BH+ 2006.12.562 I. A kifogás jogáról történő lemondás vélelme a választottbíráskodásról szóló törvény kötelező - a felek eltérő megállapodását meg nem engedő (kogens) - rendelkezése esetén nem alkalmazható [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 17. § (2) bek., 55. § (1) bek. c) pontja].

II. A bizonyítási teher szabályának mikénti alkalmazása, a marasztalás jogcíme feltüntetésének hiánya, illetve a döntés megalapozatlanságára történő hivatkozás önmagában nem ad alapot a közrendbe ütközés megállapítására [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (2) bek.].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 2004. június 5-én kelt ítéletében kötelezte a jelen per felperesét, hogy fizessen meg a jelen per alperesének 458 333 Ft tőkét és annak az ítéletben részletezett mértékű kamatát.

A felperes keresetében a választottbírósági ítélet érvénytelenítését és az alperes kötelezését kérte a perköltség megfizetésére. Keresetének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a választottbíró nem küldött a feleknek írásbeli nyilatkozatot a megbízatás elfogadásáról, a választottbírák kijelöléséről a feleket nem értesítették. A Választottbíróság nem tartotta be az első tárgyalási határnapra a 15 napos tárgyalási időközt, s egyik tárgyalási jegyzőkönyv sem tartalmazta a halasztás indokolását. A tárgyalásokon jelen lehetett J. E. az alperes részvénytársaság alkalmazottja, aki egyébként nem rendelkezett sem cégjegyzési joggal, sem képviseleti joggal. Így a választottbírósági eljárás több pontom sértette az eljárási szabályzat rendelkezéseit. A megbízási szerződésekben nem szerepelt utalás választottbírósági kikötést tartalmazó iratra, így a felek között választottbírósági szerződés sem jött létre, ezért választottbírósági eljárásnak nem lett volna helye.

A választottbírósági ítélet az alperes fizetési kötelezettségét jogcím hiányában írta elő, megfordította a bizonyítási terhet és iratellenes ténymegállapításokat tartalmaz. Ez okból a választottbírósági ítélet a közrendbe ütközik. Keresetének jogalapjaként a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdésének b), c), d), e), valamint a (2) bekezdésének a) és d) pontjaira hivatkozott.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 30 000 Ft perköltséget és megállapította, hogy a le nem rótt 5000 Ft kereseti illetéket az Állam viseli. Ítéletének indokolása szerint a Vbt. 5. § (4) bekezdése értelmében írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy közöttük választottbírósági szerződés jött létre. Ilyen tagadást a válasziratában jelen perbeli felperes nem tett, ezzel a választottbírósági eljárást elfogadta.

A peradatok alapján nem zárható ki, hogy a felek részére nem küldték meg a választottbírák kijelölő, illetve elfogadó nyilatkozatát, azonban az eljárás során ezt egyik fél sem kifogásolta. A ügy tárgyalása alatt négy jegyzőkönyv került felvételre. A felperes nem igazolta, hogy az első tárgyalási időköz esetében nem állt rendelkezésére a 15 nap, az azonban megállapítható, hogy az ezt követő tárgyalási időközök megfelelőek voltak és nem gátolták a jelen perbeli felperest a felkészülésben.

A Választottbíróság Eljárási Szabályzata 4. §-ának (1) bekezdése szerint a választottbírósági eljárás nem nyilvános, de a felek kérésére a Választottbíróság mások jelenlétét is engedélyezheti a tárgyalásokon. J. E. jelenlétét a Választottbíróság megengedte és azt a felperes sem kifogásolta. J. E. nem képviselte a keresetet indító céget, ezért a választottbírósági képviselet taxatíven felsorolt formái nem sérültek. Az általa feltett kérdéseket a jelen per alperesének jogi képviselője ugyanúgy feltehette volna, így érdemi eljárási szabályszegés ez okból nem állapítható meg.

A Vbt. 6. §-a értelmében azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy a törvény bármely, a felek eltérő megállapodását megengedő rendelkezésének, vagy a választottbírósági szerződés bármely előírásának nem tettek eleget és az eljárásban továbbra is részt vesz anélkül, hogy e mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra határidőt szabtak, e határidőn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki a kifogás jogáról lemondott. A felperes sem a választottbírák személyét, sem magát a választottbírósági eljárást kifogással nem támadta meg, így alappal azt már jelen perben sem teheti meg.

Alaptalannak találta a bizonyítási teher megfordításának jogellenességére történő felperesi hivatkozást. E körben megállapította, hogy a választottbírósági eljárásban nem volt vitás, miszerint a jelen per alperese nem tudta csatolni azt a perdöntő írásos bizonyítékot, amely kereseti állítását alátámasztotta volna, mert ez az irat más iratokkal együtt eltűnt az irodából. Ezért az alperes megpróbálta egyéb módon, tanúk meghallgatása útján bizonyítani állítását. Az a tény, hogy a Választottbíróság a felperes kívánalmaitól eltérően értékelte a bizonyítékokat, nem ad alapot a közrendbe ütközés megállapítására. A Választottbíróság az ítéletét megfelelő részletességgel indokolta, az ítélet iratellenessége nem volt megállapítható. Mindezen indokok alapján a bíróság a felperes keresetét elutasította.

A jogerős elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására. A jogerős ítéletben foglalt jogszabálysértést három pontban jelölte meg, ezek (a Vbt. 55. §-ában megjelölt érvénytelenítési okok sorrendjét követve) az alábbiak:

1. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Vbt. 5. § (4) bekezdése értelmében a felek között a választottbírósági szerződés létrejött. A választottbírósági eljárás felperese - jelen per alperese - ugyanis a keresetlevélben nem állította, hogy a felek között választottbírósági szerződés jött létre. Ezzel kapcsolatban csupán annyit mond, hogy: "az eljáró Választottbíróság hatáskörét és illetékességét a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 3. § (1) bekezdésében, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 376. § (3) bekezdésében foglaltak, valamint az üzletszabályzat rendelkezései határozzák meg".

2. A elsőfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes a választottbíró kijelöléséről nem volt szabályszerűen értesítve. E tekintetben ugyanis kogens rendelkezést tartalmaz a Vbt. 17. § (2) bekezdése, mely szerint a választottbíró a kijelölést a felekhez intézett írásbeli nyilatkozatban fogadja el. Ilyen nyilatkozat a választottbírósági eljárásban nem született és a felek részére nem lett megküldve. A Vbt. 6. §-ának helyes értelmezése esetén a kifogás jogáról való lemondással kapcsolatos vélelem nem alkalmazható a Vbt. kogens szabályainak és a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának megsértése esetén. Következésképpen az a körülmény, hogy a jelen per felperese nem kifogásolta haladéktalanul a szabálysértéseket, nem jelenti azt, hogy azokra ne alapíthatná az érvénytelenítési keresetet. Ha helytálló lenne a bíróság jogértelmezése, akkor a választottbírósági eljárás során bejelentett kifogás hiányában gyakorlatilag nem lehetne az ítélet érvénytelenítését kérni a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján.