A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21228/2016/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §] Bírók: Hercsik Zita, Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.228/2016/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Németh és Palatics Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Palatics Edit ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Gergely F. Tamás ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. június 14. napján kelt 19.P.20.446/2014/34. számú ítélete ellen a felperes részéről 35. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 96.000 (kilencvenhatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Módosított keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes a ... oldalon, illetve az internetes portálon a ...-ei "..." című cikkében, a ...-ei "..." című cikkben, a ... napilap ...-ei számának 1. oldalán "..." című cikkben, valamint a 3. oldalán, illetve ugyanezen a napon a ... internetes oldalon "..." című cikkekben, továbbá a ... napilap ...-ai számának 3. oldalán, valamint a ... internetes oldalon ugyanezen a napon "..." című cikkben, a ... napilap ...-ai számának 10. oldalán, valamint a ... internetes oldalon ugyanezen a napon "..." című cikkben, a ... internetes oldalon ...-án "..." című cikkben, továbbá a ...-án "..." című cikkben közölt valótlan és sértő tényállításokkal megsértette a jóhírnévhez fűződő jogát. A II. rendű alperes vonatkozásában annak megállapítását kérte, hogy a II. rendű alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő jogát azzal, hogy az I. rendű alperes által kiadott ... napilap ...-ai szám 10. oldalán megjelent "..." című cikkben, valamint a ... internetes oldalon ...-án ugyanilyen címmel megjelent cikkben a személyére vonatkozóan valótlan és sértő tényállításokat tett. Az I. rendű alperest 1.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés és ennek a 2010. február 25. napjától, a II. rendű alperest 500.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés és ennek a ... napjától járó késedelmi kamataiban kérte marasztalni. Kérte továbbá az I. és II. rendű alperest kötelezni elégtételadásra, az I. rendű alperes vonatkozásában a jogsértő állítások közlésével megegyező módon és időben a megfelelő nyilvánosság előtti közlemény adásával, míg a II. rendű alperest magánlevél formájában. Kérte az I. rendű alperes kötelezését a sérelmes helyzet megszüntetésére, ennek keretében a ... internetes portálon megtalálható - a keresetben részletezett - jóhírnevet sértő valótlan tényállításokat tartalmazó internetes cikkeknek az internetes oldalról történő eltávolítására, illetve a jogsértő részek nélküli szerepeltetésére.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. A jogsértések megállapítása körében részben a valósághű tájékoztatási kötelezettségére, részben a kereshetőségi jog hiányára hivatkozott. Álláspontja szerint a PK 14. számú állásfoglalásnak megfelelően járt el és ennek megfelelően nyilvánított véleményt, mely személyhez fűződő jogot nem sért. Utalt arra, hogy a felperessel szemben benyújtott vádirat a II. rendű alperes tanúvallomásán és az általa átadott hangfelvétel anyagán is alapul.

A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a felperessel szemben indult büntetőeljárásra és az annak során foganatosított nyomozati cselekményekre. Megítélése szerint a kereset tárgyává tett cikk okán nem következhetett be a felperes jóhírnevének sérelme, annak esetleges oka az a bűncselekmény lehet, melynek elkövetésével gyanúsítják.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és a II. rendű alperesnek személyenként 60.000 forint perköltséget, míg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 150.000 forint eljárási illetéket.

Határozatának indokolásában ismertette a perbeli időszakban hatályban volt 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 75. § (1) bekezdésében, 78. § (1) és (2) bekezdésében, a 84. § (1) bekezdésében foglalt szabályokat, a PK 12., 14. számú állásfoglalás rendelkezéseit. Ez utóbbi állásfoglalás vonatkozásában kiemelte, hogy a kialakult bírósági gyakorlat az abban írtakat kiterjesztően értelmezi.

Tényként állapította meg, hogy a felperes által sérelmezett közlemények egyfajta cikksorozatként jelentek meg, az I. rendű alperesi cikkekkel egyidejűleg szinte valamennyi sajtóorgánum beszámolt a felperest érintő büntetőeljárásról, az ügyben keletkezett sajtótájékoztatókról és a II. rendű alperes nyilatkozatairól. Ugyancsak tényként rögzítette, hogy a II. rendű alperes által készített hangfelvétel a büntetőeljárás részét képezte, melynek bizonyítékként történő értékelése nem képezheti a polgári bíróság feladatát, ahogyan a II. rendű alperes tanúvallomásának értékelése sem. Kizárólag a büntetőügyben eljáró bíróság jogosult a felmerülő bizonyítékok értékelésére és azok alapján jogi következtetések levonására.

Kifejtette, hogy az I. rendű alperes a sajtóban egyébként is fellelhető, a büntetőüggyel kapcsolatos információk és a II. rendű alperes által elmondottak alapján jelentette meg a kifogásolt cikkeket. A leírtak összességében egyeztek a II. rendű alperes által tett nyilatkozattal és a különféle sajtótájékoztatókon elhangzott hivatalos információkkal is.

Amellett, hogy az egyes cikkekben sérelmezett részleteket az adott cikk egésze alapján ítélte meg, nem hagyta figyelmen kívül azt sem, hogy a cikkek egymást követő napokon jelentek meg, így az átlagolvasó tisztában volt azzal, hogy a büntetőeljárás még folyamatban van és az milyen szakban tart, ezért szükségtelen minden közlés előtt vagy után tájékoztatást adni arról, hogy a büntetőeljárás még nem nyert jogerősen befejezést.

A felperes által valótlannak és sérelmesnek ítélt közlések vizsgálata során abból indult ki, hogy nem annak van jelentősége, hogy ténylegesen gyanú, vagy utóbb vád tárgyát képezte-e az adott közlés, hanem annak, hogy a hangfelvételek, illetőleg a tanúvallomás ezen közléseket alátámasztotta-e. E körben megállapította, hogy valamennyi sérelmezett közlés a hangfelvételen megtalálható, illetőleg a hangfelvételen elhangzottak alapján vont le a II. rendű alperes olyan következtetéseket, melyeket a tanúvallomásában a nyomozóhatóság előtt is megerősített. Kiemelte azt, hogy a II. rendű alperest a büntetőeljárás során a hatóságok tanúként hallgatták meg, a hamis tanúzás törvényes következményeire történő figyelmeztetést követően. Ennek során a II. rendű alperes a perbelivel egyező nyilatkozatot tett, az általa elmondottak valóságtartalmának vizsgálata pedig ugyancsak a büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. A személyiségvédelmi per nem szolgálhat a büntetőeljárás "árnyékperéül", azonban a bizonyítékok körében külön jelentőségét látta annak, hogy a II. rendű alperes a büntetőeljárásban a hamis tanúzás törvényes következményeire történő figyelmeztetés mellett tette meg a perbelivel egyező nyilatkozatát. Mindemellett a büntetőeljárás adatai között nyomatékkal szerepel a II. rendű alperes tanúvallomása és az általa készített hangfelvétel, mely felvételen szereplő ... a hanganyagot sajátjaként elismerte, azok valóságtartalmát a 70.P.20.679/2015. számú perben nem tette vitássá.