BH 1994.4.206 A váltóbirtokos követelései az átruházók és a kibocsátó ellen óvást helyettesítő nyilatkozat esetén az annak keltétől számított egy év alatt évülnek el. Az egyéves határidőn belül a követelés a bíróság előtt akkor is érvényesíthető, ha a váltóbirtokos az óvást helyettesítő nyilatkozatot követően ismételten megkísérelte követelése peren kívül való érvényesítését, s a váltó elfogadását ez alkalommal nem óvást helyettesítő nyilatkozattal, hanem más módon és az említett nyilatkozattól eltérő jogcímen tagadták meg [1/1965. (I. 24.) IM r. 43. § (1) bek., 44. § (1) bek., 44/A. § (1) bek., 47. § (1) és (2) bek., 48. § (1) bek., 70. § (2) bek.].

A felperes keresetében 3 049 562 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy az alperes az említett összegű váltótartozást és annak járulékait a felperesnek nem térítette meg.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 049 562 Ft-ot, ennek évi 6%-os kamatát, 3 ezrelék váltódíjat, valamint 230 000 Ft perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság - a felperes és az alperes fellebbezése folytán - helybenhagyta, és a felperest - leletezés terhével - 3060 Ft fellebbezési eljárási illeték, az alperest pedig a felperes részére 30 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint a K. N. Rt. 1991. október 21-én 1 db 1992. július 17-i lejáratú, 3 049 562 Ft követelést tartalmazó forgatható saját váltót állított ki a D. L. Kft. rendelvényes javára; a váltón a fizetés helyéül az alperest jelölte meg. A váltót a rendelvényes - a jogosult nevének a forgatmányban való megjelölése nélkül - tovább forgatta, tehát az átruházás üres forgatmánnyal történt. Ezt követően a váltót az alperes a felperesre forgatta, aki azt az alperesnek fizetés végett bemutatta. Az alperes fedezethiányra hivatkozással megtagadta a váltó kiegyenlítését, és a váltóra óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett. Utóbb az alperes ismét megtagadta a váltó kiegyenlítését, közölve, hogy a váltót sérülése miatt - amely a felperesnél következett be - nem fogadja el.

Az ítélet indokolása szerint az alperes, aki a váltót üres forgatmánnyal megszerezte, majd pedig maga is átruházta, a váltótartozásért - az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 47. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 48. §-ának (1) bekezdése alapján - mint visszkereseti váltóadós köteles helytállni. Alaptalanul tagadta meg az alperes a váltó kiegyenlítését arra hivatkozással is, hogy a váltó megsérült. Sem a váltó megsérülése, sem annak megsemmisülése nem vonja maga után ugyanis a váltóadósság megszűnését, és a váltónak nem volt olyan mértékű rongálódása, ami - a fizetés teljesítése esetén - az alperest akadályozta volna a korábbi váltóbirtokosokkal, illetőleg a váltó kiállítójával szemben igénye érvényesítésében. A sérülés következtében a váltó szövegéből csak egy betű hiányzott, a szöveg jól olvasható volt, az összetévesztés lehetősége kizárt, a váltó tehát nem vált kellékhiányossá.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes - jogszabálysértésre hivatkozással - terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokon és a másodfokon eljárt bíróságok ítéleteinek "hatályon kívül helyezését" és a felperes keresetének elutasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a felperes 1992. július 9-én kelt azonnali beszedési megbízását az alperes 1992. július 22-én "fedezethiány miatt nem teljesíthető óvatolással" küldte vissza a felpereshez. A felperes 1992. július 24-én kelt újabb beszedési megbízásának teljesítését az alperes ismét megtagadta, de nem fedezethiány, hanem a váltó megsérülése miatt. Mivel a második alkalommal az alperes a váltó elfogadását más jogcímen tagadta meg, mint amit az óvást pótló nyilatkozat tartalmazott, az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 44. §-a és 44/A. §-ának (1) bekezdése szerint óvás felvétele vagy újabb óvást helyettesítő nyilatkozat lett volna szükséges ahhoz, hogy a felperes az alperessel szemben megtérítési igényt érvényesíthessen. Ezek hiányában az elsőfokú és a másodfokú bíróság törvénysértően adott helyt a felperes keresetének.

A felperes ellenkérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokon hozott ítéletet hatályában tartsa fenn.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

Az iratokból megállapíthatóan a felperes 1992. július hó 9. napján - 1992. július 17-i teljesítési nappal - azonnali beszedési megbízást nyújtott be az alperessel szemben 3 049 562 Ft megfizetése iránt. Az azonnali beszedési megbízáson feltüntette, hogy az a K. N. Rt. számlája elleni azonnali beszedési megbízás, a csatolt váltó lejárata miatt. Az alperes a váltón 1992. július 22-i kelettel olyan bélyegzőjével és aláírásával ellátott nyilatkozatot tett, hogy a váltót beszedés végett benyújtották, "beszedése azonban fedezet hiányában nem teljesíthető". Ezt követően a felperes az alperessel szemben 1992. július 24-én a 3 049 562 Ft megfizetése iránt beszedési megbízást nyújtott be, amely "A csatolt váltó óvatolása miatti beszedési megbízás" szöveget tartalmazta. Az alperes 1992. augusztus 6-án a beszedési megbízás teljesítése ellen kifogást nyújtott be azzal, hogy a megbízást "A váltó sérülése miatt nem áll módunkban elfogadni". Ezek alapján került sor 1992. augusztus hó 14. napján a felperes keresetének előterjesztésére.