztus 9. napján volt ügyvédi beszélő alkalmával elhangzottakra,

- arra, hogy az 1. sz. tanút a médiában, a 2. sz. tanúval kapcsolatban megjelentek állításában mennyiben befolyásolták,

- a 3. sz. tanú által elmondottakat csak általános tartalmúnak értékelte, holott a tanú pontosan emlékezett a történtekre és a szavahihetőségéhez kétség nem férhet.

Téves ténybeli következtetést vont le arra, hogy

- az 1. sz. tanú átkísérését végző rendőrök személye nem volt pontosan tisztázható, mert erre vonatkozóan a Szegedi Rendőrkapitányság tájékoztatást adott,

- hogy az ülés előtt az 1. sz. tanúval nem álltak, hanem ültek a folyosón, ugyanis ezt egyértelműen az 1. sz. tanú tanúvallomása sem tartalmazza, és a bizonyítási kísérletnél felmért távolság sem igazolja,

- hogy szavahihetősége megkérdőjelezhető a kapcsolattartás intézése kapcsán is, -amikor az 1. sz. tanúnak a bűnösségét alátámasztó ellentmondásos, életszerűtlen vallomását vette alapul,

Bf.III.107/2014/4.

- amikor az 1. sz. tanú hozzátartozóit érdektelennek tekintette,

- illetve a gépkocsi értékesítése céljából való aktív részvételéből is a bűnösségére következtetett,

- amikor azt állapította meg, hogy az 1. sz. tanú a [büntetés-végrehajtási intézet megnevezése]-ben a 4. sz. tanúval a kérdéses időben nem találkozhatott és,

- hogy a bíróság folyosóján az 1. sz. tanúval sugdolózni tudtak,

- amikor az átkísérést végző rendőrök és a 3. sz. tanú vallomását nem az 1. sz. tanú által elmondottakat cáfolandónak értékelte.

A minősítést illetően, álláspontja szerint, a terhére rótt bűncselekmény minősített esete nem állapítható meg, mert az 1. sz. tanú nem tett olyan tartalmú vallomást, amely szerint benne az a látszat alakult ki, hogy hivatalos személy megvesztegetése történik, hanem csak arról tett említést, hogy hivatalos személyt is igénybe fognak venni.

Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta.