BH 2005.1.3 I. Emberölést is megvalósító emberrablást követ el, aki - a követelésének biztosítékául fogva tartott - ötéves gyermeket összekötözve, lezárt bőröndbe helyezi, és a sértett gyermek fulladás következtében meghal.

II. A tudatos gondatlanság alapvetően az érzelmi oldalon tér el az eshetőleges szándéktól. - A luxuria esetében az elkövető felismeri magatartásának lehetséges következményeit, de - szemben az eventuális szándékot jelző belenyugvással - a jelentős kockázatot vállalva abban reménykedik, hogy a súlyos eredmény mégsem következik be - Ha a bizakodás merőben alaptalan (mert az adott helyzetben szinte szükségszerű eredmény elmaradása csupán véletlenül történhetne meg), az eredménybe való belenyugvásról, tehát eshetőleges szándékról van szó [Btk. 13. §, 14. §, 15. §, 166. §, 175/A. §].

Az elsőfokú bírság a 2002. április 5-én meghozott - és a Legfelsőbb Bíróság ítélete folytán 2002. október 8-án jogerőre emelkedett ítéletével - az I. r. terheltet emberölést is megvalósító emberrablás bűntette, aljas célból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és kifosztás bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre, valamint a Magyar Köztársaság területéről végleges kiutasításra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 év elteltében határozta meg. Ugyanakkor az I. r. terheltet a szemérem elleni bűntett vádja alól felmentette.

A megállapított tényállás a következőket tartalmazza.

Az I. r. terhelt kínai állampolgár, Magyarországon büntetve nem volt. Z. G. 1991 óta élt Magyarországon feleségével, s 1994-ben született gyermekükkel, Z. J. K. sértettel. Ugyanebben a házban, az egy emelettel lentebb lévő lakásban lakott Z. G. unokahúga, a II. r. terhelt, akinek a sértett gyermek ellátása és felügyelete volt a feladata.

Az I. r. terhelt 1998-ban ismerkedett meg a II. r. terhelttel, s közöttük baráti, majd szerelmi viszony alakult ki. Az I. r. terhelt 1999 nyarán pénzzavarba került, amelyről a II. r. terhelt is tudott.

1999 nyarán a két terhelt között felmerült, hogy pénzszerzés céljából a II. r. terhelt gondjaira bízott gyermeket el kell rabolni, minthogy a családot jómódúnak tartották. Az I. r. terhelt - a II. r. terhelttől - tudott arról, hogy a kisfiú édesapja 1999. augusztus 30-án egy hétre Ukrajnába utazik, ismerte a család szokásait, többek között azt is, hogy a gyermeket reggel hozzák le az alsó lakásba, ahol W. D. X. is lakik. Megbeszélték, hogy az I. r. terhelt - a felismerés lehetőségét elkerülendő - csuklyát fog viselni.

Az I. r. terhelt - fekete csuklyával a fején - 1999. augusztus 31-én hajnali 4 órakor az erkélyen keresztül, a nyitva hagyott konyhaablakon át behatolt az alsó lakásba azzal a céllal, hogy a gyermeket elrabolja és szabadon bocsátása fejében a szülőktől váltságdíjat kérjen. Az ágyban fekvő W. D. X. nyakához kést tartott, s megfenyegette őt, hogy ha kiabál, megöli. Egyidejűleg ragasztószalaggal összekötözte, szemét, száját leragasztotta és a szobában fogva tartotta. Ezt követően a megkötözött W. D. X. táskájából elvett 140 000 forintot,

50 ezer USD-t, valamint elvette a mobiltelefonját is.

A II. r. terhelt reggel 8 óra után ment fel a fenti lakásba, s hozta le a gyermeket. A gyermek édesanyjának távozását követően az I. r. terhelt előjött a rejtekhelyéről, kést tartott a gyermek nyakához, összekötözte kezét és lábát, a száját ragtapasszal leragasztotta, majd a sértettet betette egy zipzáras bőröndbe úgy, hogy a gyermeket előbb még egy takaróba is betekerte. Ezután a bőrönd zipzárját elhúzta.

Az I. r. terhelt egy másik táskába tette Z. G. tulajdonát képező videó-rekordert és DVD lejátszót, amelynek összértéke 277 940 forintot tett ki. Távozva a két táskát a személygépkocsijába helyezte, majd elhajtott a helyszínről.