BH 1999.3.95 I. Az emberölés befejezett kísérlete esetén az önkéntes eredményelhárítás megállapítására nyújt alapot, ha az elkövető nyomban a tényállásszerű ölési cselekmény megvalósítása után megteremti a lehetőséget a sértett életének a megmentésére, és ez sikerre vezetett (tárgyi oldal), valamint az elkövető szándéka megfordul, és az a sértett életének a megmentésére irányul (alanyi oldal); ilyen esetben ha az életveszély ténylegesen bekövetkezett: maradékcselekményként az életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye [Btk. 17. § (3) bek., 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].

II. Ha az alkoholista életvezetésű vádlottal szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést szab ki a bíróság, általában indokoltnak mutatkozik a pártfogó felügyelet elrendelése [Btk. 89. § (2) bek., 82. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1998. március 26. napján kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének a kísérlete miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, valamint elrendelte a vádlott kényszergyógyítását.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott szakképzettséggel nem rendelkezik, 1998. február hónapja óta mint konyhalány áll az egyik vállalkozó alkalmazásában. Férjezett, a férje munkanélküli, havonta 12.000 forint segélyben részesül, gyermektelen, büntetve nem volt.

A vádlott és a férje - az ügy sértettje - több mint egy éve élettársak voltak, és a sértett házában laktak. A vádbeli napon a sértett 15.45 órakor érkezett haza. A vádlott nem tudta, hogy az élettársa hol járt, és emiatt féltékeny volt rá. Ingerülten kérdőre vonta, majd elment otthonról. A büfében megivott 3-4 dl vörösbort, utána az anyjánál járt, és 18.40 óra körüli időben érkezett haza, ittas állapotban. A sértettel - aki szintén ittas állapotban volt - a konyhában veszekedni kezdett, hogy miért csavargott és délután miért nem ment haza. Ennek során a sértett a vádlottat kézzel arcul ütötte, és a nyakát megfogta. Mivel ez máskor is előfordult, a vádlott kikapta a konyhaszekrény fiókjából a legnagyobb - az emberi élet kioltására is alkalmas - 16,7 cm pengehosszúságú, kiélezett, hegyben végződő konyhakést, és azzal hat esetben kis, legfeljebb közepes erővel különböző testtájékokon kaszáló és csapkodó mozdulattal megvágta a sértettet, egy esetben pedig közepes erővel, direkt mozdulattal a bal bordaív vetületén, a felhas felé irányulva megszúrta őt.

A sértett erősen vérezni kezdett, a vádlott rádöbbenve, hogy mit tett, a postához ment és 20.50 órakor a segélykérő telefonon tettét a rendőrségnek bejelentette, a rendőröket meg is várta, és a házukhoz vezette.

A vádlott távozása után a sértett a fürdőszobában magáról a vért letörölte, majd a szobában az ágyra feküdt. A helyszínre érkezve a rendőrök itt találták meg, mentőt hívtak és így került a kórházba.

A vádlott magatartása következtében a sértett a bal bordaív vetületének felhas felé irányuló, a máj jobb lebenyének folytonosságmegszakadását eredményező szúrt-metszett sebzését szenvedte el. Ennek következtében hashártya mögötti lágyrészbevérzés, valamint szabad hasüregi vérgyülem alakult ki. A szúrcsatorna hossza legkevesebb 10 cm lehetett. A sérülés tényleges gyógytartama 8 napon túli volt, a máj jobb lebenyének szúrt sérülése és ennek következményeként kialakult szabad hasüregi vérgyülem miatt azonban közvetlen életveszéllyel járt. Az életveszélyt az idejekorán érkezett és szakszerű orvosi ellátás hárította el, ennek hiányában a sérülés halálos eredménnyel járt volna.

A többi sérülés tényleges gyógytartama 8 napon belüli volt.

A vádlott a korához viszonyítva éretlenebb, érzelmileg az átlagosnál labilisabb személyiség, mely azonban a beszámíthatóságát nem érinti. 16 éves kora óta, és az utóbbi időben rendszeresen fogyaszt szeszes italt. Fiatal kora ellenére alkoholfüggőségben szenved, melynek testi, idegrendszeri és életvezetési jellegzetességei nála megtalálhatók. Kényszergyógyítása indokolt, és annak egészségügyi ellenjavallata nincs.

A cselekmény elkövetésekor vérében 2,11 ezrelék volt a véralkohol-koncentráció, ami közepes fokú alkoholos befolyásoltsági állapotot jelentett.

A sértett bántalmazása folytán mindkét arcfelén és a homlokán piros bőrpír keletkezett, melynek tényleges gyógytartama 8 napon belüli volt.

A sértett vérében 1,73 ezrelék volt a véralkohol-koncentráció.

A vádlott a cselekmény elkövetését megbánta, és a sértettel az elsőfokú bíróság ítéletének a meghozatala előtt - 1998. március hó 6. napján - házasságot kötött.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész - a fellebbezéseket alaptalannak tartva - az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.

A megyei bíróság a büntetőeljárás szabályainak megfelelően lefolytatott eljárás során maradéktalanul eleget tett a tényfelderítésre vonatkozó kötelességének. Miután a vádlott a tárgyaláson élt a vallomástétel megtagadásának a jogával [Be. 87. § (2) bek.], és a sértett a mentességi joga [Be. 66. § (1) bek. a) pont] folytán nem kívánt tanúvallomást tenni: nem kifogásolható az, hogy az elsőfokú bíróság a cselekmény lefolyásával összefüggő lényeges tényeket a vádlottnak a - tárgyaláson felolvasott - nyomozati vallomása és az igazságügyi orvos szakértőnek a vádlott vallomását mindenben alátámasztó, valamint a tárgyaláson történt meghallgatása alkalmával is fenntartott szakvéleménye alapján állapította meg.