A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21025/2011/6. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 357. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin
Pfv.III.21.025/2011/6.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a jogtanácsos által képviselt Magyar Állam felperesnek a dr.Bagdi László ügyvéd által képviselt alperes ellen nyugdíjpótló járadék megállapítása iránt az Orosházi Városi Bíróság előtt 5.P.20.550/2009. számon folyamatban volt és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 1.Pf.25.794/2010/6. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által 44. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
I n d o k o l á s
Az 1940-ben született alperes 1990. május 10-én gépjárműbalesetet szenvedett, sérülései miatt mozgásában korlátozottá, nehéz fizikai munka végzésére és fokozott felelősséggel járó munkakör betöltésére alkalmatlanná vált. A felperes keresetpótló járadékot fizetett az alperes részére, amelynek mértéke a többszöri felülvizsgálatot követően 2007-ben bruttó 255.164 forint volt.
A felperes a keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság 2009. január 1. napjától nyugdíjpótló járadékot állapítson meg havi 50.000 forint összegben, másodlagos kérelme arra irányult, hogy amennyiben az alperes "dolgozhatna", akkor a keresetlevél beadásától számított hat hónapra visszamenőleg, 2007. március 1-jétől a járadékot a bíróság szállítsa le havi 50.000 forintra.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a nyugdíjkorhatár elérése nem ad alapot annak megállapítására, hogy azt követően az alperes ne dolgozhatna tovább, így az elérhető jövedelmét ennek alapján kell meghatározni.
Az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító 5.P.20.242/2008/27. számú ítéletét a felperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság az 1.Pf.25.337/2009/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította a nyugdíjkorhatár elérésekor megállapítható nyugdíjjal kapcsolatos bizonyítás lefolytatása érdekében.
Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság igazságügyi orvosszakértőt és igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki és a lefolytatott bizonyítás alapján meghozott ítéletében a felperest terhelő havi 290.920 forint keresetpótló járadék összegét 2010. január 1. napjától kezdődően havi 163.375 forintra leszállította és a fizetési kötelezettség jogcímét nyugdíjpótló járadékra módosította. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes hosszan tartó üléssel együtt járó munkakörben dolgozni nem tud, így a baleset előtti pénzügyi, számviteli munkát ellátni nem képes. A bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértő szerint az alperesnél diagnosztizált természetes kóroki betegségek önmagukban való fennállása esetén is valószínűsíthetően nem képes az alperes a könyvelői munkakör ellátására. Az alperes becsatolta dr.F.Z. igazságügyi orvosszakértő véleményét, amely szerint az alperes könyvelői tevékenységet a balesetből eredő egészségromlás miatt nem végezhet. Az elsőfokú bíróság a kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleményét fogadta el az ítélkezés alapjául, figyelembe véve azt, hogy az alperes korábban a szakvéleményben foglaltakat nem vitatta és a magánszakértői véleményt indokolatlanul késedelmesen terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság a nyugdíjpótló járadékot az igazságügyi könyvszakértői véleményben megállapított, a felperes által is elfogadott legnagyobb összegben határozta meg a 2008. december 31-éig feltételezett munkavégzés figyelembevételével. A felperes a módosított keresetében 2010. január 1-jétől kérte a járadék leszállítását, ezért a kezdő időpontot az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemmel egyezően állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes nyugdíjpótló járadék fizetési kötelezettségét 2009. január 1-jétől kezdődően szállította le, egyebekben pedig helybenhagyta.
A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte az alperes által becsatolt igazságügyi orvosszakértői véleményt a Pp. 141. §-ának (6) bekezdése alapján, ennek azonban azért nem volt jelentősége, mert függetlenül attól, hogy az alperes korábbi munkavégzését a balesetből eredő és sorsszerű megbetegedései mennyiben gátolják, azt nem lehet megállapítani, hogy az alperes a nyugdíjkorhatárt követően is dolgozott volna. Az igényérvényesítés határidejének módosítására pedig a Pp. 247. § -a (1) bekezdésének b) pontja alapján megengedett keresetfelemelésre tekintettel lehetőség volt.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!