BH 1999.1.4 A rágalmazás vétsége miatt folyamatban levő büntetőügyben nem indokolt a büntetőeljárásnak a társadalomra veszélyesség csekély fokára - mint büntethetőséget kizáró okra - hivatkozással való megszüntetése, ha a polgármesteri hivatal előtt folyamatban levő birtokháborítási eljárás során a terheltnek a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas és bűncselekmény elkövetésével terhelő tényállításai nem álltak összefüggésben a birtokvita tárgyával és az ügy elbírálására nem voltak kihatással [Btk. 28. §, 71. § (1) bek., 179. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1997. május 30. napján meghozott ítéletével a terheltet 2 rb. rágalmazás vétsége miatt 130 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, és az egynapi tétel összegét 120 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt egy betéti társaság képviselője, büntetlen előéletű, egy tízmillió forint értékű ingatlan résztulajdonosa.

A terhelt, valamint a magánvádlók között 1995. évben birtokháborítás miatt eljárás folyt a polgármesteri hivatal előtt. A birtokháborítási eljárásban a terhelt beadványt nyújtott be a hatósághoz, és ebben a magánvádlókról azt írta: "rendkívül primitív személyiségi jellemzőkkel rendelkező egyének, törvénytisztelő mivoltuk alaposan kétségbe vonható, évek óta az adótörvényt megkerülve gépjárművet tárolnak".

A birtokháborítási ügyben 1995. augusztus 18-án tartott meghallgatáson a terheltnek ezt a beadványát az eljáró ügyintéző a magánvádlók jogi képviselőjének átadta; a magánvádlók a beadványban írtak miatt 2 rb. rágalmazás vétsége miatt 1995. szeptember 13-án terjesztettek elő magánindítványt a terhelttel szemben.

Az elsőfokú bíróság nem tartotta szükségesnek a valóság bizonyításának az elrendelését, és arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt olyan tényeket állított a magánvádlókról, amelyek a becsület csorbítására alkalmasak, ezért a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében írt rágalmazás vétségének a törvényi tényállása megvalósult.

A megyei bíróság az 1997. szeptember 10. napján kelt ítéletével a terhelt bűnösségének a megállapítását mellőzte, a 2 rb. rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapított tényállást irányadónak elfogadva, a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a terhelt által formálisan megvalósított rágalmazás társadalomra veszélyességének a foka olyan csekély, amely a legenyhébb büntetés kiszabását is szükségtelenné teszi [Btk. 28. §, 71. § (1) bek.].