BH 2007.7.242 A munkáltatóra terhesebb 70-30%-os kármegosztás helytálló olyan esetben, amikor a munkavállaló benyúlt a faipari gépbe, kézfején csonkolásos, 36%-os munkaképesség-csökkenéssel járó balesetet szenvedett; a gép szabálytalan volt, és a munkavállalót megfelelően nem oktatták ki [Mt. 174. § (3) bekezdés].

A felperes keresetében a munkaviszonyával összefüggésben bekövetkezett balesete miatt vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 2001. október 29-én bekövetkezett bale­setéért az alperest ötven százalékban terheli kártérítési felelősség.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes bútorasztalos munkakörben dolgozott az alperesnél, és előre gyártott lapokból bútorok összeszerelése képezte a feladatát. Az alperes nem rendelkezett a bútorlapok méretre igazításához szükséges gépekkel, így ezeket a munkákat az alperessel szerződéses jogviszonyban álló T-C. Kft. műhelyében a kft. gépeivel végezték. 2001. október 29-én a felperes Cs. G. műhelyfőnökkel együtt megmunkálandó faanyagot vitt át a kft. szomszédos műhelyébe. Cs. G. visszament az alpereshez, a felperes pedig egyedül nekikezdett a faanyagok méretre vágásának. Miután a levágott csíkok rálógtak az anyagtartó kocsiszínre, a felperes ennek eltávolítása céljából belenyúlt a működő gépbe, a bal keze a forgó fűrésztárcsába csapódott, és a kézfején csonkolással járó 36%-os baleseti munkaképesség-csökkenést okozó balesetet szenvedett.

A munkaügyi bíróság a tanúnyilatkozatok egybevetése alapján azt állapította meg, hogy a T-C. Kft. faipari gépei használatához az alperes ügyvezetőjének, vagy a másik kft. vezetőjének engedélye volt szükséges, de a tényleges gyakorlat ettől eltért. A perbeli esetben Sz. E. műhelyfőnök megkérte az engedélyt, Cs. G. ennek megfelelően utasította az anyag átvitelére a felperest, de nem adott utasítást a munkavégzésre, és ő maga visszatért a munkahelyére, nem törődött azzal, hogy a felperes mit tesz, a munkavégzést hallgatólagosan tudomásul vette. Mindezekre, valamint arra tekintettel, hogy az alperes ügyvezetője ellenőrizhető módon nem tájékoztatta a felperest a másik kft. műhelyében való munkavégzés feltételeiről, a munkaügyi bíróság nem látta bizonyítottnak a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartását. A vétkes közrehatását amiatt találta megállapíthatónak, hogy öntevékenyen és egyedül olyan veszélyes, nem áramtalanított munkagépen dolgozott, amelyiken nem volt védőfelszerelés.

A felperes fellebbezése az alperes teljes kártérítésre kötelezésére, az alperes fellebbezése a kereset teljes elutasítására irányult.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes kártérítési felelősségét 70%-ra felemelte.

A másodfokú bíróság szerint a munkáltató objektív kártérítési felelősségére tekintettel a kármegosztás alperesre terhesebb (70-30%) arányának megállapítása indokolt, figyelemmel a munkáltató által eltűrt gyakorlatra is.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése miatt a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a tényállást. A másodfokú bíróság is kitért arra, hogy a felperes tisztában volt a vezetői engedély szükségességével, továbbá a munkavédelmi szabályokkal. Arra is hivatkozott, hogy Cs. G. és Sz. E. - a másodfokú bíróság által megállapítottakkal szemben - nem voltak elfogult tanúk, ellentmondásossága miatt vitatható viszont M. G. tanúnyilatkozata. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a felperesre kedvezőbb körülményeket vették figyelembe, az alperesi előadást pedig figyelmen kívül hagyták, a másodfokú bíróság következtetései okszerűtlenek.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.