A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.200/2016/8. számú határozata szolgálati jogviszony tárgyában. Bírók: Dávid András Istvánné, Pálfi Gabriella, Sipos Márta

Kapcsolódó határozatok:

*Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.200/2016/8.*, Székesfehérvári Törvényszék Mf.20393/2017/5., Kúria Mfv.10187/2018/6., 3195/2019. (VII. 16.) AB végzés

***********

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

2.M.200/2016/8.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Független Rendőr Szakszervezet KKI Jogsegélyszolgálata képviselő: Dr. Oláh Tamás jogtanácsos (fél címe 1) által képviselt felperes neve(felperes címe I/2.) felperesnek a dr. Ozsváth Zsolt r. alezredes jogtanácsos által képviselt Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság (alpere címe) alperes ellen illetménnyel kapcsolatos szolgálati jogviszonyból származó munkaügyi perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt illetmény jogcímén a törvényes levonásokkal terhelten 410 100 (négyszáztízezer-egyszáz) Ft-ot és ennek 2016. április 6. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 28 000 (huszonnyolcezer) Ft perköltséget.

A le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Székesfehérvári Törvényszékhez címzett, a jelen bíróságnál 3 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ban, illetve a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, avagy ha a fellebbezés csak a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, csak az ítélet indokolása ellen irányul, vagy a felek ezt kérték, illetve ha megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

I n d o k o l á s

A bíróság a felek nyilatkozatai és a csatolt iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes középfokú besorolású munkakörben dolgozik az alperesnél. Munkáját a ... végzi. Az alperes a 2015. január 15. napján kelt 307-52/30. számú határozatával 2015. január 1. napjától kezdődő hatállyal a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 65.§ (1) bekezdése alapján a felperest átsorolta D fizetési osztály 11. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 12. fizetési fokozatába. Garantált illetményének összege az átsorolás folytán 102 700 Ft-ról 122 000 Ft-ra, a garantált összegen felüli - munkáltatói döntésen alapuló - illetményrész 56 200 Ft-ról 45 400 Ft-ra változott, így illetménye összesen 158 900 Ft-ról 167 400 Ft-ra emelkedett.

A felperes a törvényes határidőben benyújtott módosított keresetében kérte kötelezni az alperest, hogy fizessen meg részére elmaradt illetmény jogcímén 2013. augusztus 1. napjától 2016. október 31-ig terjedő időszakra 389 700 Ft-ot és annak 2015. február 15-től, mint középidőtől számított késedelmi kamatát. Figyelemmel arra, hogy a felperes 2016. évi tényleges illetménye a garantált illetmény és a munkáltatói döntés szerinti illetmény jogcímén összesen 167 400 Ft volt, de a felperes szerint a felperes 2014. évi helyes illetmény - megállapítása alapján 174 200 Ft-ra lett volna jogosult, így 2016 évre további havi 6 800 Ft megfizetésére is igényt tartott, mindösszesen 410 100 Ft és annak 2015. április 6-tól járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Keresete jogalapjaként a Kjt. 66.§ (7) - (10) bekezdéseire, valamint az Mt. 58. §-ában foglaltakra hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes jogszerűtlenül járt el a felperes illetményének meghatározásakor, mert 2013-2015 években a munkáltató által meghatározott garantált illetménye nem felelt meg a kormányrendeletben foglaltaknak. Garantált illetményként ugyanis a munkáltatónak az adott évre a kormányrendeletben meghatározott garantált bérminimumot kellett garantált illetményként biztosítania, amelynek összege 2013 évben 114 000 Ft, 2014 évben 118 000, míg 2015 évben 122 000 Ft volt. A munkáltató a Kjt. 66.§ (7) és (8) bekezdése alapján jogosult a közalkalmazott illetményét a garantált illetménynél magasabb összegben is megállapítani, azonban ez a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész ezt követően már csak a Kjt-ben meghatározottak szerint csökkenthető, annak feltétele az utóbbi negatív eredményű minősítés.

Hivatkozott arra, hogy az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a Kjt. 66.§ (9) bekezdése szerinti garantált illetményen felül biztosította 2013, 2014 és 2015 években. Az alperes ugyanis a felperes garantált illetményét jogszabálysértően nem az adott évi garantált bérminimumban, hanem a Kjt. besorolási bértábla szerintinél alacsonyabb - összegben - állapította meg. Ugyanakkor a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének csökkentéséről határozatot nem hozott. Véleménye szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt az alperes a garantált illetményen felül lett volna köteles biztosítani.

Érvelése szerint azt az illetményt, amelyet a munkáltatói döntésen alapuló illetmény jogcímén folyósítottak, utóbb a munkáltató nem vizsgálhatja felül, annak összegét visszamenőleges hatállyal nem módosíthatja. Amennyiben a garantált illetmény jogcímén megállapított illetményrész nem felelt meg a jogszabály szerinti kötelező illetménynek (a Kjt. szerinti bértábla és garantált bérminimum együttes összegének) akkor a különbözetre a közalkalmazott attól függetlenül jogosult, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetménnyel együtt a teljes illetménye elérte vagy meghaladta a jogszabály szerint a garantált illetményt. Érvelt azzal is, hogy a teljes illetmény csak a felek közös megegyezése alapján csökkenthető. Ezért amennyiben elfogadható lenne az az álláspont, hogy a mérlegelésen alapuló illetményt a munkáltató jogosult egyoldalúan módosítani, abban az esetben teheti ezt meg, ha a teljes illetmény összege ennek eredményeként nem csökken.

Érvelését alátámasztandó hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.460/2015/10. számú határozatában foglaltakra, valamint számos másik közigazgatási és munkaügyi bíróság által hasonló tárgyú ügyben hozott határozatokra.

Hivatkozott arra is, hogy perbeli esetben állapotsérelemről van szó, így a sérelmesnek tartott állapot fennállása alatt az mindvégig vitatható és az ezzel összefüggő illetmény különbözet iránti igény az elévülési időn belül érvényesíthető.

A 2016-2017. évre vonatkozóan igényelt illetmény különbözet tekintetében hivatkozott arra, hogy a közalkalmazotti jogviszonyra is alkalmazandó Mt. 58.§-a értelmében az alperes a teljes illetményét nem csökkenthette volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját. Azzal érvelt, hogy a Kjt. nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésznek milyen mértékűnek kell lennie, meddig jár, illetve milyen feltételekkel vonható meg. Amennyiben a közalkalmazott garantált illetményében változás következik be (pl. előre sorolás) álláspontja szerint a munkáltatónak újra megnyílik a döntési lehetősége a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész vonatkozásában. Ennek csupán egyetlen korlátja van, miszerint a változást követően az illetmény nem lehet kevesebb az azt megelőző illetmény mértékénél, hiszen ez utóbbi esetben hátrány érné a közalkalmazottat. A munkáltatónak tehát van lehetősége arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményt csökkentse, vagy teljes mértékben megszüntesse azzal a korláttal, hogy a közalkalmazott illetménye összességében nem lehet kevesebb, mint a korábban megállapított illetmény. Hivatkozott arra is, hogy a felperes illetményét érintő korábbi változások során egyszer sem fordult elő olyan eset, hogy az illetményének csökkenése állt volna be amiatt, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésre került.