BH 1991.12.463 I. A 16. életévét betöltött fiatalkorú által elkövetett olyan cselekmény esetében, amelyre nézve a Btk. eredetileg a halálbüntetés kiszabását is lehetővé tette, ennek a büntetési nemnek a kiiktatása után is a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama: 15 évi fiatalkorúak börtöne [Btk. 110. § (2) bek. a) pont].

II. A bíróság a terheltnek csak olyan nyomozati vallomásait értékelheti bizonyítékként, amelyre nézve a jogaira való figyelmeztetés megtörtént [Be. 87. § (2) és (3) bek.].

III. A szakértői vélemény leíró részében a terheltnek a bűncselekményre vonatkozó nyilatkozata - amelyet a szakvéleményhez szükséges kikérdezés során tett - mint vallomás bizonyítékként nem értékelhető [Be. 72. § (3) bek., 87. § (2) és (3) bek.].

A megyei bíróság a bűncselekmény elkövetésekor a 16. életévét betöltött fiatalkorú vádlottat bűnösnek mondta ki nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, ezért 10 évi fiatalkorúak börtönbüntetésére és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte.

Helyesen értelmezte és alkalmazta az elsőfokú bíróság a Be. 87. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat akkor, amikor a vádlottnak csak azokat a nyomozás során tett vallomásait ismertette, és vonta értékelési körébe mint bizonyítási eszközöket, amelyek esetében a kihallgatás megkezdésekor a vádlottat figyelmeztették arra, hogy nem köteles vallomást tenni. Az elsőfokú bíróság által értékelési körbe vont, a nyomozás során a rendőrségen és az ügyészségen tett vádlotti vallomások jegyzőkönyvébe a figyelmeztetés megtörténtét, a terhelt válaszát belefoglalták, ezzel eleget téve a Be. 87. §-ának (2) bekezdésében meghatározott törvényi rendelkezésnek.

Eljárási szabályt sértett ezzel szemben a nyomozóhatóság, amikor a Be. 133. §-ának (3) bekezdéseibe foglalt azt a szabályt, mely szerint á Be válaszát a gyanúsítottal külön alá kell iratni, nem vette figyelembe, és a jegyzőkönyvet csak a lap alján iratta alá a gyanúsítottal.

Ugyancsak eljárási szabályt sértett a nyomozóhatóság akkor is, amikor a gyanúsított kihallgatásainak időpontjáról a törvényes képviselőt nem értesítette. A Be. 299. §-a értelmében ugyanis a törvényes képviselő jelenléti és egyéb jogaira a védő jogai az irányadók. A Be. 134. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a védő a gyanúsított kihallgatásánál jelen lehet. Értelemszerűen a törvényes képviselő értesítésének az elmaradása akadályozta őt ennek a jogának a. gyakorlásában.

Téves volt az az intézkedés is, hogy egy alkalommal a fiatalkorú törvényes képviselője - a szülője - helyett a gyámhatóság képviselője vett részt "törvényes képviselőként" a kihallgatásnál.

Az adott esetben azonban sem a vallomás megtételének a megtagadása jogára való figyelmeztetéssel kapcsolatos jegyzőkönyvezési hiányosságok, sem a törvényes képviselő értesítésének az elmaradása nem tették az elsőfokú bíróság által értékelt vádlotti vallomásokat a bizonyítás anyagából kizárandóvá. A Be. 60. §-ának (3) bekezdésében írt kizáró szabályt ugyanis a Be egyéb rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. A Be. 250. §-ának II. pontja tartalmazza ugyanis az ún. abszolút hatályon kívül helyezési okokat, amelyek esetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kell helyezni. A Be. 261. §-ának (1) bekezdése értelmében viszont a Be 250. §-ának II. pontjában fel nem sorolt eljárási szabálysértés esetén csak akkor kell az ítéletet hatályon kívül helyezni, ha az az ítéletet lényegesen befolyásolta. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogaikat nem gyakorolhatták vagy ezek gyakorlását korlátozták (relatív hatályon kívül helyezési okok).

Az ügyben a nyomozás során a vádlott valamennyi - a bíróság által értékelt - vallomásának a megtételénél a meghatalmazott védő jelen volt, és gyakorolhatta a számára biztosított jogokat. Ilyen körülmények között a jegyzőkönyvezési hiányosság, illetve a törvényes képviselő értesítésének az elmaradása nem tekinthető olyan eljárási szabálysértésnek, mely az ítéletet lényegesen befolyásolta volna, és ezért ezeknek a bizonyítékoknak a kizárását tenné szükségessé.

A Legfelsőbb Bíróság az eljárási szabálysértések megállapítása mellett az ítéletnek ez okból történő hatályon kívül helyezésére sem látott törvényes alapot.

A bizonyítékok értékelése során tévedett azonban a megyei bíróság, amikor a pótnyomozás során szakértői véleményt adó pszichológus szakértő véleményét - akit a tárgyaláson a bíróság is meghallgatott - kizárta az értékelhető bizonyítékok köréből. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlottat a pótnyomozás során történt kihallgatásakor nem figyelmeztették arra, hogy nem köteles vallomást tenni, az ugyancsak a pótnyomozás során véleményt adó pszichológus szakértői vélemény bizonyítási eszközként értékelhetőségét nem érinti, különösen nem akkor, ha a bíróság a szakértőt a tárgyaláson meghallgatta.

Nem értett egyet viszont a Legfelsőbb Bíróság azzal az állásponttal, hogy a pszichológus szakértő véleményének leíró részében rögzített vádlotti nyilatkozat tartalma, szerint vallomásnak tekintendő, és mint ilyen a tényállás megállapításánál figyelembe vehető. A szakértő előtt a szakvéleményhez szükséges kikérdezés (exploráció) alkalmával a vádlott által elmondottak a vallomás formai és tartalmi elemeit nem merítik ki, és vallomásként nem értékelhetők.

A megyei bíróság az ügyben az ítéletet lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértést nem követett el, és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó kötelezettségének mindenben eleget téve járt el, ítélete pedig mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól. Ezért a tényállás a másodfokú elbírálás során irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a törvénynek megfelelően minősítette a cselekményt nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének.