1250/B/1991. AB határozat

Alsóörs község önkormányzatának 1/1991. (II. 14.) Ör. számú rendelete alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt indított eljárás során meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság Alsóörs község önkormányzatának az idegenforgalmi adóról szóló 1/1991. (II. 14.) Ör. számú rendelete alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Alsóörs község önkormányzati képviselőtestülete a 3/1991. (IV. 18.) Ör. számú rendelettel módosított 1/1991. (II. 14.) Ör. számú rendeletével (a továbbiakban: Ör.) - a község teljes illetékességi területére - idegenforgalmi adót vezetett be. Az Ör. adókötelezettséggel terheli azt a magánszemélyt, aki a község illetékességi területén "nem állandó lakosként, 48 órát meghaladóan tartózkodik", továbbá akinek "olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épülete van, amely nem minősül lakásnak, amelyben üdülés, pihenés céljára tartózkodik, ideértve az üdülőtől elkülönítve épített építményt is (csónakház, horgásztanya, garázs stb.)."

2. Indítványozó szerint az Ör. "nem egyeztethető össze sem az 1990. évi C. törvény szellemével, sem a Magyar Köztársaság alkotmányával." Kifogásának lényege: "Az önkormányzat által alkotott rendelet kizárólag az Alsóőrsön ingatlannal rendelkezők azon részét kötelezi a korábbi adó többszörösét kitevő közteher viselésére, akik a lakosság másik csoportjához képest az ingatlant idegenforgalmi célra rövidebb ideig használják." Felfogása szerint olyan "igazságtalan helyzet állott elő, hogy a helyi lakosság köréből megválasztott és attól egzisztenciálisan függő önkormányzat a jogilag teljesen kiszolgáltatott helyzetben levő (egyébként a helyi lakosoknál nagyobb lélekszámot kitevő) állampolgárok vállára rakja az adóterhet." Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére hivatkozással azért is kéri az Ör. hatályon kívül helyezését, mert "az alsóőrsi államigazgatási döntés jogos érdekeket (az érintettek jogos érdekeit) sérti".

3. Az indítvány megalapozatlan.

Az Ör.-t a helyi képviselőtestület az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontjában és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (1) bekezdésében biztosított jogkörével élve alkotta meg. Alkotmányos joga volt arra, hogy "törvény keretei között" rendelettel illetékességi területén helyi adókat" vezessen be. Az Ör.-nek sem az adó alanyait, sem az adómentességet, sem az adó alapját, mértéket vagy az adó beszedését érintő rendelkezései nincsenek ellentétben az 1990. évi C. törvény - idegenforgalmi adóra vonatkozó - 30-34. §-ainak tételes előírásaival. Ilyet maga az indítványozó sem állít.

Az idegenforgalmi adókötelezettség ugyan mindenütt a nem állandó lakosokat terheli, s az is megfelel a valóságnak, hogy az önkormányzati képviselőket általában a helyi lakosság köréből választják, s a megalakított képviselőtestületet illeti meg a helyi adó megállapításának joga; mindez azonban nem sérti sem a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény "szellemét", sem az Alkotmányt.

A helyi adó intézményének lényege a helyi közszolgáltatások szervezése során felmerülő kiadásokhoz, a helyi közterhekhez való hozzájárulás. A közteherviselési kötelezettséget több vagyoni típusú helyi adóban, az idegenforgalmi adón kívül más kommunális jellegű adóban és helyi iparűzési adóban lehet előírni. Ezek közül egynek - jelen esetben az idegenforgalmi adónak - a kiemelése, ennek folytán a lakosság egy csoportja adóterhének szembeállítása a lakosság másik csoportja nem ismert adóterheivel, hozzátéve még azt a lehetőséget is, hogy az adott üdülői település állandó lakosa egy másik helységben levő ingatlana után hasonló, sőt esetleg magasabb összegű idegenforgalmi adó megfizetésére is kötelezett, téves egyszerűsítésnek tűnik. A helyi önkormányzatoknak eltérő települési feltételek között különböző - köztük az idegenforgalmat is érintő - közszolgáltatási kötelezettségeket kell teljesíteniük. Ezek egyik el nem hanyagolható gazdasági alapját az adómegállapítási jog képezi. Ha az adómegállapítás és bevezetés törvényadta keretek között történik, nincs ellentétben sem a helyi adókról szóló törvény, sem az Alkotmány tételes rendelkezéseivel, sem pedig szellemével. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint Alsóőrs község támadott önkormányzati rendelete megfelel az alkotmányossági és törvényességi kritériumoknak. A törvény keretei között az önkormányzati testület mérlegelési jogkörében állapítja meg az adótételt. A mérlegelés eredményeként kialakított összeg méltányossági vagy egyéb indokból történő "szupermérlegelésére" az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.

Indítványozó tévesen ütközteti az Ör. rendelkezéseit az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. Ez a bekezdés olyan - bírósági, államigazgatási vagy más hatósági - döntések ellen garantál jogorvoslati lehetőséget, melyeket egyedi ügyekben hoztak, s amelyek az ügyben érintettek jogát vagy jogos érdekét sértik. Ilyen döntés természetesen az Ör. alapján is hozható. Ha pl. az önkormányzat határozata nem adja meg az Ör. szerint az adóalanynak járó adómérték-csökkenést, az indokolt adómérséklést vagy elengedést, vagy nem fogadja el a kommunális beruházás ellenértékének az adóból való levonását. E feltételek fennállása esetén természetesen az indítványozó is fellebbezést terjeszthet elő az önkormányzat őt érintő határozata ellen.

Az indítvány azonban egyértelműen az Ör. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Egyedi határozat megváltoztatására az Alkotmánybíróság nem is jogosult. Mivel pedig - a kifejtett indokok szerint - az Alkotmánybíróság - törvényes hatáskörében eljárva - az Ör.-t nem találta alkotmánysértőnek, az indítványt elutasította.

Budapest, 1992. január 7.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró