A Kúria Kvk.37890/2016/3. számú precedensképes határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 2013. évi CCXXXVIII. törvény (Nsztv.) 79. §, 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 208. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) IX. cikk (3) bek.] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Rothermel Erika

A határozat elvi tartalma:

Az Alaptörvény értelmében alapjogot, illetve a Kormány Alaptörvényben kapott felhatalmazását normatív megalapozottság hiányában bírói döntéssel nem lehet korlátozni.

Kapcsolódó határozatok:

*Kúria Kvk.37890/2016/3.*, 16/2019. (V. 14.) AB határozat

***********

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Kvk.II.37.890/2016/3.

A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke,

D r. Rothermel Erika előadó bíró,

Dr. Kalas Tibor bíró

A kérelmező:

A kérelmezett: Nemzeti Választási Bizottság

(alperes címe)

Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező

A felülvizsgálni kért határozat: Nemzeti Választási Bizottság

81/2016. sz. határozata

Rendelkező rész

A Kúria

- a Nemzeti Választási Bizottság 81/2016. számú határozatát helybenhagyja;

- kötelezi a kérelmezőt, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az államnak 10.000 (azaz tízezer) forint eljárási illetéket.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A kérelmező 2016. szeptember 15-én kifogást nyújtott be a Vas Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB) a Kormány "Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét" kezdetű, a megyei napilapban megjelent hirdetései miatt. A kérelmező álláspontja szerint az OEVB hatáskörét az alapozta meg, hogy a kampánytevékenység közvetlen hatást gyakorol a Vas Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi választópolgárokra.

[2] Állította, hogy a kifogásolt kampánytevékenység és a kampányeszköz használata sérti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2.§ (1) bekezdés c) és e) pontjaiban foglalt, az esélyegyenlőség a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét.

[3] Állításainak alátámasztásaként - a kampánytevékenységre fordítható összegek tekintetében - állította, hogy a kifogásolt hirdetés megjelentetése alkalmanként hétfő-csütörtöki lapszámokban 633.412 forint/nap, a pénteki és szombati lapszámokban 760.095 forint/nap. Így összesen a hivatkozott hirdetések költsége 2.533.648 forint. Ehhez képest az MSZP szombathelyi szervezetének havi működési kiadása 304.261 forint, melynek a kigazdálkodása igen nagy nehézséget jelent, akár egy hirdetés megjelentetése. Álláspontja szerint a Kormány tevékenysége sérti az esélyegyenlőség alapelvét és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, mert a Kormány csak a saját maga számára teremt forrást, az ellenfelek számára nem.

[4] A fentiek alapján kérte, hogy a választási bizottság a kifogásnak adjon helyt, állapítsa meg a jogszabálysértés tényét és a Kormányt tiltsa el a jogszabálysértő kampánytevékenység folytatásától az országgyűlési egyéni választókerületben.

[5] Az OEVB elnöke 2016. szeptember 16-án kelt 2/2016.(IX.16) Vas 01. OEVB számú határozatában a kifogást elutasította. Megállapította - összhangban a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) hasonló tárgyú határozataiban kifejtette állásponttal -, hogy a Kormánynak az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből levezethető alkotmányos joga, hogy az általa kezdeményezett népszavazási kampány szereplőjeként kampánytevékenységet folytasson, amelyhez felhasználhatja a rendelkezésére álló erőforrásokat. Az OEVB kifejtette, hogy nem rendelkezik jogszabály a népszavazás költségeiről, továbbá téves az a felvetés, miszerint a Kormány kötelezettsége lett volna a választási ellenfelek számára erőforrás biztosítása. Hangsúlyozta, hogy miután az Országgyűlés a népszavazási kampányban a résztvevők számára forrást nem biztosított, az OEVB a résztvevők anyagi erőforrásait nem is vizsgálhatja. Megállapította, hogy a kampánytevékenység nem sérti a Ve. 2.§ (1) bekezdés c) pontjába foglalt esélyegyenlőség alapelvét és az e) pontba foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, ezért a kifogást a Ve. 220.§-a értelmében elutasította.