A Pécsi Ítélőtábla Pf.20275/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 213. §, 252. §, 253. §] Bírók: Kutasi Tünde, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Veszeley József

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.275/2009/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Traj Zoltán ügyvéd (7623 Pécs, Petőfi utca 62.) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (ugyanottani lakos) II. rendű felpereseknek - a dr. Pacári Judit jogtanácsos (7500 Nagyatád, Baross Gábor utca 9.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott a dr. Ozsváth Ferenc ügyvéd (7400 Kaposvár, Fő utca 51.) által képviselt Alperesi beavatkozó 1 (címe) I. rendű és a dr. Magyar Tivadar ügyvéd (5000 Szolnok, Szapáry utca 24.) által képviselt Alperesi beavatkozó 2 (címe) II. rendű beavatkozó - a Somogy Megyei Bíróság 2009. május 25. napján kelt 24.P.21.355/2008/12. számú ítélete ellen a felperesek részéről 13. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felperesek 2005. október 20. napján született gyermeke genetikai eredetű megbetegedésének fel nem ismeréséből eredően a felpereseknek okozott károkért.

Mellőzi a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseket, és a követelés összegére, valamint a perköltség viselésére vonatkozóan az elsőfokú bíróságot a tárgyalás folytatására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felpereseknek személyenként 100.000 (százezer) forint, az alperesnek és az I. rendű beavatkozónak személyenként 50.000 (ötvenezer) forint költsége merült fel.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperesek gyermeke 2005. október 20-án Down-szindrómával született az alperes által fenntartott n-i kórházban.

A felperesek keresetükben személyenként 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Álláspontjuk szerint az alperes által fenntartott kórház orvosai az I. rendű felperes terhes-gondozása során nem végeztek el minden vizsgálatot, amellyel a magzat kromoszóma rendellenessége kiszűrhető lett volna. A terhesség 16. hetében levett anyai vér AFP vizsgálati eredményének helytelen értékelése miatt az I. rendű felperest további vizsgálatok céljából nem utalták be a Pécsi Tudományegyetem Prenatális Diagnosztikai Centrumába. A klinika általuk is ismert gyakorlata szerint már 0,7 MOM anyai szérum AFP érték esetén további szűrővizsgálatokat végeztek, míg az I. rendű felperes esetében 0,6 MOM AFP értéket állapítottak meg. A felpereseket nem tájékoztatták a további szűrővizsgálatok elvégzésének lehetőségéről sem, így elzárták őket attól, hogy a terhesség további folytatásáról, illetve annak megszakításáról dönthessenek.

Az alperes, illetve a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

Az alperes állította, hogy az I. rendű felperes terhes-gondozása során mindenben a szakmai irányelveknek megfelelően, az elvárható gondossággal jártak el. A terhes-gondozási protokollban előírt valamennyi ultrahangvizsgálatot elvégezték, azokon eltérés nem mutatkozott. A 12. héten (2005. április 18-án) elvégzett első ultrahangszűrés során megmérték a tarkóredő vastagságát, amely normális tartományba esett, fokozott tarkónövekedés nem volt megállapítható. Hasonló eredményt hozott a 2005. június 1-jén elvégzett második ultrahangvizsgálat is. A 16. terhességi héten megtörtént az AFP szűrés, amelynek eredménye 0,6 MOM érték volt. Az intézetükben kialakult gyakorlat szerint a 0,5 és 2,5 MOM közötti anyai szérum-AFP érték tekinthető normálisnak, ezért az I. rendű felperes esetében a genetikai tanácsadást szükségtelennek találták. A határértéken lévő AFP eredménye miatt azonban elvégeztek egy további ultrahangvizsgálatot (2005. június 8-án), amely szintén negatív eredménnyel zárult. Az I. rendű felperes fiatal életkora miatt nem tartozott a Down-szindróma szempontjából fokozott rizikójú csoportba, ezért további vizsgálat nem volt indokolt. Miután az elvégzett vizsgálatok a Down-kór gyanújára nem utaltak, a további, esetlegesen már intézetben elvégezhető vizsgálatokról való tájékoztatás is szükségtelen volt.

A beavatkozók szerint az I. rendű felperes terhes-gondozása során az alperes által fenntartott kórház orvosai szakmai hibát nem vétettek, eljárásuk az elvárható gondosság követelményének mindenben megfelelt. A II. rendű beavatkozó kiemelte, hogy a 2005. évi protokollnak megfelelő 0,5 MOM értéktől, mint beavatkozási szinttől való eltérés nem volt indokolt. A diagnosztikai centrum egyedi gyakorlatot folytatott a 0,7 MOM alsó szint meghatározásával, amelyről az alperesi kórháznak tudomása sem volt.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a felpereseket az alperes és a beavatkozók javára elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy az I. rendű felperesnél a szakmai protokoll szerinti ultrahangvizsgálatokat az előírt időpontokban elvégezték. A szűrővizsgálatok minden esetben negatív eredménnyel zárultak, a tarkóredő vastagsága egyik esetben sem haladta meg a 3 millimétert. A terhes-gondozás időszakában az alperesi kórházban az anyai szérum AFP értékének normál tartományát 0,5 és 2,5 között határozták meg, amely orvos-szakmailag nem kifogásolható. A protokoll az anyai szérum AFP értékének számszerűleg meghatározott alacsony szintjét jelenleg sem tartalmazza, a szakirodalomban pedig eltérő értékek vannak. A Pécsi Tudományegyetem Prenatális Centruma kizárólag a klinika igazgatójának szakmai kezdeményezésére rendelte el 0,7 és 0,2 MOM érték között a további vizsgálatot, erre vonatkozóan szakmai ajánlás csak 2006. áprilisában jelent meg. Az I. rendű felperes fiatal életkorára, az ultrahangvizsgálatok negatív eredményére és a normál anyai szérum AFP értékre tekintettel az alperes orvosaiban nem kellett, hogy felmerüljön a kromoszóma rendellenesség gyanúja. Miután a további vizsgálatok nem voltak szükségesek, az alperesi kórház orvosainak a felpereseket erről tájékoztatniuk sem kellett.