BH 1989.7.256 Az alapcselekmény elkövetője a bűnpártolás felbújtójaként is felelősségre vonható, ha mást a büntető eljárás sikerének meghiúsítására irányuló magatartásra felhív [Btk. 21. § (1) bek., 244. § (1) bek. b) pont].

A városi bíróság az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett lopás vétségében, és társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, míg a III. r. vádlott bűnösségét magánokirathamisítás vétségében állapította meg, és ezért velük szemben büntetést szabott ki, ugyanakkor a vádlottakat a bűnpártolás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A tényállás szerint a vádlottak a házastársaik révén sógorok. Az I. r. és a II. r. vádlottak az erdőben 3038 forint értékű 32 szál akácfát raktak a gépkocsira, és miközben azt hazafelé szállították, a rendőrjárőr igazoltatta őket, és megkérdezte, hogy a fát honnan hozzák. A II. r. vádlott közölte az intézkedő rendőrrel, hogy a fát a sógorától hozzák, papír is van róla, ezért az intézkedő rendőr felhívta a II. r. vádlottat, hogy a fa eredetét bizonyító igazolást vigye be a rendőrségre és tovább engedte őket.

Ezt követően az I. r. és a II. r. vádlott felkereste a III. r. vádlottat, közölték a III. r. r. vádlottal, hogy az erdőből fát loptak, a lopott fával igazoltatták őket, és ennek során azt állították, hogy a fát tőle hozták, emiatt igazolásra lenne szükségük.

A III. r. vádlott ezután egy elismervényt állított ki, ezen mint eladó azt állította, hogy eladott az I. és II. r. vádlottnak 32 db 2,5 m gömbakácot. Az így kiállított igazolást a II. r. vádlott a rendőrségen a fa eredetének igazolására bemutatta. Utóbb a való tényeket a rendőr tisztázta, a kár pedig megtérült.

A megyei bíróság szerint a megalapozott tényállásból az tűnik ki, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak azzal a szándékkal kérték és a III. r. vádlott azzal a szándékkal készítette el a valótlan tartalmú magánokiratot, hogy azzal az I. és a II. r. vádlottak sikeresen tudják bizonyítani a fa eredetét, és így mentesüljenek az ellenük indítandó büntetőeljárástól. A cél tehát a büntető eljárás sikerének meghiúsítása volt.