BH 2000.9.401 Önmagában a vad közúton való megjelenése nem értékelhető a vadásztársaság fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként, a kártérítési felelősség alapja a kármegelőzési kötelezettség elmulasztása lehet [Ptk. 346. § (2)-(3) bek.].

A felperes keresetében a személygépkocsijában a vadásztársaság alperes vadászterületéről kiváltott őzzel 1997. április 10-én történt összeütközés következtében keletkezett kára megtérítését kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva 176 604 forint és kamata megfizetésére kötelezte az alperes vadásztársaságot az 1996. évi LV. törvény 75. §-ának (3) bekezdése és a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes felróhatósága a kármegelőzés elmulasztása miatt megállapítható.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, azonban eltérő jogi indokolással. A másodfokú bíróság jogi indokolása szerint ugyanis a vadnak az útra való kiváltása a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében bekövetkezett rendellenességnek minősül, ezért az alperes felelőssége a Ptk. 346. §-ának (2) bekezdésén alapul.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a kereset elutasítását. Az alperes szerint téves a másodfokú bíróságnak az a jogi indokolása, amely szerint a vad közúton való megjelenése működési rendellenességnek minősül. Álláspontja szerint a baleset bekövetkeztében egyik felet sem terhelte felróhatóság, és nem volt megállapítható működési rendellenesség sem, ezért a Ptk. 346. §-ának (3) bekezdése alkalmazásának lett volna helye, vagyis mindkét félnek magának kell viselnie a kárát.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.