BH+ 2010.7.288 Ha a tetten ért tolvaj személy elleni erőszakot alkalmazva úgy menekült el a helyszínről, hogy a lopott dolgot is magával viszi, a kifejtett erőszak kettős céljára figyelemmel a rablás megállapításának van helye [Btk. 321. § (2) bek.].

Az I. r. terheltet a városi bíróság a 2008. április hó 9. napján kelt, illetve a megyei bíróság a 2008. szeptember hó 23. napján jogerős ítéletével társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt mint többszörös visszaesőt 4 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, egyben a korábbi összbüntetési ügyben alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette.

Az elsőfokú ítéletben megállapított, a másodfokú bíróság által kiegészített, helyesbített tényállás lényege a következő.

Az I. r. és a II. r. terhelt 2007. augusztus hó 7. napján a hajnali órákban lopás céljából megjelentek a kft. üzlethelyiségénél a Citroen Saxo típusú személygépkocsival. Az I. r. terhelt a gépjármű első és hátsó rendszámát egy nylon zacskóval letakarta, majd kesztyűt húzott fel és egy kővel betörte az üzlethelyiség bejárati ajtajának üvegét.

Az I. r. terhelt a keletkezett nyíláson át behatolt az üzlethelyiségbe, majd onnan egy 274 588 forint értékű elektromos útbontó kalapácsot, 2 darab összesen 263 540 forint értékű fúrókalapácsot és 2 darab összesen 25 711 forint értékű fúrószárat adott ki a II. r. terheltnek, aki azt a gépkocsi csomagtartójába helyezte el.

Az üzlethelyiséggel szemközti terület biztonsági őre észlelte a bűncselekmény elkövetését, ezért a helyszínre indult. A II. r. terhelt, amikor észrevette a biztonsági őr közeledését, előbb szólt az I. r. terheltnek, hogy jöjjön ki, majd beszállt a gépkocsiba és az eltulajdonított tárgyakkal a helyszíntől távolabb hajtott és kb. 15 méterre megállt.

Az üzlethelyiségből távozó I. r. terhelt a kezében további, összesen 226 427 forint értékű műszaki cikkel megpróbált a helyszínről elszaladni, azokat a biztonsági őr felszólítására sem dobta el. Majd az egyik szerszámot a biztonsági őr felé dobta, aki az I. r. terhelt karját megfogta, ekkor az I. r. terhelt kiejtette kezéből a többi szerszámot és menekülni akart, amit a biztonsági őr igyekezett megakadályozni, így mindketten a földre kerülve dulakodtak. A biztonsági őr a dulakodás közben az I. r. terheltet a földre leszorította, aki segítségért kiáltott, mire a II. r. terhelt visszament a helyszínre és a biztonsági őr felé rúgott két alkalommal is, amelynek következtében a biztonsági őr szorításából az I. r. terhelt kiszabadult és a helyszínről elmenekült, majd a gépkocsival a helyszínről mindketten eltávoztak és az eltulajdonított műszaki cikkeket egy ismeretlen személynek értékesítés végett átadták.

A terheltek a bűncselekménnyel mindösszesen 790 266 forint kárt okoztak, amelyből a helyszínen hagyott tárgyak lefoglalásával 226 427 forint kár megtérült, míg a meg nem térült kár 563 839 forint volt.

A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt bíróságtól nem kapta meg az általa kért iratok másolatát, hogy a másodfokú bíróság a bejelentett tanúit nem hallgatta meg.

Újabb beadványában kifogásolta, hogy a bíróság a biztonsági őr vallomását fogadta el a tényállás megállapításánál annak ellenére, hogy a tanú az eljárás során ellentmondásos vallomásokat tett.

Arra hivatkozott, hogy a biztonsági őr volt az, aki rátámadt és ő csupán védekezett, amelynek során súlyos sérüléseket is elszenvedett. Álláspontja szerint jogos védelmi helyzetben cselekedett az őt személyi szabadságától megfosztó, neki sérüléseket okozó biztonsági őrrel szemben. Az eltulajdonított dolgok megtartása végett erőszakot nem alkalmazott, kizárólag a menekülés érdekében történt dulakodás.

Az őt támadó és menekülésében is üldöző biztonsági őr közelsége miatt nem volt abban a helyzetben, hogy a korábban eltulajdonított és a gépkocsi csomagtartójában lévő dolgoktól a menekülést megelőzően megszabaduljon.

A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a terhelt a korábbi beadványaiban írtakat megismételve állította, hogy az ügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályok megsértésével állapították meg a bűnösségét rablás bűntettében.

A Legfőbb Ügyészség átiratában és az ügyész a nyilvános ülésen is a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályban fenntartására tett indítványt.

A nyilvános ülésen a védő az írásbeli indítványtól eltérően a bizonyítási indítványok elutasítását nem sérelmezte. Érvei szerint az I. r. terhelt birtokából az eltulajdonított ingóságok a dulakodás során kikerültek, így az általa alkalmazott erőszak kizárólag a menekülést szolgálta, ugyanakkor a biztonsági őr nem tudhatta, hogy az autóban lopott ingóságok vannak. A cselekmény minősítésének megváltoztatását kérte.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és az sem közvetlenül, sem közvetve - a bizonyítékok értékelésének téves voltával érvelve - nem támadható.

Nincs lehetőség bizonyítás felvételére, újabb tanúk meghallgatására, eltérő tényállás megállapítására.

A jogerős határozatban megállapított tényállással ellentétes események vizsgálata is kívül esik a felülvizsgálat körén.