BH 1994.1.10 I. A fogolyzendülés bűntette akkor is megvalósul, ha a fogvatartottak részéről kitörési kísérlet vagy a büntetés-végrehajtási intézet rendjét súlyosan zavaró cselekmény, esemény nem történt [Btk. 246. § (1) bek.].

II. A fogolyzendülés és a rongálás bűnhalmazatban megállapításának van helye, ha a zendülés során a fogvatartottak a zárkáikban a berendezési tárgyakat megsemmisítve törnek-zúznak, és ezáltal vagyoni kárt okoznak [Btk. 12. § (1) bek., 246. §, 324. §].

III. Fogolyzendülés esetén a büntetés korlátlan enyhítésének kizárólag azokkal a terheltekkel kapcsolatban van helye, akik az ellenszegülést önként vagy a hatóság felszólítására hagyták abba; ez a rendelkezés nem alkalmazható azoknak a terhelteknek az esetében, akiknek az ellenszegülését a bv.-intézet őrszemélyzete törte le [Btk. 246. § (4) bek.].

A megyei bíróság az I. r. vádlott és 33 társa ellen fogolyzendülés bűntette és rongálás vétsége miatt indított büntetőügyben eljárva a vádlottakat különböző fő- és mellékbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlottak 1990. év tavaszán az M.-i Büntetés-végrehajtási Intézetben töltötték a büntetésüket. Tudomásuk volt a készülő közkegyelmi törvény előkészületeiről, és a hírek naponta változtak arra nézve, hogy a törvény mikor lép hatályba, az kire és milyen körben vonatkozik. Mindez feszültséget okozott, amelyet fokozott a zárkák túlzsúfoltsága és a büntetőeljárások elhúzódása is. A vádbeli napon az egész bv.-intézetre kiterjedő zendülés kezdődött, amely abban állt, hogy a fogvatartottak különféle eszközökkel verték az ablakrácsokat, miközben amnesztiát követeltek.

Az intézet parancsnoka az intézet teljes állományát berendelte, más bv.-intézettől és a helyi rendőrségtől erősítést kért és kapott, vezetékes rádión a foglyokat felszólította a zendülés abbahagyására, a magánelzárás fenyítését töltő I. r. és XIII. r. vádlottat megbilincseltette. A fogvatartottak egyik zárkából sem próbáltak kitörni, sőt a zárkák ajtaját eltorlaszolták, amikor az őrség tagjai az ételbeadó nyíláson át vizet locsoltak be és könnygázsprayt szórtak be.

Ez a zavarkeltés mintegy 5 órán át tartott, a bv.-parancsnokság egyik főtisztviselője a fogvatartottak képviselőivel megbeszélést folytatott, tájékoztatva őket a közkegyelmi törvény előkészítéséről, egyben felhívta rajtuk keresztül a foglyokat az ellenszegülés további felhagyására. A küldöttek visszatérve a zárkáikba a torlaszokat megszüntették, az ellenszegüléssel felhagytak, és vállalták az okozott károk megtérítését.

Az ügyben szereplő 34 vádlott közül többen 7 zárkában törtek-zúztak, kitörték az ablakokat, megrongálták a mosdókagylókat és a WC-t, összetörték az ágylétrákat, az ételbeadó nyílásait, bezúzták a szekrényeket, megrongálták az asztalokat, összekenték a falakat. Az okozott kár egyik zárkában sem haladta meg a 10 000 forintot.

A megyei bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg, így azt a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta a felülbírálat alapjául.