A Fővárosi Törvényszék K.706750/2020/21. számú határozata menekültügyi mulasztási per tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 13. § (1) bek.] Bíró: Dudás Dóra Virág

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 11.K.706.750/2020/21.

A felperes: felperes neve (felperes címe)

A felperes képviselője: Pohárnok Barbara Ügyvédi Iroda fp-i jogi képviselő címe2., ügyintéző: dr. Pohárnok Barbara ügyvéd)

A felperesi érdekelt: fp-i érdekelt neve (fp-i érdekelt címe1)

A felperesi érdekelt képviselője: dr. Huszár Katinka munkatárs

Az alperes: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (1117 Budapest, Budafoki út 60.)

Az alperes képviselője: dr. Mágó András r. alez. igazgató

A per tárgya: menekültügyi mulasztási per

Í T É L E T

A bíróság a keresetet elutasítja.

A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 30 000 (Harmincezer) Ft eljárási illetéket a felperes személyes költségmentessége miatt az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Kúriához címezve, de a jelen bíróságán kell elektronikus úton benyújtani. A Kúria az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást kell tartani. Tárgyalás tartását a fellebbező fél fellebbezésében, az ellenfél pedig a fellebbezési ellenkérelmében kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] Az Xi állampolgárságú felperes 2017. szeptember 4. napja óta tartózkodott Magyarország területén tartózkodási engedélyekkel. Az idegenrendészeti hatóság legutóbb 2020. szeptember 30. napjáig érvényes egyéb célú tartózkodási engedélyt állított ki részére. A felperes 2020. szeptember 10. napján menedékkérelmet terjesztett elő személyesen az alperes székhelyén. Az alperes azonban nem vette nyilvántartásba a kérelmet és nem indította meg a menekültügyi eljárást. 2020. szeptember 11. napján kelt tájékoztatásában arról értesítette a felperes jogi képviselőjét, hogy a járványügyi helyzetre tekintettel 2020. december 31. napjáig a menedékkérelmek előterjesztésére a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) 270. § (1) bekezdése szerint főszabályként kizárólag az Átv. 268-269. §§-aiban foglalt eljárást követően kerülhet sor, amely alapján - tekintettel a 292/2020. (VI.17.) Korm. rendelet 1. §-ára is - a felperesnek először Magyarország kijevi vagy belgrádi nagykövetségén kell személyesen előterjesztenie a menedékjogi kérelem benyújtására Xyuló szándék-nyilatkozatát.

A kereset, a védirat, az érdekelt

[2] A felperes 2020. szeptember 25. napján keresetet nyújtott be az alperessel szemben, amelyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes elmulasztotta menekültügyi eljárás megindítására és lefolytatására vonatkozó jogszabályi kötelezettségét. Előadta, hogy álláspontja szerint az Átv. 268-270. §§-aiban található azon szabályrendszer, amely előzetes szándéknyilatkozat megtételétől teszi függővé a menekültügyi eljárás megindítását, ellentétes az Európai Unió jogával, valamint a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi Genfi Egyezmény (a továbbiakban: Genfi Egyezmény) rendelkezéseivel. Előadta, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 18. cikke által biztosított menedékjog magában foglalja a tisztességes és hatékony menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés jogát, amelyet alátámaszt a 2013/32/EU Xyelv (a továbbiakban: Eljárási Xyelv) és a 2013/33/EU Xyelv (a továbbiakban: Befogadási Xyelv) is. Kifejtette, hogy harmadik országbeli állampolgárként az Európai Unió területén tartózkodásával az Eljárási és Befogadási Xyelvek hatálya alá tartozik, így nemzetközi védelmet kérelmező személynek minősül attól a pillanattól, hogy kinyilvánította a nemzetközi védelem Xti kérelem benyújtására Xyuló szándékát. Hivatkozott továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: Egyezmény) 1. cikkére, amely alapján álláspontja szerint Magyarországnak fennáll a joghatósága személye felett, így eleget kell tennie a 3. cikkből fakadó azon kötelezettségének, hogy szigorú, alapos vizsgálatot folytasson arra vonatkozóan, hogy nem fenyegeti-e a visszaküldés tilalmát sértő bánásmód a célországban. Ennek hiányában a Sba vagy Zba, tehát harmadik országokba történő "átXyítással" ki lenne téve a lánc-visszaküldés veszélyének, ami szintén sérti az Egyezmény 3. cikkét. Amennyiben vissza kellene térnie Xba, ott politikai véleménye miatt üldöztetésnek lenne kitéve, tekintettel arra, hogy Magyarországra érkezését megelőzően aktív ellenzéki aktivistaként tevékenykedett, ami miatt az Xi hatóságok látókörébe került. Ennek alátámasztásaként a felperes több okirati bizonyítékot is csatolt keresetleveléhez. Hivatkozott továbbá arra, hogy az Európai Unió joga alapján a tagállamok kötelezettsége a benyújtott menedékkérelmek megvizsgálása, így ez alól kivételt tenni, és a menedékkérőt érdemi vizsgálat nélkül elküldeni a kérelem előterjesztése szerinti országból csak az uniós jog, elsősorban az Eljárási Xyelv kifejezett felhatalmazó rendelkezése alapján lehet. Jelen esetben azonban ilyen rendelkezés nincs, az Átv. alapján más országba történő "Xyítása" mindenfajta uniós jogi alapot nélkülöz, annak megvalósítására nincs is lehetőség, mivel nem tudná jogszerűen átlépni a szerb vagy ukrán határt a szándéknyilatkozat nagykövetségen való előterjesztésének céljából.

[3] Épp ezért a felperes álláspontja szerint a bíróságnak az uniós jog hatékony érvényesülésének elve alapján mellőznie kell az Átv. rendelkezéseinek alkalmazását, és a jogvitát az Eljárási Xyelv rendelkezéseinek közvetlen alkalmazásával kell elbírálnia. Ennek hiányában indítványozta, hogy a bíróság forduljon az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatal Xti kérelemmel abban a kérdésben, hogy az uniós joggal összeegyeztethető derogációnak minősül-e az Átv. által intézményesített eljárásrend. E körben kifejtette, hogy Magyarországnak nem volt felhatalmazása az Átv. megalkotásával az uniós jog ilyen jellegű derogációjára, valamint annak az ügyben való egyediesítést nélkülöző alkalmazására az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 72. cikke alapján. Az Átv. indokolása alapján ezen eljárás bevezetését az országon kívülről érkező személyek által jelentett járványügyi kockázat indokolja, a felperes azonban már három éve jogszerűen Magyarországon tartózkodott, így az esetében nem volt indokolt, hogy ezen eljárás szerint nyújtsa be menedékkérelmét. Az Átv. rendelkezéseinek esetében való alkalmazása megfosztja őt a Charta 18. cikkében nevesített menedékhez való jogtól, kivonja őt az Eljárási és Befogadási Xyelvek hatálya alól, valamint az uniós jogban ismeretlen, így azzal ellentétes eljárást alkalmaz a harmadik országba történő "Xyításával", amellyel kiteszi a Charta 4. és 19. cikkében és az Egyezmény 3. cikkében biztosított eljárási garanciák mellőzésével lefolytatott eljárásnak. Az Átv. rendelkezéseinek alkalmazása megfosztja döntési és cselekvési autonómiájától, és jogsértésre kényszeríti, hiszen így Sba vagy Zba kényszerül utazni, ami sérti az Egyezmény 8. cikkében nevesített magánélet tiszteletben tartásához való jogot is, mivel a hatékony és észszerű időn belül lefolytatott menekültügyi eljáráshoz való jog e cikk védelmét élvezi. Kereseti hivatkozásainak alátámasztása érdekében a felperes részletesen hivatkozott az Európai Unió Bíróságának, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) döntéseire is.