BH 1997.6.271 I. A tárgyalás előkészítése során az elsőfokú bíróságnak módja van arra, hogy a vádirati tényállás alapján a büntetőeljárást - büntethetőséget kizáró okra alapítva - megszüntethesse, ha az erre vonatkozó bizonyítékok között a választást igénylő mérlegelési lehetőség kizárt, és egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre;

abban az esetben azonban, ha a büntethetőséget kizáró okot megalapozó tényre nézve az eljárás során eltérő bizonyítékok merültek fel, a tárgyalás előkészítése során a büntethetőséget kizáró okra alapított megszüntető végzés meghozatalának nincs helye, hanem ilyen esetben a bíróság csak a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok értékelése alapján határozhat [Be. 10. § (2) bek., 13. § a) pont, 170. § (1) bek. c) pont].

II. Ha a sértett a valódinak látszó riasztópisztolyt lövésre emeli, és az elkövető abban a tudatban, hogy ez a fegyver valódi, a támadóját lelövi: a tárgyalás előkészítése során az elkövető ellen büntethetőséget kizáró okból - de nem jogos védelem, hanem tévedés címén - kell az emberölés bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntetni [Btk. 27. § (2) bek., 29. § (1) bek.].

A főügyészség vádat emelt a Fővárosi Bíróság előtt az I. r. vádlott ellen emberölés bűntette és súlyos testi sértés bűntette; a II. r. vádlott ellen garázdaság vétsége; a III. r. vádlott ellen pedig kitartottság bűntette miatt.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során 1996. szeptember 19-én tanácsülésen meghozott végzésével az I. r. vádlott ellen indított büntetőeljárást mindkét bűntett tekintetében megszüntette, ugyanakkor a II. és III. r. vádlottak ügyét - hatáskör okából - áttette a kerületi bírósághoz. A bűnjelként lefoglalt Parabellum pisztolyt és a tárat a lefoglalás megszüntetése mellett az I. r. vádlottnak kiadni rendelte, elrendelte a bűnjelként lefoglalt 7 db pisztolyhüvely megsemmisítését, a néhai sértett lefoglalt ruhaneműit annak hagyatékába utalta, s megállapította, hogy a bűnügyi költségből 78 175 forint az államot terheli.

A vádiratban foglalt tényállás a következő.

Az I. r. vádlott a vádbeli napon este a fiával, a III. r. vádlottal a parkolóhelyen tartózkodott, amikor megjelent ott a II. r. vádlott a testvérével, a néhai sértettel. A II. r. vádlottnál egy szamurájkard, a sértettnél pedig egy valódinak látszó riasztópisztoly volt. Szitkozódva felelősségre vonták az I. r. vádlottat és a fiát, hogy miért tartózkodnak ott. Az I. r. vádlott erre elővette az engedéllyel magánál tartott pisztolyát, és két riasztólövést adott le.

A II. r. vádlott ekkor odament a III. r. vádlotthoz, és a szamurájkardot a nyakához tette. Az I. r. vádlott úgy ítélte meg, hogy a sértett a pisztolyt tartó kezét kezdi felemelni, és ekkor annak altestére irányzott három lövést adott le és egy célzott lövést a II. r. vádlott lábára.

A sértett a lövések következtében a helyszínen meghalt, a II. r. vádlott pedig a combján nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítékokkal alátámasztott vádirati tényállásból egyértelműen az a jogi következtetés vonható le, hogy az a két személy, akik egyikét az I. r. vádlott megölte, míg a másik sérelmére súlyos testi sérülést okozott, az I. r. vádlott és a fia - a III. r. vádlott - ellen, azok életét közvetlenül fenyegető támadást hajtottak végre. Az I. r. vádlott a jogtalan támadás elhárítása végett cselekedett, és a cselekménye a jogtalan támadás elhárításához szükséges volt. Mivel a vádirati tényállás alapján is megállapítható a jogos védelmi helyzet, a tárgyaláson történő bizonyítás felvételére nincs szükség. A jogos védelemben történt elkövetés miatt az I. r. vádlottal szemben a Be. 13. §-a a) pontjának első fordulatában meghatározott büntethetőségi akadály áll fenn, ezért a Be. 170. §-a (1) bekezdése c) pontjának első fordulata alapján az eljárás megszüntetésének van helye.

A végzés ellen az ügyész fellebbezést jelentett be. Álláspontja szerint, mivel a vádirati tényállás ellentétes vallomások mérlegelésén alapszik, az elsőfokú bíróság maga is mérlegeléssel állapította meg a tényállást, amikor a végzésben a vádirattal azonosan rögzítette a történeti eseményeket. Erre azonban a tárgyalás előkészítése során nincs törvényes lehetőség, mivel a Be. 10. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az ügydöntő határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja, és ez a szabály a bűntetti eljárásban minden olyan esetben irányadó, amikor az ellentétes bizonyítékok közül egyesek elfogadása, mások elvetése felől kell dönteni. Az adott esetben az emberölés elkövetési körülményeiről szóló bizonyítékok: az I. és III. vádlott, valamint a II. r. vádlott vallomásai között alapvető eltérések vannak, ezért tárgyalás tartása nélkül az ügyet nem lehet érdemben elbírálni.