A Kúria Mfv.10497/2013/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.497/2013/4.szám

A Kúria a dr. Papp Gábor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sztanó Judit ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 6.M.1546/2010. szám alatt indított és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. március 14-én kelt 6.M.1546/2010/27. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.1546/2010/27. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 160.000 (százhatvanezer) forint együttes per- és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg külön felhívásra a magyar állam javára 21.000 (huszonegyezer) forint elsőfokú bírósági és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

Az ...Munkaügyi Felügyelősége 2008. november 27-én a felperes B. téri éttermében munkaügyi ellenőrzést tartott, az ellenőrzés és az azt követően lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás eredményeként - a másodfokú hatóság által elrendelt megismételt eljárásban - 2010. március 11-én és 2010. március 17-én két határozatot hozott. Az első határozatban D. R. román és K. M. ukrán állampolgárok munkavállalási engedély nélküli foglalkoztatása miatt - a foglalkoztatásról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 7. § (1) bekezdése és a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999.(XI.10.) SzCsM rendelet (SzCsMr.) 2. § (1) bekezdése megsértése miatt, a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 7/A. §-a alkalmazásával - 1.104.000 forint Munkaerő-piaci Alapba történő befizetésre kötelezte a felperest. A második határozatban megállapította, hogy A. Z. román állampolgár engedélymentessége - a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a Magyar Köztársaság által alkalmazandó, a munkavállalók szabad áramlására vonatkozó átmeneti szabályokról szóló 354/2006.(XII.23.) Korm. rendelet értelmében - fennállt, őt azonban a felperes írásba foglalt munkaszerződés és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4) bekezdés a) pontjában előírt bejelentés nélkül foglalkoztatta, ezért az alperes a felperest - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. § (1)-(2) bekezdései, az Art. 16. § (4) bekezdés a) pontja, és a Met. 7. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásával - a bejelentési kötelezettség teljesítésére kötelezte és 150.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.

A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A másodfokú szerv nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, miszerint a munkavállalókat munkaerő-kölcsönzés keretében a P. Kft.-vel kötött, munkaerő-kölcsönzésre irányuló szerződés alapján foglalkoztatta, ami miatt az engedélyek beszerzésére, illetve a bejelentésre sem ő, hanem a P. Kft. volt köteles. Ennek indokaként a másodfokú szerv egyrészt azt jelölte meg, hogy a tényállás megállapítása során a tanúk helyszíni ellenőrzéskor tett nyilatkozatait tekintette irányadónak, másrészt hivatkozott arra is, hogy a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződés sem mentesíti a felperest a felelősség alól, mert munkavállalási engedéllyel foglalkoztatható külföldi állampolgár munkaerő-kölcsönzés keretében - az SzCsMr. 4. § (1) bekezdés e) pontja alapján - nem foglalkoztatható, így a felperes hivatkozása szerinti foglalkoztatás is engedély nélküli foglalkoztatásnak minősül.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a másodfokú határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, mert az alperes a Pp. 336/A. § (2) bekezdésében írt kötelezettsége ellenére nem tudta bizonyítani, hogy a határozatok alapjául szolgáló tényállás valós, nevezetesen hogy a „felek között" munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó megállapodás nem jött létre.

A bíróság megállapította, hogy az alperes a tényállás megállapítása során kizárólag az ellenőrzésbe bevont munkavállalók tanúvallomásait vette figyelembe. A bíróság a közigazgatási eljárásban beszerzett bizonyítékokban (tanúvallomások, okiratok) fennálló ellentmondások tisztázása érdekében tanúként hallgatta meg Ambrus Zsuzsannát, továbbá Ónodi Attilát (üzletvezető), Mecseki Attilát, E. Kovács Sándort (ügyvezetők) és Kocsisné Nagy Ildikót (pénzügyi előadó). Az okiratok és a tanúk egyező előadása alapján megállapította, hogy a külföldi munkavállalók foglalkoztatására a felperesnél „munkaerő közvetítőn", a People Rent Kft-n keresztül került sor és rögzítette, hogy a bizonyítékokban felmerült - konkrétan meg nem jelölt - ellentmondások feloldása érdekében az alperes bizonyítási indítványt bírói felhívás ellenére sem terjesztett elő, amit a bíróság az alperes terhére értékelt. A bíróság nem fogadta el az alperes azon hivatkozását, hogy a felperes által 2009. februárjában csatolt munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó okiratokra bizonyítást azért nem tudott lefolytatni, mert a kölcsönbeadó tanúként idézett alkalmazottja a közigazgatási eljárásban a hatóság előtt nem jelent meg és mert az időközben felszámolás alá került Kft. felszámolója nem tudott az érintett munkavállalókkal kapcsolatban semmilyen okiratot az alperes rendelkezésére bocsátani.

A bíróság kiemelte, hogy Ambrus Zsuzsanna és az üzletvezető egybehangzóan adták elő, hogy a munkába állás előtt közvetítő személy jelenlétében találkoztak, ahol - Ambrus Zsuzsanna által elismerten - az aláírását tartalmazó munkaszerződés „került felmutatásra", továbbá hogy a két ügyvezető tanúvallomása is igazolta a munkaerő-kölcsönzés keretében való foglalkoztatást. Kocsisné Nagy Ildikó az ellenőrzéskor tett nyilatkozatát, miszerint a szabálytalanul foglalkoztatott munkavállalók jelenléti ívet nem vezetnek, fix havi bért „telefonos létszám bemondás alapján" kapnak, a perben cáfolta, ezért a bíróság a tanú azon hivatkozása alapján, miszerint a munkaügyi ügyintézés nem tartozott a feladatkörébe, illetve az ellenőrzéskor ideges volt, a perben tett tanúvallomását tekintette irányadónak. A bíróság kitért arra is, hogy a munkavállalók munkára való beosztását (BoX beosztás) a tanúk - konkrétan nem ismertetett - nyilatkozatára tekintettel nem fogadta el bizonyítékként, valamint arra is, hogy a munkaerő-kölcsönzési szerződés érvénytelenségére vagy utóbb létrejött „mivoltára", annak időtartamából nem lehetett következtetést levonni.

A bíróság ítéletében rögzítette azt is, hogy nem osztotta az alperes álláspontját, miszerint a külföldi munkavállalók munkaerő-kölcsönzés keretében való foglalkoztatására az SzCsMr. 14. § (5) bekezdése alapján nincs lehetőség. Az ítéleti érvelés szerint a munkaügyi ellenőrzés - az Met. 3. § (1) bekezdés a)-b) pontja és (3) bekezdés a) pontja értelmében - a munkaviszony létesítéshez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségével, a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettségek megtartásával kapcsolatban a kölcsönbe adóra terjed ki. A felperes felelőssége abban az esetben sem állapítható meg, ha a külföldiek munkaerő-kölcsönzés keretében való foglalkoztatása engedély nélküli foglalkoztatásnak minősül, mert - a Met. 3. § (1) bekezdése, 3. § (3) bekezdés b) pontja és az (1) bekezdés i) pontja alapján - a munkaügyi ellenőrzés szintén a kölcsönbe adóra terjed ki, amit az EBH 2006.1447. számú eseti döntés is alátámaszt. Mindezek miatt a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tartotta megállapíthatónak, hogy a munkavállalók munkáltatója a felperes volt, ami a határozatok hatályon kívül helyezését indokolta.