62012CJ0553[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2014. július 17-i ítélete. Európai Bizottság kontra Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI). Fellebbezés - Verseny - EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdése - A Görög Köztársaság által egy közvállalkozásnak a lignitlelőhelyek feltárásával és kitermelésével kapcsolatban biztosított kiváltságos jogok fenntartása - E jogok gyakorlása - A lignitértékesítési piacon és a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon fennálló versenyelőny - Az erőfölény fenntartása, kiterjesztése vagy megerősítése. C-553/12. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. július 17. ( *1 )

"Fellebbezés - Verseny - EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdése - A Görög Köztársaság által egy közvállalkozásnak a lignitlelőhelyek feltárásával és kitermelésével kapcsolatban biztosított kiváltságos jogok fenntartása - E jogok gyakorlása - A lignitértékesítési piacon és a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon fennálló versenyelőny - Az erőfölény fenntartása, kiterjesztése vagy megerősítése"

A C-553/12. P. sz. ügyben,

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2012. november 30-án benyújtott fellebbezés tárgyában,

az Európai Bizottság (képviselik: T. Christoforou és A. Antoniadis, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Oikonomou dikigoros, kézbesítési cím: Luxembourg)

fellebbezőnek,

támogatják:

a Mytilinaios AE,

a Protergia AE,

az Alouminion AE,

(székhelyük: Amaroussion [Görögország], képviselik: N. Korogiannakis, I. Zarzoura, D. Diakopoulos és E. Chrisafis dikigoroi),

a többi fél az eljárásban:

a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: P. Anestis dikigoros),

az elsőfokú eljárás felperese,

a Görög Köztársaság (képviselik: M.-T. Marinos, P. Mylonopoulos és K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben),

az Energeiaki Thessalonikis AE (székhelye: Echedorso [Görögország]),

az Elliniki Energeia kai Anaptyxi AE (HE & DSA) (székhelye: Kifisia [Görögország]),

beavatkozók az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök (előadó), C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh, C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. október 3-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. december 5-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke DEI kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (T-169/08, EU:T:2012:448, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék megsemmisítette a Görög Köztársaság által a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) vállalkozás részére a lignit bányászatával kapcsolatban odaítélt és fenntartott jogok tárgyában 2008. március 5-én hozott C(2008) 824 végleges bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat).

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

2 A DEI 1950-ben jött létre a görög állam tulajdonában álló közvállalkozásként. Villamos energia előállítására, szállítására és szolgáltatására vonatkozó kizárólagos jogokkal rendelkezett Görögország területén. 1996-ban a közvállalkozások modernizálásáról szóló, 2414/1996 görög törvény (FEK A' 135) tette lehetővé a zárt részvénytársasággá való átalakulását úgy, hogy továbbra is az állam mint egyetlen részvényes tulajdonában maradt.

3 2001. január 1-jén nyílt részvénytársasággá alakult, különösen a villamosenergia-piac liberalizációjáról szóló, 2773/1999. sz. görög törvénnyel (FEK A' 286) összhangban, amely többek között a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 1997. L 27., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 3. o.) ültette át. E törvény 43. cikkének (3) bekezdése értelmében az államnak a DEI tőkéjében való részesedése semmi esetben - tőkeemelést követően sem - lehet kisebb, mint a szavazati jogot biztosító részvények 51%-a. A Görög Köztársaság a vitatott határozat elfogadásakor e vállalkozás részvényeinek 51,12%-ával rendelkezett. A DEI részvényeit 2001. december 12. óta jegyzik az Athéni Tőzsdén (Görögország), valamint a Londoni Tőzsdén (Egyesült Királyság).

4 A görögországi lignittüzelésű erőművek mind a DEI tulajdonában állnak. A görög geológiai és bányászati kutatóintézet szerint az összes görögországi lignitlelőhelyen fellelhető ismert tartalékot 2005. január 1-jén 4415 millió tonnára becsülték. A Bizottság szerint 4590 millió tonna lignittartalék található Görögországban.

5 A Görög Köztársaság lignit feltárására és kitermelésére vonatkozó jogokat biztosított a DEI részére olyan bányák tekintetében, amelyek tartalékai hozzávetőleg 2200 millió tonnát tesznek ki. 85 millió tonna tartalék magánszemélyek tulajdonát képezi. A közel 220 millió tonna közbányákban található tartalék feltárási és kitermelési jogát egyéb magánszemélyekre ruházták, és e tartalékokból részben a DEI erőműveit látják el. Görögország semmilyen feltárási jogot nem biztosított további, hozzávetőleg 2000 millió tonna lignittartalék tekintetében.

6 A 96/92 irányelv hatálybalépését követően a villamos energia görögországi piaca megnyílt a verseny előtt. 2005 májusában jött létre a valamennyi villamosenergia-eladó és -vevő részére kötelező napi piac az összekapcsolt görögországi hálózatban, amely magában foglalja Görögország szárazföldi részét és bizonyos görög szigeteket is. E piacon a villamosenergia-termelők és -importőrök napi szinten betáplálják és értékesítik az általuk termelt vagy importált energiát.

7 2003-ban a Bizottsághoz panasz érkezett egy magánszemélytől, aki személyazonossága bizalmas kezelését kérte. A panaszos szerint a Görög Állam azon döntése, hogy a DEI számára az 1959. november 12-i és 13-i 4029/1959. sz. görög törvényerejű rendelet (FEK A' 250) és az 1975. augusztus 23-i és 29-i 134/1975. sz. görög törvény (FEK A' 180) alapján Görögország területén kizárólagos lignitfeltárási és -kitermelési engedélyt ad, ellentétes az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésével. A Görög Köztársaság és a Bizottság között 2003 és 2008 között lezajlott több levélváltást követően a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot.

8 Az említett határozattal a Bizottság többek között megállapította, hogy e jogok odaítélése és fenntartása ellentétes az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésével, mivel a villamosenergia-termeléshez használt elsődleges fűtőanyagokhoz való hozzáférés tekintetében egyenlőtlen esélyeket teremtett a gazdasági szereplők között, és lehetővé tette a DEI számára, hogy fenntartsa vagy megerősítse erőfölényét a villamos energia görögországi nagykereskedelmi piacán, és ezzel kizárja vagy akadályozza új piaci szereplők megjelenését.

9 A vitatott határozatban a Bizottság kifejti, hogy a Görög Köztársaság a 96/92 irányelv elfogadása óta - amelynek átültetésére kitűzött határidő 2001. február 19-én lejárt - tudatában volt annak, hogy liberalizálnia kell a villamos energia piacát. Hozzáfűzi, hogy a Görög Köztársaság két különböző termékpiacra - egyrészt a lignitértékesítés piacára, másrészt a villamos energia nagykereskedelmi piacára - vonatkozóan állami intézkedéseket fogadott el, amelyek az erőművekben folyó villamosenergia-termelést és -ellátást, valamint a villamos energia csatlakozókon keresztüli importját érintik.

10 A Bizottság szerint a DEI e két piacon erőfölénnyel rendelkezik, az egyiken 97%, a másikon 85% feletti piaci részesedéssel. Ezenkívül nincs olyan új piaci szereplő megjelenésére kilátás, amely jelentősen csökkenthetné a DEI-nek a villamos energia nagykereskedelmi piacán meglévő részesedését, mivel a teljes fogyasztás 7%-át jelentő behozatalok nem minősülnek e piacon tényleges versenykényszernek.

11 A szóban forgó állami intézkedéseket illetően a Bizottság megállapítja, hogy a felperes a 4029/1959. sz. törvényerejű rendelet és a 134/1975. sz. törvény értelmében az összes olyan lignitközlelőhelyek 91%-a tekintetében kapott kitermelési jogokat, amelyek tekintetében ilyen jogokat biztosítottak. A Bizottság kifejti, hogy ezen intézkedések alkalmazásának időszakában a nemzeti jogszabályok által biztosított lehetőségek ellenére semmilyen más jogot nem ítéltek oda jelentősebb lelőhelyekre vonatkozóan. Jelzi továbbá, hogy a DEI közbeszerzési eljárás nélkül kapott feltárási jogokat olyan kitermelhető bányák tekintetében, amelyekre korábban még nem ítéltek oda kitermelési jogokat. A Bizottság végül hozzáfűzi, hogy Görögországban a legkevésbé költségesnek számító lignittüzelésű erőműveket használják a leginkább, mivel azok az összekapcsolt hálózat ellátását lehetővé tévő villamos energia 60%-át termelik meg.

12 A lignitkitermelésre vonatkozó olyan kvázi monopoljellegű jogoknak a DEI számára történő odaítélésével és fenntartásával, amelyek a DEI számára kiváltságos hozzáférést biztosítottak a Görögországban villamos energia termeléséhez használt legvonzóbb tüzelőanyaghoz, a Görög Köztársaság egyenlőtlen esélyeket teremtett a gazdasági szereplők között a villamos energia nagykereskedelmi piacán, és ily módon torzította a versenyt azzal, hogy a villamos energia nagykereskedelmi piacának liberalizációja ellenére fenntartotta vagy megerősítette a DEI erőfölényét, és kizárta vagy akadályozta új piaci szereplők megjelenését a piacon.

13 A vitatott határozatban a Bizottság ezenkívül felszólította a Görög Köztársaságot, hogy tájékoztassa a határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül a szóban forgó állami intézkedések versenyellenes hatásainak megszüntetése érdekében tervezett intézkedésekről, és jelezte, hogy ezen intézkedéseket a határozattól számított nyolc hónapon belül el kell fogadni és végre kell hajtani.

A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott ítélet

14 A Törvényszék Hivatalához 2008. május 13-án benyújtott keresetlevelével a DEI keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt. Az eljárás során a Görög Köztársaság beavatkozott a DEI támogatására, míg az Elliniki Energeia kai Anaptyxi AE (HE & DSA), valamint az Energeiaki Thessalonikis AE, a görögországi villamosenergia-termelés területén működő részvénytársaságok, beavatkoztak a Bizottság kereseti kérelmének támogatására.

15 Keresete alátámasztására a DEI négy jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása során elkövetett jogban való tévedésen és nyilvánvaló mérlegelési hibán, a második az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik egyfelől a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a magántulajdon védelme elvének megsértésén, másfelől hatáskörrel való visszaélés fennállásán, a negyedik pedig az arányosság elvének megsértésén alapult.

16 Az első jogalap öt részre oszlott, ezek közül a második és a negyedik vitatta a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a DEI részére biztosított lignitkitermelési jogok gyakorlása azzal jár, hogy a lignitértékesítés piacán fennálló erőfölényét kiterjeszti a villamos energia nagykereskedelmi piacára az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértésével. Lényegében - a Törvényszék szerint - a DEI két érvet hozott fel a Bizottság e megállapítása ellen. Az elsőben a DEI azzal érvelt, hogy a fent hivatkozott rendelkezések együttes alkalmazását sértő jogsértés megállapításához az szükséges, hogy az érintett vállalkozás kizárólagos vagy különleges joggal rendelkezzen az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében, ami a jelen esetben nem teljesült.

17 Második érvében, amelyet a Törvényszék elsőként vizsgált, a DEI azt rótta fel a Bizottságnak, hogy az nem bizonyította, hogy a DEI ténylegesen visszaélt vagy potenciálisan visszaélhetett volna az erőfölényével az érintett piacokon, pedig ennek bizonyítása az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése alkalmazásának előfeltétele.

18 A megtámadott ítélet 85. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a jelen esetben a vita főként azon kérdésre összpontosít, hogy a Bizottságnak meg kellett-e határoznia a DEI erőfölénnyel való tényleges vagy lehetséges visszaélését, vagy elegendő volt-e annak bizonyítása, hogy a szóban forgó állami intézkedések torzítják a versenyt azzal, hogy a gazdasági szereplők között egyenlőtlen esélyeket teremtenek a DEI javára.

19 A lignitértékesítés piacát illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 87-89. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó állami intézkedésekkel a Görög Köztársaság a DEI részére olyan bányák tekintetében biztosított lignitkitermelési jogokat, melyek tartaléka közel 2200 millió tonna, és hogy a villamos energia piacának liberalizációját megelőzően hozott ezen állami intézkedéseket fenntartották, és azok továbbra is hatást gyakorolnak e piacra, továbbá hogy a DEI versenytársai által tanúsított érdeklődés ellenére a Görög Köztársaság egy gazdasági szereplőnek sem biztosított kitermelési jogokat más lignitlelőhelyek tekintetében, jóllehet Görögország hozzávetőleg 2000 millió tonna még ki nem termelt lignittartalékkal rendelkezik.

20 Ugyanakkor álláspontja szerint az a tény, hogy a többi gazdasági szereplő számára nem volt lehetséges hozzáférést szerezni a még rendelkezésre álló lignitlelőhelyekhez, nem tudható be a DEI-nek, mivel a lignitkitermelésre vonatkozó engedélyek odaítélése kizárólag a Görög Köztársaság szándékától függ. A Törvényszék ezt kiegészítette azzal, hogy az említett piacon a DEI szerepe azon lelőhelyek feltárására korlátozódott, amelyek tekintetében jogokat kapott, és a Bizottság nem állította, hogy visszaélt erőfölényével az említett nyersanyag értékesítésének piacán.

21 A Törvényszék ezt követően a megtámadott ítélet 90-93. pontjában vizsgálta a Bizottság azon megállapítását, amely szerint hatással van a villamos energia nagykereskedelmi piacára azon tény, miszerint a DEI versenytársai számára lehetetlen volt belépni a lignitértékesítés piacára. A Bizottság e tekintetben arra hivatkozott, hogy mivel a lignit a legvonzóbb tüzelőanyag Görögországban, kitermelése lehetővé teszi a villamos energia alacsony változó áron való termelését, és az így termelt villamos energiának a más tüzelőanyagokból előállított villamos energiáénál kedvezőbb haszonréssel való bevezetését a kötelező napi piacra. A Bizottság szerint a DEI ily módon fenn tudja tartani vagy meg tudja erősíteni a villamos energia nagykereskedelmi piacán fennálló erőfölényét azzal, hogy az új piaci szereplők megjelenését kizárja vagy akadályozza.

22 Azt követően, hogy a megtámadott ítélet 91. pontjában emlékeztetett arra, hogy a villamos energia nagykereskedelmi piacának liberalizációját követően kötelező napi piacot hoztak létre Görögországban, azaz olyan mechanizmust, amelynek működési szabályait a vitatott határozat nem vonja kétségbe, és amelyeket mind a DEI-nek, mind pedig a versenytársainak tiszteletben kell tartaniuk, valamint arra, hogy ráadásul a DEI e piacon annak liberalizációját megelőzően is jelen volt, a Törvényszék az alábbiakat állapította meg:

"92 A Bizottság nem bizonyította, hogy a lignithez való kiváltságos hozzáférés olyan helyzetet teremthetett, amelyben a kitermelési jogainak egyszerű gyakorlásával a [DEI] visszaélhetett volna a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon fennálló erőfölényével, vagy amely e piacon ilyen visszaélésre indíthatta volna. Hasonlóképpen a Bizottság nem rója fel a [DEI-nek], hogy a lignitértékesítés piacán fennálló erőfölényét objektív indok nélkül kiterjesztette a nagykereskedelmi villamosenergia-piacra.

93 Annak egyszerű megállapításával, hogy a [DEI], korábbi monopoljellegű vállalkozás, a lignithez való kiváltságos hozzáférés nyújtotta előnyből eredően továbbra is fenntartja a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon meglévő erőfölényét, és e helyzet a piacon egyenlőtlen esélyeket teremt a [DEI] és a többi vállalkozás között, a Bizottság nem határozta meg és nem is bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a szóban forgó állami intézkedés milyen, az EK 82. cikk szerinti visszaélés elkövetésére indította vagy indíthatta a [DEI-t]."

23 A Törvényszék ezt követően a megtámadott ítélet 94-103. pontjában megvizsgálta a vitatott határozatban említett állandó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint egy tagállam megsérti az EK 86. cikk (1) bekezdésében és az EK 82. cikkben foglalt tilalmakat, ha az adott vállalkozás már a ráruházott kizárólagos vagy különleges jogok puszta gyakorlásával is elkerülhetetlenül visszaél az erőfölényével, vagy ha ezek a jogok olyan helyzetet teremthetnek, amely a vállalkozást ilyen visszaélésekre indíthatja. A Raso és társai ítélet (C-163/96, EU:C:1998:54), a Höfner és Elser ítélet (C-41/90, EU:C:1991:161), a Merci convenzionali Porto di Genova ítélet (C-179/90, EU:C:1991:464), a Job Centre ítélet (C-55/96, EU:C:1997:603) és a MOTOE-ítélet (C-49/07, EU:C:2008:376) vizsgálatát követően a Törvényszék az alábbiakat állapította meg a megtámadott ítélet 103. pontjában:

"[Ezen] ítéletekből kitűnik, hogy a kizárólagos vagy különleges jogokkal rendelkező vállalkozás erőfölénnyel való visszaélése következhet e jog visszaélésszerű gyakorlásának lehetőségéből, vagy lehet e jog közvetlen következménye. Ugyanakkor ezen ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy azon puszta tény, hogy az érintett vállalkozás egy állami intézkedés következtében a versenytársaihoz képest előnyös helyzetben találja magát, önmagában erőfölénnyel való visszaélést jelentene."

24 Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 104-118. pontjában válaszolt a Bizottság utolsó érvére, amely úgy vélte, hogy a vitatott határozat összhangban van azzal az ítélkezési gyakorlattal, amely szerint torzulásmentes versenyrendszer csak akkor garantálható, ha biztosítva van a különböző gazdasági szereplők közötti esélyegyenlőség. A Bizottság e tekintetben azt állította, hogy ha a gazdasági szereplők esélyeinek egyenlőtlensége, és ezzel a torzult verseny állami intézkedés következménye, ezen intézkedés az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértését jelenti.

25 Ezen ítélet 105. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy azon ítéletekből, amelyekre a Bizottság az álláspontját alapította, azaz a Franciaország kontra Bizottság ítéletből (C-202/88, EU:C:1991:120), a GB-Inno-BM ítéletből (C-18/88, EU:C:1991:474) és a Connect Austria ítéletből (C-462/99, EU:C:2003:297) nem következik, hogy az EK 82. cikkel összefüggésben alkalmazott EK 86. cikk (1) bekezdése megsértésének megállapításához elegendő bizonyítani, hogy az állami intézkedés torzítja a versenyt azzal, hogy a gazdasági szereplők között egyenlőtlen esélyeket teremt, anélkül hogy szükséges lenne a vállalkozás erőfölénnyel való visszaélését meghatározni.

26 Az említett ítéletek elemzését követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 113. pontjában, azt a következtetést vonta le, miszerint jóllehet igaz, hogy a Bíróság a Bizottság által hivatkozott megfogalmazásokat használta, a Bizottság nem használhatja azokat a szövegkörnyezetükből kiragadva. A 114-117. pontban a Törvényszék ezen kívül megállapította, hogy a Bizottság álláspontját a Dusseldorp és társai ítélet (C-203/96, EU:C:1998:316) sem támasztja alá, amelyre a tárgyaláson hivatkozott.

27 A Törvényszék ebből a megtámadott ítélet 118. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy ezen ítélkezési gyakorlat alapján nem tűnt úgy, hogy a Bizottságnak "nem kellett meghatároznia és bizonyítania [az] erőfölénnyel való visszaélést, amelyhez a szóban forgó állami intézkedés vezette vagy vezethette a [DEI-t]".

28 Márpedig, mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet 87-93. pontjában kifejtette, hogy a Bizottság a vitatott határozatában nem állapította meg az erőfölénnyel való visszaélést, következésképpen az említett ítélet 119. pontjában a DEI által az első jogalap második és negyedik része keretében emelt második kifogást megalapozottnak ítélte, és a megtámadott határozatot megsemmisítette, "anélkül hogy szükséges lenne az előterjesztett többi kifogást, részt és jogalapot megvizsgálni".

A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

29 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- maga hozzon a jogvitában érdemi határozatot;

- kötelezze az DEI-t mindkét eljárás költségeinek viselésére.

30 A DEI és a Görög Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést;

- másodlagosan a T-169/08. sz. ügyben hivatkozott egyéb megsemmisítési jogalapokat vizsgálja meg, és semmisítse meg a vitatott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze az mindkét eljárás költségeinek viselésére.

31 A Mytilinaios AE, a Protergia AE és az Alouminion AE a Törvényszék Hivatalához 2013. március 25-én benyújtott beadványban kérelmezte, hogy a jelen eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

32 A Bíróság elnöke 2013. július 11-i végzésével e kérelemnek helyt adott.

A fellebbezésről

33 Fellebbezése alátámasztására a Bizottság két jogalapra hivatkozik, amelyet egyrészt az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek értelmezését és alkalmazását érintő téves jogalkalmazásra, másrészt pontatlan, homályos és elégtelen indokolásra alapít.

A felek érvei

34 Első jogalapjával, amely a megtámadott ítélet 94-118. pontja ellen irányul, a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék jogi tévedést követett el az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása során annak kimondásával, hogy meg kellett volna határoznia és bizonyítania kellett volna azon visszaélést, amelynek elkövetésére az állami intézkedés indította vagy indíthatta a DEI-t.

35 A Bizottság szerint, amint az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdését olyan helyzetekre alkalmazzák, amelyekben a gazdasági szereplők egyenlőtlen esélyekkel rendelkeznek, és ily módon az állami intézkedés eredményeképpen torzul a verseny, az érintett állami intézkedés már önmagában az EK 86. cikk (1) bekezdésének és az EK 82. cikknek a megsértését jelenti. Elég tehát bizonyítani, hogy ez az intézkedés ténylegesen egyenlőtlen esélyeket teremtett azzal, hogy a kiváltságos helyzetben lévő közvállalkozást előnyös helyzetbe hozta, és hogy ezzel befolyásolta a piac szerkezetét annak e vállalkozás számára való lehetővé tételével, hogy fenntartsa, erősítse vagy kiterjessze erőfölényét egy másik, például szomszédos vagy downstream piacra, és ily módon megakadályozza új versenytársaknak a piacra való lépését.

36 Következésképpen a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a Bíróság ítélkezési gyakorlatát a jelen ügy tényállására, és elferdítette a vitatott határozat jogalapját. E tekintetben rámutat, hogy a Törvényszék által állítottakkal ellentétben e határozat nem azon a megállapításon alapult, hogy önmagában erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az a kizárólagos körülmény, hogy a DEI a szóban forgó állami intézkedések folytán a versenytársaival szemben előnyös helyzetbe került. Épp ellenkezőleg, az említett határozat részletezte a jogsértést annak kifejtésével, hogy a szóban forgó állami intézkedések egyenlőtlen esélyeket teremtettek a DEI és versenytársai között, valamint hogy a DEI számára biztosított jogok puszta gyakorlásával e vállalkozás kiterjeszthette a lignitértékesítés (upstream) piacán meglévő erőfölényét a villamos energia görögországi nagykereskedelmi (downstream) piacára. E downstream piacra történő kiterjesztés a verseny korlátozását eredményezte e piacon azzal, hogy még az e piac liberalizációjára vonatkozó intézkedések elfogadását követően is kizárta az új versenytársak e piacra történő belépését. Egyébiránt az ez irányú kérelmek ellenére egyik jelentős lignitlelőhely vonatkozásában sem biztosítottak semmilyen jogot a DEI versenytársai részére.

37 Mivel a vitatott határozat kifejtette, hogy egyrészről a szóban forgó állami intézkedések hatályban tartása, másrészről pedig a DEI részére biztosított kiváltságos jogok puszta gyakorlása, valamint az utóbbinak a downstream piacon kifejtett magatartása hogyan vezetett e piacon az erőfölénnyel való visszaélés veszélyéhez a versenytársak kizárásával vagy új versenytársak belépésének megakadályozásával, a Bizottság eleget tett a Bíróság ítélkezési gyakorlatában az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdésének együttes alkalmazásával kapcsolatban felállított valamennyi kritériumnak.

38 A DEI és a Görög Köztársaság úgy véli, hogy e jogalap megalapozatlan. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdésének együttes alkalmazhatósága érdekében a Bizottságnak bizonyítania kell azon visszaélésszerű magatartást, amelyre a szóban forgó állami intézkedés az érintett vállalkozást indította vagy indíthatta. Az a körülmény, hogy a szóban forgó állami intézkedés olyan helyzetet eredményez, ahol egyenlőtlenek az esélyek, kétségkívül szükséges feltétel, de nem elégséges indok az említett cikkek alkalmazására. A Bizottság lényegében arra tesz kísérletet, hogy az EK 86. cikk (1) bekezdését önálló és elsőbbséget élvező rendelkezéssé alakítsa. A Törvényszék helyesen alkalmazta az említett ítélkezési gyakorlatot a jelen ügy tényállására.

A Bíróság álláspontja

39 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 86. cikk (1) bekezdése szerint a közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak, és nem tarthatnak fenn az EK-Szerződésben, különösen az EK 82. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.

40 Ez utóbbi rendelkezés értelmében tilos a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölénnyel való visszaélés, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

41 Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely tagállam megsérti az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésében felállított tilalmat, ha törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés alapján olyan helyzetet teremt, amely valamely közvállalkozást vagy egy olyan vállalkozást, amelynek az állam különleges vagy kizárólagos jogokat biztosít, arra indítja, hogy éljen vissza erőfölényével, vagy ha e jogok alkalmasak olyan helyzet létrehozására, amelyben e vállalkozás ilyen visszaélést követhet el (lásd ebben az értelemben: Connect Austria ítélet, EU:C:2003:297, 80. pont, és MOTOE-ítélet, EU:C:2008:376, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben nem szükséges, hogy a visszaélés ténylegesen megtörténjék (GB-Inno-BM ítélet, EU:C:1991:474, 23-25. pont; Raso és társai ítélet, EU:C:1998:54, 31. pont, valamint MOTOE-ítélet, EU:C:2008:376, 49. pont).

42 Így sérti e rendelkezéseket az, ha a valamely tagállamnak betudható intézkedés az erőfölénnyel való visszaélés kockázatát teremti meg (lásd: MOTOE-ítélet, EU:C:2008:376, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az olyan torzulásmentes versenyrendszer, mint amilyet a Szerződés előír, csak akkor garantálható, ha biztosított a különböző gazdasági szereplők közötti esélyegyenlőség (lásd: GB-Inno-BM-ítélet, EU:C:1991:474, 25. pont; MOTOE-ítélet, EU:C:2008:376, 51. pont, és Connect Austria ítélet, EU:C:2003:297, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44 Ebből következik, hogy amennyiben a gazdasági szereplők esélyeinek egyenlőtlensége, és ezáltal a torzult verseny állami intézkedés következménye, ezen intézkedés az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértését jelenti (lásd: Connect Austria ítélet EU:C:2003:297, 84. pont).

45 A Bíróságnak egyebekben már volt alkalma e tekintetben azt megállapítani, hogy jóllehet pusztán az a körülmény, hogy valamely tagállam kizárólagos jogok biztosítása révén erőfölényes helyzetet hoz létre, önmagában nem összeegyeztethetetlen az EK 86. cikkel, az EK-Szerződés előírja a tagállamok számára, hogy ne hozzanak vagy tartsanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek e rendelkezés hatékony érvényesülését gátolják (ERT-ítélet C-260/89, EU:C:1991:254, 35. pont; Corbeau-ítélet, C-320/91, EU:C:1993:198, 11. pont, valamint Deutsche Post ítélet, C-147/97 és C-148/97, EU:C:2000:74, 39. pont).

46 A jelen ítélet 41-45. pontjában hivatkozott megfontolásokból az következik, amint a főtanácsnok az indítványának 55. pontjában megjegyezte, hogy az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek megsértése a tényleges visszaéléstől függetlenül fennállhat. Csupán az releváns, hogy a Bizottság olyan valós vagy potenciális versenyellenes következményt ismerjen fel, amely a szóban forgó állami intézkedésből eredhet. E jogsértés megállapítható - anélkül hogy szükség lenne a konkrét visszaélésszerű magatartás bizonyítására - abban az esetben, ha a szóban forgó állami intézkedések a piac szerkezetére azáltal vannak hatással, hogy a vállalkozások között egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtenek, és így lehetővé teszik a közvállalkozás, illetve a különleges vagy kizárólagos jogokban részesülő vállalkozás számára, hogy erőfölényét az új piacra lépések megakadályozásával fenntartsa, megerősítse vagy más piacra kiterjessze, torzítva ezzel a versenyt.

47 E körülmények között ebből az következik, hogy - a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 105. és 118. pontjában foglalt elemzésével ellentétben - elegendő azt megállapítani, hogy e potenciális vagy valós versenyellenes következmény a szóban forgó állami intézkedésből eredhet, és nem szükséges a szóban forgó állami intézkedés által teremtett helyzetből következőn túli visszaélést megállapítani. Továbbá a fentiekből az is következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor kimondta, hogy a Bizottság annak egyszerű megállapításával, hogy az adott fellebbező, korábbi monopoljellegű vállalkozás, a lignithez való kiváltságos hozzáférés nyújtotta előnyből eredően továbbra is fenntartja a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon meglévő erőfölényét, és e helyzet a piacon egyenlőtlen esélyeket teremt az említett felperes és a többi vállalkozás között, nem határozta meg és nem is bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a szóban forgó állami intézkedés milyen, az EK 82. cikk szerinti visszaélés elkövetésére indította vagy indíthatta az érintett vállalkozást.

48 Ennélfogva az első jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy a Bíróságnak vizsgálnia kellene a fellebbezés második, az elsőhöz képest kifejezetten másodlagos jellegű jogalapját.

A Törvényszék elé terjesztett keresetről

49 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

50 A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére állnak az ahhoz szükséges adatok, hogy érdemben elbírálja az első fokon előterjesztett kereset első jogalapjának második és negyedik részét.

51 A megtámadott ítélet 59. pontjában a Törvényszék úgy vélte, hogy először az első jogalap második részét kell megvizsgálni, amely a Bizottság azon érvelés által elkövetett hibáján alapul, hogy a kizárólagos vagy különleges jogok fennállása nem szükséges feltétele az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk rendelkezései egyidejű megsértésének, és e jogalap negyedik részét, amely azon alapul, hogy a DEI az elsődleges tüzelőanyaghoz való állítólagos kiváltságos hozzáférést illetően a lignitértékesítés piacán fennálló erőfölényét nem terjesztette ki a nagykereskedelmi villamosenergia-piacra.

52 A Törvényszék ugyanezen pontban úgy vélte, hogy nem szükséges e szakaszban az érintett piacoknak a Bizottság által a vitatott határozatban elfogadott meghatározása megalapozottságáról határozni, amely a DEI által felhozott első jogalap első részét képezte, és abból a feltételezésből indult ki, hogy az említett meghatározás a DEI állításával ellentétben nem tartalmaz nyilvánvaló mérlegelési hibát.

53 A jelen ügyben és ugyanezen feltételezés alapján a Bíróság rendelkezésére állnak az ahhoz szükséges adatok, hogy érdemben elbírálja a DEI által felhozott első jogalap második és negyedik részét.

Az első jogalap második részéről

A felek érvei

54 A DEI, akit a Görög Köztársaság támogat, azzal érvel, hogy a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a DEI jogilag "közvállalkozásnak" minősülése elegendő az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk rendelkezései egyidejű megsértésének megállapításához. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy azon elmélet alkalmazásához, amely szerint a közvállalkozás az egyik piacon fennálló erőfölényét egy másik - szomszédos és különálló - piacra terjesztette ki, a Bizottságnak szükségszerűen azt kell bizonyítania, hogy az intézkedés kizárólagos vagy különleges jogokat biztosít vagy erősít meg. Márpedig a jelen ügyben a DEI nem jogosultja semmilyen kizárólagos jognak, mivel nem rendelkezik kizárólagossággal a szóban forgó gazdasági tevékenység gyakorlását illetően. A DEI feltárási és kitermelési jogait továbbá nem lehet az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében vett "különleges jognak" minősíteni, mivel ezt a kedvezményezettek egy korlátozott körének biztosítják.

55 A Bizottság, akit a beavatkozók támogatnak, lényegében azt válaszolja, hogy egyrészt az EK 82.cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének hatálya nem csupán a különleges vagy kizárólagos jogokat biztosító állami intézkedésekre terjed ki, másrészt pedig, hogy mindenesetre a DEI-nek ilyen jogokat biztosítottak.

A Bíróság álláspontja

56 Az EK 86. cikk (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy ez a rendelkezés egyrészt a közvállalkozásokra, másrészt pedig az olyan vállalkozásokra vonatkozik, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak. Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a DEI közvállalkozás.

57 Ezenkívül, amint azt a jelen ítélet 41-44. pontja felidézi, amennyiben a gazdasági szereplők esélyeinek egyenlőtlensége, és ezáltal a torzult verseny állami intézkedés következménye, ezen intézkedés az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértését jelenti.

58 A DEI tehát tévesen érvel azzal, hogy azon elmélet alkalmazásához, amely szerint a közvállalkozás az egyik piacon fennálló erőfölényét egy másik - szomszédos és különálló - piacra kiterjesztette, a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a Bizottságnak azt kell szükségszerűen bizonyítania, hogy az állami intézkedés kizárólagos vagy különleges jogokat biztosít vagy erősít meg.

59 Elegendő ugyanis, ha a szóban forgó intézkedés olyan helyzetet teremt, amely valamely közvállalkozást vagy egy olyan vállalkozást, amelynek különleges vagy kizárólagos jogokat biztosít, arra indítja, hogy éljen vissza erőfölényével (lásd ebben az értelemben: Connect Austria ítélet, EU:C:2003:297, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60 Az első jogalap második részét tehát el kell utasítani.

Az első jogalap negyedik részéről

A felek érvei

61 A DEI vitatja a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a számára biztosított lignitkitermelési jogok gyakorlása azzal jár, hogy a lignitértékesítés piacán fennálló erőfölényét kiterjeszti a villamos energia nagykereskedelmi piacára az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértésével, mivel az erőfölény kiterjesztése elmélete alkalmazásának feltételei a jelen ügyben nem teljesülnek. Először is, valamennyi ítéletben, amelyben az uniós bíróság ezt az elméletet alkalmazta, a vállalkozás jogi vagy tényleges monopóliumot élvezett a piacon, és a szóban forgó állami intézkedés egy szomszédos és különálló piacon biztosított kizárólagos vagy különleges jogokat, ami a jelen ügyben nem így van. Másodszor, a DEI nem rendelkezik olyan szabályozási hatáskörrel, amely lehetővé tenné számára versenytársai tevékenységének meghatározását, sem pedig annak lehetőségével, hogy a költségeket a versenytársakra hárítsa. Harmadszor, a Bizottságnak az esetleges visszaélés vizsgálata során meg kellett volna vizsgálnia, hogy az állítólagos jogsértés milyen mértékben sértette a fogyasztók érdekeit. Végül negyedszer a Bizottság a lignitet feltétlenül szükséges termelési tényezőként (essential facility) határozza meg, anélkül hogy bizonyítaná, hogy a lignit feltétlenül szükséges lenne a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon való működéshez.

62 A Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a Bizottság nem említ semmilyen erőfölénnyel való tényleges vagy potenciális visszaélést a DEI részéről. Márpedig a jelen jogvitában e visszaélés fennállása szükséges előfeltétele az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk együttes alkalmazásának.

63 A Bizottság, akit a beavatkozók támogatnak, elsősorban azzal érvel, hogy az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk hatálya nem korlátozódik azon állami intézkedésekre, amelyek különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak. Másodszor e rendelkezések megsértésének megállapítása nem függ a szabályozási hatáskör gyakorlásától. Harmadszor az ítélkezési gyakorlat nem követeli meg a hivatkozott rendelkezések megsértése révén a fogyasztóknak okozott károk vizsgálatát. Negyedszer a DEI tévesen állítja, hogy a Bizottság a vitatott határozat (132) és (238) preambulumbekezdésében úgy értékelte, hogy a lignithez való hozzáférés feltétlenül szükséges termelési tényező (essential facility).

A Bíróság álláspontja

64 Elöljáróban a jelen ítélet 39-46. pontjában kifejtett okokból el kell utasítani a Görög Köztársaság érveit.

65 Egyebekben a jelen ítélet 61. pontjában összefoglalt, az erőfölény kiterjesztésére vonatkozó elméletnek - a DEI szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következő - állítólagos "alkalmazási feltételeit" is el kell utasítani.

66 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az erőfölénnyel rendelkező, ezen erőfölényt a verseny torzítása révén egy szomszédos, de különálló piacra kiterjeszteni szándékozó vállalkozás gyakorlata az EK 82.cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül (lásd ebben az értelemben: Connect Austria ítélet, EU:C:2003:297, 81 és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67 Ugyanígy a Bíróság már rámutatott, hogy az erőfölény objektív indok nélküli kiterjesztése "mint olyan" tilos az EK 86. cikk EK 82. cikkel együttesen értelmezett (1) bekezdése értelmében, amennyiben e kiterjesztés állami intézkedés következménye. Mivel nem szabad ily módon megszüntetni a versenyt, nem szabad azt torzítani sem (lásd ebben az értelemben: Spanyolország és társai kontra Bizottság ítélet, C-271/90, C-281/90 és C-289/90, EU:C:1992:440, 36. pont, valamint GB-Inno-BM ítélet, EU:C:1991:474, 21., 23. és 24. pont).

68 A DEI állításával ellentétben tehát nem szükséges, hogy a Bizottság minden egyes esetben bizonyítsa azt, hogy az érintett vállalkozás monopóliumot élvez, vagy hogy a szóban forgó állami intézkedés e vállalkozásnak a szomszédos és különálló piacon kizárólagos vagy különleges jogokat biztosít, illetve hogy bármiféle szabályozási hatáskörrel rendelkezik. A jelen ítélet 41-44. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel el kell vetni azt is, hogy a Bizottságot állítólag olyan kötelezettség terheli, hogy bizonyítania kell az EK 82. cikkel együtt értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek megsértésével a fogyasztók érdekeire gyakorolt hatást, mivel az előbbi cikk azokra a gyakorlatokra is vonatkozhat, amelyek a hatékony versenyszerkezet megsértésével okoznak károkat (lásd ebben az értelemben: Europemballage és Continental Can kontra Bizottság ítélet, 6/72, EU:C:1973:22, 26. pont). Végül a DEI azon érve, amely szerint a Bizottság a lignitet feltétlenül szükséges termelési tényezőként határozta meg, téves feltételezésen alapul, mivel a Bizottság csupán a DEI nagykereskedelmi villamosenergia-piacon fennálló "kvázi monopol" helyzetére utalt.

69 Az első jogalap negyedik részét ezért el kell utasítani.

70 A fenti fejtegetésekre tekintettel a DEI által a Törvényszék előtt felhozott első jogalap második és negyedik részét el kell utasítani, és az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy vizsgálja meg a DEI által felhozott első jogalap első, harmadik és ötödik részét, illetve a többi jogalapot.

A költségekről

71 Mivel az ügyet a Bíróság visszautalja a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke DEI kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét (T-169/08, EU:T:2012:448) hatályon kívül helyezi.

2) A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé, hogy hozzon határozatot az elé tárt azon jogalapokról, amelyekről az Európai Unió Bírósága nem foglalt állást.

3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: görög.