ÍH 2008.31 A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2007. (XII. 7.) sz. kollégiumi véleménye a fedezetelvonó szerződés néhány kérdéséről

A vélemény indokolásában a fedezetelvonó ügylettel (az ügylet) kapcsolatos fogalmakat az alábbi értelemben használjuk:

Hitelező: akinek a kielégítési alapját a perben kifogásolt, a további két szereplő (adós és Szerző fél) között létrejött ügylet részben vagy egészben elvonja. A Ptk. 203. § (1) bekezdése őt harmadik személyként nevesíti, hiszen ő a támadott ügyletnek nem alanya.

Adós: akinek a Hitelezővel szemben (jellemzően) fizetési kötelezettsége áll fenn, s aki a támadott ügylettel a helytállási kötelezettségének fedezetét - egy végrehajtás során megragadható vagyontárgyát - elidegeníti.

Szerző fél: aki e vagyontárgyat az Adóstól megszerzi.

Az ügylet tárgya (a fedezet): jellemzően valamely dolog, főként ingatlan, vagy valamely nagyobb értékű ingóság, azonban a kör ennél szélesebb is lehet - s az időnként használt vagyontárgy megnevezés erre utal -: beletartozhat bármely a hitelező követelésének kielégítésére alkalmas követelés vagy jog (például társasági részesedés), amelynek elvonása a hitelező követelésének kielégítését egészben vagy részben lehetetlenné teszi.

Elvonás: Ingyenes átruházás esetén, valamint mikor az ügyletkötő felek csak elszínlelik az ellenszolgáltatás nyújtását, de valóságosan az átruházás ingyenesen történik; a fedezet elvonása tényállási elem megvalósul.

A fedezetelvonó szerződés törvényi definíciójából azonban szükségszerűen következik, hogy nemcsak az ingyenes, hanem az ellenszolgáltatás fejében történő átruházás is minősülhet relatíve hatálytalannak.

Amikor a ténylegesen nyújtott ellenszolgáltatásnak fedezeti értéke nincsen, mert végrehajtásra, ekként a hitelező kielégítésére nem alkalmas; valamint akkor is, amikor a szerző fél által nyújtott ellenszolgáltatás eleve nem az adós, hanem más - jellemzően az adós társaságot tulajdonló tag(ok) személyes - vagyonát gyarapítja (mert például az ellenérték kifizetése az ügyvezető saját számlájára történik), a fedezet elvonása nyomban az ügyletkötéskor bekövetkezik.

Az elvonás tényállási megvalósulhat azonban akkor is, ha az ellenszolgáltatás az ügyletkötéskor az adós vagyonát valóságosan gyarapítja: a teljesítés az adóshoz vagy az adós egy fennálló tartozásának (gyakran a tag tagi kölcsön címén nyilvántartott követelésének) a rendezéseként megtörténik. Bár ilyenkor a vagyon értéke nem változik az ügyletkötés időpontjában - egy vagyoni értékkel rendelkező dolog az adós vagyonából ki-, ugyanakkor az érte befolyó ellenérték a vagyonába bekerül - a helyes értelmezés szerint azonban a vizsgált törvényi rendelkezésben szankcionált elvonás nem szükségszerűen a vagyontárgy elidegenítésekor válik perfektté, miként a ténylegesesen ingyenes átruházásnál mindig, hanem bekövetkezhet az egy későbbi időpontban is. Így megállapítható az elvonás azokban az - egyébként jellemző - esetekben is, amikor azzal a szándékkal, hogy az adós menekülhessen a követelések vagy egyes követelések érvényesítése elől, egy esetleges végrehajtás során fellelhetőnek és ezért jól megragadhatónak tekinthető vagyontárgyát (ingatlan, ingóság) elidegeníti, a helyébe lépő könnyen elvonható másik vagyonelemet (jellemzően pénzt) pedig utóbb elvonja (kivonja, eltünteti).

Rosszhiszeműség: Nem ingyenes átruházásnál a törvényi következmények kiváltásához szükséges további elem a rosszhiszeműség.

A létező hitelezői igény előli - kifejtett módon megvalósuló - elvonásra irányuló szándékos magatartás tölti ki tartalommal a relatív hatálytalanság megállapításához a törvényi tényállás által megkövetelt rosszhiszeműség fogalmát, amelyet - bizonyítás vagy a jogszabály által felállított vélelmek alapján - a szerző félnél szükséges kimutatni. (Elképzelhetetlen persze olyan tényállás, ahol a szerző fél ebben az értelemben vett rosszhiszeműsége megvalósulhat úgy, hogy hasonló tartalommal az adós nem volt rosszhiszemű.)

A szerző fél rosszhiszemű cselekvősége - a büntetőjog területéről kölcsönzött fogalommal élve - nem csak egyenes, hanem a fedezet hiányába belenyugvó (eshetőleges) szándékkal is megvalósulhat.

I.

A fedezetelvonó szerződés azon törvényi tényállási elemét, miszerint a kifogásolt szerződésnek harmadik személy igénye kielégítési alapját kell részben vagy egészben elvonnia, akként kell értelmezni, hogy a harmadik személyt (hitelezőt) megillető követelésnek a fedezetelvonó ügylet megkötésének időpontjában már léteznie kell, és a perindításkor - nem pedig a fedezetelvonónak állított szerződés megkötésekor - kell az igény (bíróság előtti érvényesíthetőség) stádiumában lennie.

A Hitelező és ebből következően az Adóssal szemben fennálló követelés a fedezetelvonó ügylet szükségszerű fogalmi eleme, abban az értelemben, hogy a követelésnek már az ügylet időpontjában léteznie kell.

A Ptk. 203. § bekezdése akként fogalmaz, hogy az igény kielégítési alapjának elvonása eredményezhet hatálytalanságot a hitelező irányában, amellyel kapcsolatosan joggal tehető fel az a kérdés, amit egy tanulmány ekként fogalmaz meg: "Az alanyi jogosultság keletkezése és annak igénnyé válása közötti időszakban létrejött ügylet fedezetelvonónak tekinthető-e"? Az abban kifejtett vélemény szerint a passzív létszakban lévő (még nem érvényesíthető, tehát igénynek nem tekinthető alanyi jog) védelme nem indokolt a fedezetelvonó ügylettel szemben, vagyis a passzív létszakban lévő alanyi jog védelme nem szükséges.

A jogirodalom - szoros értelemben véve - az igény fogalma alatt az alanyi jogot abban az állapotában érti, amikor az már keresettel is érvényesíthető. Ebben az értelemben nem igény tehát a még nem esedékes kötelmi jogi követelés.

A LB. Pfv. II. 21.825/2002/5. számú határozatában kifejtett értelmezés kimondja: "a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához nincs szükség arra, hogy az igény, amelynek kielégítési alapján a szerződés részben vagy egészben elvonja, jogerős határozatban megítélt követelés legyen … elegendő, ha a szerződés megkötésékor az igény fennáll".

A Győri Ítélőtábla által felülbírált egyik ügyben (Gf. IV. 20.139/2006/5.) az I. r. alperes arra hivatkozással támadta az elsőfokú marasztaló ítélet, hogy a fedezetelvonónak minősített adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a felperes igénye még nem volt esedékes a teljesítési határidő meghosszabbítása miatt. A másodfokú ítélet kifejti: téves az az álláspont, hogy a 203. §-a csak a követelés lejárata, esedékessé válása után kötött ügyletek hatálytalanságának megállapítására ad lehetőséget, … a felperes igénye a szerződésen alapszik, az igényt a szerződéskötés keletkeztette.

Az idézett határozatok tartalmilag a jogszabályhely vizsgált fogalmát helyesen értelmezik, indokolt azonban az "igény" értelmének egyértelművé tétele végett még egzaktabb módon fogalmazni, a vélemény I. pontja szerinti tartalommal.