A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20111/2011/5. számú határozata házasság felbontása és járulékai tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §]

Pfv.II.20.111/2011/5.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt a Váci Városi Bíróság előtt 8.P.20.878/2004. szám alatt megindított majd a Pest Megyei Bíróság 1.Pf.21.843/2010/4. számú részítéletével a peres felek között létrejött peren kívüli megállapodások, majd az alperes által 2006. július 27-én tett egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége tárgyában részben befejezett perében az említett számú másodfokú részítélet ellen a felperes által 113. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság részítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy az adóhatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A peres felek kétszer kötöttek egymással házasságot. Az első, 1986-ban kötött házasságukat a V.i Városi Bíróság 1999. június 9-én jogerőre emelkedett ítéletével bontotta fel. A házasság felbontását követően a peres felek élettársként éltek együtt, majd 2000. július 13-án ismételten házasságot kötöttek. 2003. évre azonban a házastársak között a viszony olyannyira megromlott, hogy közöttük esetenként már tettlegességre is sor került. A házasélet megromlásában jelentős szerepe volt a gyermekkorától süketnéma alperesnek az 1990-es évek végén jelentkező affektív pszichiátriai megbetegedése (pszichózis mániáko depresszíva) főleg depresszív tüneteinek, amelyet nem kezeltek. Betegsége miatt megváltozott hangulati állapotában az alperes dolgozni nem volt képes, ami számtalan konfliktus forrása volt, éppúgy mint a családjával szembeni sajátos magatartása, az otthoni teendőkkel szemben is megnyilvánuló közömbössége. Mindezt a gyermekei és a házastársa egyre nehezebben tolerálták.

2003. évtől kezdődően az alperes számtalan esetben az édesanyjához költözött vissza, majd időlegesen a felek az életközösséget helyreállították. 2004. augusztus 1-jén az alperes szuicid szándékkal nagy mennyiségű gyógyszert vett be. A felperes az alperest kórházba szállította és 2004. augusztus 19-ig a V.i Kórház Pszichiátriai Osztályán kezelték. Amikor innen az alperest elbocsátották, már nem tért haza. Ezzel a házastársak között az életközösség végleg megszűnt. Az alperes először az édesanyjához költözött, majd később - a gyermekkori megbetegedéséből eredő süketnémaságára tekintettel - Pn a S. Lakóotthonban nyert elhelyezést.

2003. december 11-én az alperes a házastársi közös lakásuk, a Sz. . hrsz. alatt nyilvántartott, és természetben a Sz., Á. utca alatti lakóház és udvar megjelölésű ingatlan tekintetében a házastársa, V. A. különvagyonát elismerő, ügyvéd által szerkesztett illetőleg ellenjegyzett szerződést írt alá. A szerződés 3. pontja szerint a szerződő felek egyezően jelentik ki, hogy a különvagyon jogi természetét ismerik. A 4. pont azt tartalmazza, hogy a fenti ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban egyedül és kizárólagosan V. A. tulajdonaként van nyilvántartva, ezért a jogügyletük földhivatali eljárást nem igényel. A szerződés rögzítette, hogy azt egyidejűleg a szerződő felek tényállásnak is tekintik. A szerződés utolsó bekezdése szerint a meghatalmazott ügyvéd a szerződést a megbízásnak megfelelően készítette el, a felek előtt felolvasta, felolvasásra a felek rendelkezésére bocsátotta, annak tartalmát és jogi következményeit megmagyarázta, majd a szerződést az ügyfelek, mint akaratukkal mindenben megegyezőt az ellenjegyző ügyvéd előtt saját kezűleg aláírták és aláírásukkal egyben azt is igazolták, hogy a szerződés egy-egy példányát átvették.

2004. augusztus 19-én, azt követően, hogy az öngyilkossági kísérlete után az alperest a V.i Kórház Pszichiátriai Osztályáról elbocsátották egy "megállapodást" is aláírt. Ez a megállapodás, amelyet az alperes a felperes által megírt szövegről másolt át, azt tartalmazza, hogy a felek házasságukat közös akarattal kívánják felbontani, a gyermekek V. A. gondozásában maradnak, a férj nem igényel tartásdíjat, és az ingóságokat akként osztották meg, hogy a felperes kifizet az alperes részére 500.000 forintot, amelynek átvételét az alperes elismeri. A lakás és az autó a férj tulajdonát képezi, és az alperes minden ellenszolgáltatás és térítés nélkül a közös lakásból elköltözik. Egyéb tekintetben megállapodtak, hogy egymással szemben a továbbiakban semmiféle követelésük nincs. A megállapodás vonatkozó kitétele szerint "ezt a megállapodást felelősségem teljes tudatában nem erőszak hatására írtam".

Sem az ügyvédnél aláírt szerződés, sem az utóbb említett megállapodás rögzítésénél és aláírásánál jelnyelvi tolmács nem volt jelen.

Bár az alperes többféle megbetegedés miatt állt orvosi kezelés alatt és peres eljárásokban is személyesen vett részt, affektív megbetegedését jelen eljárásig kifejezetten nem észlelték. 2006-ban egy bőrgyógyászati osztályon történt kezelése során kértek pszichiátriai konzíliumot affektív megbetegedés gyanúja miatt. Korábban csupán depressziós kórképet, illetőleg akut stresszreakciót diagnosztizáltak nála. Az orvosi kezelések során az alperessel való kommunikációban a kezelők, illetőleg ápolók jelnyelvi tolmácsot nem vettek igénybe, holott az alperessel kapcsolatos kommunikációs nehézségeket észlelték. Már 2004-ben sem tudták az alperest exploráltatni, kontaktusba vonni őt nem lehetett. Ennek megfelelően a kezelőorvosoknak, ápolóknak nem volt tudomása arról, hogy az alperes milyen szerződéseket írt alá, és ennek megfelelően az alperes kezelése az aktuális problémáira szorítkozott. A jelen eljárásban a házastársi közös vagyon megosztására irányuló viszontkeresetet jogi képviselő útján előterjesztő alperes 2006. július 27-én ezen eljárás megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatot tett, amely jognyilatkozata a bíróság észlelése szerint is az érdekeivel ellentétes volt.

A felek házasságát a bíróság 63. sorszámú részítéletével bontotta fel. A felek akkor még kiskorú 1991. október 31-én született J. utónevű gyermekének az elhelyezéséről, továbbá e gyermek és az 1980. november 11-én született A. utónevű közös gyermek tekintetében az alperest terhelő gyermektartásdíjról, valamint a kiskorú gyermek és az alperes közötti kapcsolattartásról is határozott. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperesnek a házastársi tartásdíj iránti viszontkeresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság részítélete a másodfokú bíróság 2007. június 19-én kelt 1.Pf.21.562/2007/5. számú részítéletével jogerőssé vált. Ezt követően az elsőfokú bíróság a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában az eljárást folytatta, miután az alperes a házastársi közös vagyon megosztására irányuló viszontkeresete tárgyában a per megszüntetésére irányuló nyilatkozatát még a részítélet meghozatala előtt visszavonta és a korábbi jogi képviselője is jelezte, hogy a per megszüntetésével nem ért egyet, mert az az ügyfele érdekeit súlyos mértékben sérti.