A Kúria Kfv.39148/2011/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (1) bek., (1) bek., 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 8. §, 19. §, 21. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kovács Ákos, Kovács András

A határozat elvi tartalma:

Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének értelmezése az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárásában.

***********

Kfv.III.39.148/2011/7.szám

A Kúria a dr.Deák Sándor ügyvéd által képviselt N. S. Motor Hungary Kft. felperesnek az Egyenlő Bánásmód Hatóság alperes ellen egyenlő bánásmód tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság 2011. május 6. napján kelt 8.K.33.274/2010/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2012. március 13. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Bíróság 8.K.33.274/2010/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I N D O K O L Á S

B. J.-né kérelmező /a továbbiakban: kérelmező/ 2005. május 25. és 2009. február 15. napja közötti időszakban a felperesi vállalkozásnál szerszámraktárosként dolgozott. Két férfi kollégája, akik már másfél, illetve két évvel korábban is betöltötték ugyanezt a munkakört, előtte pedig már 11 illetve 13 éve a felperesi vállalkozás munkavállalói voltak, csak más munkakörben, 70 %-kal, illetve 100 %-kal magasabb bért kaptak, mint a kérelmező.

A kérelmező az alperesi hatósághoz fordult, mert álláspontja szerint a felperesi munkáltató a bérezés tekintetében női mivoltára tekintettel különböztette meg, mivel végzettsége magasabb, és szakmai tapasztalata is nagyobb a férfi kollégáinál, munkakörük pedig megegyezett.

Az alperes EBH/117/7/2010. számú 2010. március 30. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperesi munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy 2005. május 25. és 2009. február 28. napja közti időszakban a kérelmező, mint munkavállaló munkabérét lényegesen alacsonyabb összegben állapította meg a vele azonos munkakört betöltő férfi munkavállalók munkabéréhez képest, mely munkáltatói intézkedéssel nemi hovatartozás miatti közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg, és ezért 500.000.- Ft bírsággal sújtotta felperest.

A határozat megállapította, hogy a különbségtétel vonatkozásában nem volt figyelembe vehető, hogy az összehasonlítható két férfi munkavállaló tizenegy, illetve tizenhárom évvel korábban létesített munkaviszonyt felperesnél, ugyanis kérelmezővel azonos munkakört csak másfél, illetve két évvel korábban kezdték el betölteni, így a korábban betöltött más jellegű munkakör ténye olyan körülmény, mely a munka jellegével, természetével nem függ össze. Megállapítható volt, hogy a férfi munkavállalók munkabére folyamatosan, mintegy 50-110 % közötti nagyságrenddel volt magasabb a kérelmezőjénél. Megállapítható volt az is, hogy a kérelmező az adott munkakörben nála két évvel korábban kezdő férfi kollégánál mind végig kb. 50-70 %-kal, a nála másfél évvel később érkező férfi munkatársnál pedig 110-115 %-kal alacsonyabb munkabérben részesült. Ebből is az következik, hogy a bérek kialakításánál a munkakör betöltésének kezdő időpontja nem volt mérlegelési tényező.

Végül a nemi hovatartozás szerinti hátrányos megkülönböztetést igazolta az is, hogy a felperesnél szerszámraktárosként mindössze hét hónapot dolgozó női munkavállaló - aki nem a kérelmező - is a vizsgált kollégákhoz mérten 45-60, illetve 100 %-kal kevesebb bért kapott. A határozat az Alkotmány 70/A. § /1/ bekezdésén, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény /a továbbiakban: Ebktv./ 8. §-ának a/ pontján, 5. §-ának d/ pontján, 21. §-ának f/ pontján, az Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény /a továbbiakban: MT/ 142/A. §-án alapult.

A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság az alperes által hivatkozott jogszabályhelyek alapján az Ebktv. 19. §-ára is hivatkozva rámutatott, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása a közigazgatási eljárás során, hogy jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve, hogy az adott jogviszony keretében nem volt köteles megtartani.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet alperesi határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 1., 2. §-át, 50. § /1/ bekezdését, az MT 4. §-át, 7. §-ának /1/-/6/ bekezdéseit, 13. § /1/ bekezdését, 76. § /5/ bekezdését, és a 82. § /1/ bekezdését. Rámutatott, hogy az alperesi megállapítás kizárólag a bérbesorolásokon alapult, és nem vett figyelembe számos releváns tényt, így azt, hogy az érintett munkavállalók munkaviszonyának mennyi volt az időtartama, továbbá, hogy a munkajogi megállapodások béralku során alakulnak ki, a dolgozók korábbi beosztása is számít a bér meghatározásakor. Ha sérelmesnek tartotta a bérmeghatározást a kérelmező, akkor az MT rendelkezése alapján jogorvoslattal élhetett volna.

A versenyszférában a minimálbér előírásán kívül nem lehet olyan jogszabályi előírás, amely úgy avatkozik bele a munkajogviszonyokban, hogy nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat. Nem világos, hogy a hatóság milyen szempontokat alkalmaz az elmarasztaláskor, hiszen a vidéki és a fővárosi bérek között is indokolatlanul nagy különbségek vannak a bérezésben, és ez semmiben sem különbözik jelen esettől. A tényállás feltáratlan volt, a jogterület specialitásait, a felek szerződéskötési szabadságát nem vették figyelembe.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását annak helyes indokai alapján.

A felperes az alperesi ellenkérelemre tett észrevételében utalt arra, hogy az egyenlő bánásmód, az egyenlő munkáért, egyenlő bér elve általános elvi követelmény, ennek megítélése nem korlátozódhat a berceli székhelyen tevékenykedő felperesre, és az ott a kérelmező által sérelmezett helyzetre. A bérekben való eltérést a helyi sajátosságok indokolták. Az egyenlő bánásmód követelményeit csak tudatosan és szándékosan lehet megsérteni, ez jelen esetben nem így történt.

A felülvizsgálati kérelme nem alapos.

Az Ebktv. 5. §-ának d/ pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményét a 4. §-ban foglaltakon túl az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében.